A VMG német-történelem szakos tanára, Böhm Alexandra nagy vágya vált valóra 2022 őszén, amikor három sráchoz csatlakozva részt vett a Bamako Rally-n. Erről a felejthetetlen öt hétről mesélt nekem még decemberben.

A beszélgetés első részét itt olvashatják – ebből kiderül, milyen helyi specialitásokat ettek Afrikában, milyenek az ottani piacok, és hogy az autójuk hogy bírta a több hetes túra megpróbáltatásait.

A második részben arról mesélt, hogy Sierra Leonéban hogyan keveredtek bele a tolvajok és rendőrök harcába, mekkora odakint a korrupció, és milyen döglött bogarakon járkálni éjjel a sötét hotelszobában…

És most következzék a harmadik, befejező rész:

Golyóstoll, mint luxuscikk

Alexandra és társai adományokat is vittek magukkal, a Gyermekétkeztetési Alapítvány jóvoltából, illetve munkahelye, a VMG gyűjtőakciójának köszönhetően.

„Szervezett formában próbáltuk átadni ajándékainkat Sierra Leonéban, Szenegálban, Guineában, Marokkó egyes részein. A legnagyobb szegénység Mauritániában volt, ezt szavakkal leírni nem tudom. Főleg iskolákban jártunk, illetve árva gyerekeknek adományoztunk.”

„Volt, hogy útközben, az autóból kinyúlva odaadtunk egy plüssállatot egy kicsinyét cipelő édesanyának, vagy tollat az iskolatáskával bandukoló kisgyereknek. Nekik az írószerek is luxuscikknek számítanak. A rendőrök is tollat kaptak ajándékba.

Alexandrát – maga is tanár lévén – mélyen megérintette az, amit az iskolákban látott – a rossz körülmények közt is fegyelmezetten, szerényen viselkedtek a gyerekek.

„Előfordult, hogy a fiatal lányok azt kérték, hogy velem fotózkodhassanak, nagyon nagy szónak számított nekik, hogy egy európai nővel szerepelhetnek egy képen”.

Mauritániában nagyon sok család él az utcán, gyermekek is, a szállodák szomszédságában, megrendítő volt látni őket.

Sör és machete

Ez nem az az utazás volt, ahonnan hűtőmágnesekkel megrakodva tér haza a turista. Szandra azért szeretett volna hazahozni valami meglepetést a szeretteinek.

Szenegálból sört, Marokkóból argánmagot, hogy megmutassa a tanítványainak, hogy készül az argánolaj (úti beszámolóval is készül a diákjainak).

Családjának hozott focimezt, ukulelét, kézzel készített babát, és bozótvágó kést az esőerdőből. Vásárolt magának olyan ruhát, amit a helyiek hordanak, és egy szépséges teáskészletet is. Persze nem a tárgyak, hanem az élmények azok, amelyek igazán megmaradnak – és a barátság is, hiszen azóta is tartja egymással a kapcsolatot a négy útitárs.

„Szövődnek már tervek, hátha 2024-ben is kijutunk… Ez persze még a jövő zenéje. Nagyon vágytam erre az útra, és elképzelni sem tudtam, hogy ennyire jól és gördülékenyen működik majd minden. Egy valóra vált  mesének éltem meg az utazást,  ezért ha ismét lehetőségem adódna, biztosan nem hagynám ki.”