Stencinger Norbert történész az I. világháborút, közelebbről is a Doberdó-fennsík védelmében zajló harcokat kutatja évtizedek óta. A Nagy Háború című blogon korábban már írt a katonakarácsonyokról.
„Az érdieket Székesfehérváron sorozták be, jórészt a 17-es honvéd gyalogezredbe és a 69-es császári és királyi gyalogezredbe. A 17-es gyalogezred a 20. honvéd gyaloghadosztály kötelékében harcolt. 1914 augusztusának végén a Kárpátokban kezdték meg a harcokat, majd 1915-ben átkerültek a frissen megnyíló olasz frontra. Először a magashegyi harcokban vettek részt, onnan kerültek le a Doberdó-fennsíkra. Itt harcoltak 1915 júliusától 1916 augusztusáig. Utána visszakerültek a Kárpátokba, az orosz frontra. 1917 őszén a San Gabriele-hegyen harcoltak hat hetet, majd a Piave folyónál egész 1918-ban. A 69-esek hármas zászlóalja – itt is voltak érdiek – szintén harcolt Doberdónál, és ők is a Piavenél fejezték be a háborút. Levelek, visszaemlékezések mellett fennmaradtak a gyalogezredek emlékalbumai is, ezek őrzik az ezredek útját”- idézte fel az ÉrdMostnak Stencinger Norbert.
Hogy hány érdi katona harcolt az I. világháborúban, azt nem tudni – a halotti anyakönyveket viszont a tábori lelkészek vezették, így az elesett hősök neve fennmaradt. Az emlékalbumok is közölnek névsorokat, és a hősi emlékműveken is szerepelnek nevek (főleg bediktálás alapján).
Hogy hogy telt a katonák karácsonya, az jórészt attól függött, hogy a katonák a frontvonalban harcoltak-e épp. A szerencsésebbek szabadságot kaptak, és az ünnepre hazautazhattak, de legtöbben katonatársaik és tisztjeik körében töltötték a karácsonyt, gyakran végigharcolva a Szentestét.
A hadosztály- és ezredparancsnokságok igyekeztek a körülményekhez képest a legjobb feltételeket biztosítani a hívő katonáknak, hogy lelkileg megfelelően felkészüljenek az ünnepre. A tábori lelkészeknek pontos beosztásokat készítettek, hogy mikor, hol, melyik alakulatnál látják el a szolgálatot.
A lelkiek mellett gondoltak a testi jóllétre is: az élelmezésért felelős tisztek megpróbáltak jobb menázsiról is gondoskodni. Előfordult, hogy a napi menü mellett ez „csak” mákos bobájkát jelentett, de akadt olyan alakulat is, ahol a rendes étkezésen kívül hideg sült, sonka, szalonna, sajt, feketekávé, rum, szivar vagy akár egy kulacs bor is járt mindenkinek. Kis ajándékot is kaptak az ezredtől. (Cigarettatárca a belevalóval, pipadohány és hasonlók.)
Az ünnepi vacsora elköltése után, ha a harci helyzet megengedte, a katonák beszélgetéssel, levélírással töltötték szabadidejüket. A karácsonyi ünnepek alatt 24-én délután és 25–26-án a teljes pihenést engedélyeztek.
A bakák tartalékban eltöltött szabadidejükben ajándékokat készítettek bajtársaiknak és szeretteiknek a „belőtt gránátok, srapnelek darabjaiból”. Az így készült gyűrűk, óraláncok és apró asztaldíszek örök emlékké váltak.
Azoknál a csapatoknál, amelyeket az első vonalba szólított a kötelesség, attól függött a szenteste hangulata, hogy milyen harci tevékenység zajlott az általuk védett szakaszon.
A magyar királyi 20. honvéd gyalogezred katonái 1917 karácsonyán az olasz fronton, a bressanini hídfő előtt voltak védőállásban, amikor az ellenséges lövészárokban 24-én alkonyatkor egy táblát emeltek magasba az olasz katonák, „Boldog ünnepeket” magyar nyelvű felirattal. Ezen az éjszakán egy puskalövés sem dördült el a harcoló felek között, átmeneti fegyverszünettel ünnepelték meg a szeretet ünnepét.
A gyertyagyújtást, ha lehetett, betlehemes játékkal tették emlékezetessé. Nagy Endre, azt Est tudósítója így számol be a Galíciában, a frontvonalak mögött eltöltött 1915-ös Szentestéről:
„Amint alkonyodott, kivonult a dandár a hófödte mezőre. Ott magasztos díszletek között várt a legénységre a betlehemi játék. Messze elhagyott temetőkben elbujtatott kürtösök fújták a nyitányt. Aztán magasan az égbenyúlva kigyulladt a betlehemi csillag és kétszáz elrejtőzött magyar baka a domb túlsó oldaláról elénekelt két betlehemi éneket. Mihelyt az ének elhallgatott, működni kezdtek a tábori fényszórók és megvilágítottak egy betlehemi istállót, amely eddig a sötétségben rejtőzött. Az istállóban ott volt Mária a kis Jézussal és a három királyok ott térdepeltek előtte. A katonazenekar pedig rázendített egy oratóriumra. Ennek végeztével kialudtak a reflektorok, helyettük a látóhatáron óriási rőzsekévék gyulladtak ki és vörös fényükben ott állott egy nagy feszület sziluettje.”
Egy másik visszaemlékezés, a 30. honvéd gyalogezred emlékalbumából:
„Gyorsan elrendezzük a körletet, 24-ikén délután 3 órakor szentséges áhítattal ünnepeljük a kis Jézus születését. Zászlóaljaink karácsonyfát is állítanak. Nem csillog rajtuk sok édesség, dísz, ajándék. Csak néhány gyertya hirdeti a fenyőfákon az örök szeretet ünnepét.”
