Böhm Alexandra nagy vágya vált valóra 2022 őszén, amikor három sráchoz (a szintén érdi Bakos Dávidhoz, valamint Halászi Zoltánhoz és Sós Attilához) csatlakozva részt vett a Bamako Rally-n (az indulásról itt írt az ÉrdMost). Október 21-én indult a futam, ők tizenkilenc napra rá érkeztek Sierra Leonéba, Freetownba, ahol még eltöltöttek pár napot. Majd autóval nekivágtak a visszaútnak.

Európán túli állomásaik: Marokkó, Nyugat-Szahara, Mauritánia, Szenegál, Guinea, majd Sierra Leone – és innen haza. Erről a felejthetetlen öt hétről egy esős decemberi napon mesélt nekem.

Én elmentem a vásárba…

A beszélgetést a gasztronómiai élményekkel indítottuk. Aki volt már külföldön, az tudja, ezek mennyire maradandóak.

Egy öt hetes útról nincs, aki ne hozna valamilyen vásárfiát. Alexandra nem hűtőmágnesekkel tért haza, hanem olyan tárgyakkal, amelyek egyrészt felidézik Afrikát, másrészt itthon is használhatja őket.

„Ez egy tajine (tazsin), egy különleges marokkói agyagedény, amiben húsokat párolnak. A marhát aszalt szilvával, mandulával sütik össze, a csirkét cirommal, olajbogyóval, a birkát fahéjjal, kurkumával. Sok zöldséget tesznek mellé, és nyílt tűzön sütik. Így az ízek összeérnek, és nagyon zaftos lesz az étel” – mesélte Alexandra, aki a piaci ár töredékéért egy étteremben vette meg a maga tajine-ját.

Útja során megkóstolta a helyi jellegzetességeket, és szívesen látogatta a piacokat. „Bár nem tudok franciául, kézzel-lábbal megértettük egymást, és mivel a helyieknek érdekük volt, hogy üzletet kössenek, törekedtek a megértésre” – mondta nevetve.

Sierra Leonéban ugyan elkapta őket a gyomorrontás – a palackozott vízzel lehetett a gond -, komolyabb problémájuk nem volt az út során. Bár ezek a piacok nyugati mércével nem nevezhetők higiénikusnak. De az ételek, azok annál finomabbak…

Evett hallevest, ami szárított halból és patakvízből készült, nyárson sült húsokat, teve steaket és egyéb ínyencségeket, amiket a helyiek készítenek és fogyasztanak.

Kicsi kocsi újra száguld

Kérdeztem, milyen nehézségekkel küzdöttek az út során, és egyáltalán: hogy bírta az autó?

„Az első tankolásnál elromlott a tanksapka ajtaja, de ebből nem volt komolyabb probléma. A fékünk szétesett a Szaharában, a sivatagba vezető köves út teljesen szétrázta. Szerencsére csak két csavar esett ki. Volt egy nagy sátrunk, én lefogtam a szélviharban, a fiúk pedig ott megszerelték a féket a sátor árnyékában. Minden problémához nyugodtan álltunk hozzá, hogy majd megoldjuk. És így is lett.”

Egyszer gumit is kellett cserélniük, és a futómű is elmozdult egy ugratás után – de ez sem jelentett problémát, tekintve, hogy az autót Sierra Leonéban eladták. „Így is készültünk, ugyanis olyan átalakításokat végeztek rajta a verseny előtt, amelyekkel már nem lehetett volna itthon forgalomban tartani.

Az egyik csapat tagjai repülővel jöttek haza, mi pedig hazahoztuk a járművüket. Visszaúton azért volt probléma a kölcsönautóval, elromlott a porlasztó, nem voltunk biztosak benne, hogy megtesszük az utolsó párezer kilométert, de végül sikerült”.

A holnapi folytatásban kiderül majd, ki és miért lőtt az éjszakában, melyik volt a legrosszabb szállás, és hatásos-e a Chemotox az afrikai szúnyogok ellen.