Bármikor bármi megtörténhet. Talán nem a legidősebb arra járó fog üzembe helyezni egy defibrillátort a forgalmas üzletközpontban, de lehet épp ő az, aki fölismeri egy koponyaalapi törés tüneteit, és eszébe jut, hogy föl kellene támasztani egy összetekert ruhadarabbal a sérült ember fejét. Vagy neki ugrik be először a mentő telefonszáma.

Ma, ha ellentételezés nélküli önkéntes munkáról, közügyek előremozdításáról van szó, vagy bármilyen lehetőségről, ahol valamit tanulni lehet, ott általában szenior korúak töltik meg a termet. Így volt ez az érdi Vöröskereszt és az Életet az Éveknek Nyugdíjas Klub együttműködésében megvalósult elsősegélynyújtó előadáson is.

A remek előadói képességekkel megáldott Barabás Dénesné, Jeanette egy felnőtt és egy gyerek próbababán mutatta be, mi a teendő életveszélyes sérülések esetén, amikor 3-4 perc van egy élet megmentésére. Hogyan kell ellátni egy eszméletlen embert, mikor kell stabil oldalfekvésbe fordítani a sérültet, hogyan lehet felismerni a törések fajtáit, stb. Sokszor nem a testi erőn múlik egy életveszélybe került ember élete, hanem azon, hogy akad-e, aki nem megy el mellette közönyösen.

A másik lelkesen segítő csapat a legkisebbeké, mondta el Sebők Krisztina, a Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Szervezetének területi munkatársa. Látszott ez a Szivárvány ovi tusculanumi tagóvodájában, ahol nemrég nagycsoportosok mentették meg egy súlyosan sérült maci életét. Lehet, hogy ezt ma még nem tudnák megtenni otthon, ha egy családtagjuk bajba kerül, és nincs felnőtt a helyszínen, de arra meg lehet tanítani őket, hogy ne essenek pánikba, és hívjanak segítséget. Minél hamarabb találkoznak a gondolattal, hogy valamit segíteni bárki tud, annál rutinosabban reagálnak valódi veszélyhelyzetben.