Horváthné Soós Renáta harmadszor nyerte meg a Virágzó érdi porta pályázatot. Hűvös, borús az idő, csak épphogy nem csepereg az eső, mikor becsengetek Renátáék kapuján. Bekukucskálok a kerítéslécek között: szemben egy hatalmas banánfa bólogat.

És ahogy nyílik az ajtó, olyan, mintha egy másik, sokkal színesebb és szebb világba csöppennék: egzotikus, sosem látott cserjék és közismert fajták békésen megférnek egymás mellett; izgalmasak, mégis harmonikusak ezek a párosítások.

Azt hihetnénk, egy kertész él itt, pedig nem. Renáta közgazdász, a Corvinus egyetemen tanít. A kertészkedés szeretete még gyermekkorából ered, amikor a nagymamájával együtt ültetett, gyomlált, ápolta a növényeket. Arra vágyott, hogy saját kertje legyen, ami 2007-ben meg is valósult: Érd felső részén vásároltak ingatlant a férjével.

Kertről, legalábbis a maihoz viszonyítva, nem beszélhetünk, némi fű volt, meg egy tujasor. Ez aztán idővel eltűnt: került a helyére árnyékliliom – több mint száz fajta -, babérbokor, és az elefántfülre hajazó kolokázia.

„Tavasszal az árnyékliliom uralkodik, aztán nyáron a kolokázia veszi át a helyét. Évszakonként más és más növényekre fókuszálunk” – meséli Renáta. Élmény végigsétálni a kerítés mentén kialakított ágyás mellett, ugyanis a kora őszben is pompázatos növények közt kisebb-nagyobb kerti díszek, szobrok bujkálnak.

Üde gyepen sétálunk hátra, ahol kinyílik a kert: a nagy füves részt kicsi dísztó, pihenősarok, játékeszközök keretezik. És ott vannak a fák is, amelyek árnyékot adnak: cseresznye, sárgabarack, mandula, körte, mogyoró. A terasz korlátján virágtartók: bennük nem muskátli, vagy egynyári növény, hanem varjúháj virít.

„Ha elutazunk, nem kell locsolni, nagyon jól bírja a szárazságot, és még télen is díszít. Nagyon szép akkor is, amikor deres a levele” – árulja el Renáta, aki nemcsak minket avat be kertje apró titkaiba, hanem egy érdi kertbarát közösség tagjait is.

Rendszeresen megosztja tanácsait, tippjeit az érdeklődőkkel. Egy minőségi, valóban szép kertet kialakítani nem olcsó mulatság. Ezen a parkvárosi területen például olyan rossz, sziklás volt a talaj, hogy termőföldet kellett hozatniuk, de vannak olyan megoldások, amelyeket bárki olcsón alkalmazhat.

Ilyen például a komposztálás, vagy az esővízzel történő öntözés. Renátáék hordókban, illetve ciszternában gyűjtik a csapadékot, és azzal öntöznek. Csepegtetőrendszert építettek ki, így a növények sosem szomjaznak. Kerti díszeiket is részben maguk készítik. Például kavicsokat festenek a gyerekekkel.

Renáta arra is ügyel, hol szerzi be a palántákat, magvakat – az embermagas paradicsomtövek például Székesfehérvár mellől származnak, a paprikapalánták viszont Érdről.

Azért csodálatos ez a kert, mert folyamatosan alakítják a család igényeihez: a gyerekek kisiskolások, szükségük van olyan területre, ahol focizhatnak, szaladgálhatnak, hintázhatnak. Szeretnek sütögetni, így ehhez is kialakították a megfelelő helyet.

Nagy igényük van az otthon termesztett zöldségre, gyümölcsre is, ezért aztán nemcsak az egzotikus cserjék, hanem a szőlő, az eper, a ribizli és fűszernövények is helyet kaptak, ahogy a nyuszi ketrece, a teknős tavacskája és a kutya házikója is.

Ráadásul úgy alakították ki az egész kertet, hogy se a szomszédok, se a járókelők ne lássanak be, így őrzik a privát szférát. Mivel a kertet határoló növények nagyon változatosak, nem tűnik zártnak a tér.

Hogy ki alakítja, műveli a zöldet? Renáta elárulta: az ötletek tőle származnak, a kivitelezés a férjéé. Mivel Renáta tanár, nyáron több ideje van, így főleg ő gondozza a növényeket.