Kling József
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kőkemény kapitalista multinacionális cégeken edződött gazdag ember, aki 2000-ben arra gondolt, azzal ünnepli meg az ezredfordulót, hogy valami maradandót alkot. Locsolhatott volna a pénzével egyesületeket és alapítványokat, de az efféle kertészkedés nem jelentett számára komoly kihívást. Ehelyett megalapította a Napra Forgó névre keresztelt céget, működését pedig a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának szentelte. Hogy mi volt ebben az adrenalinnövelő elem? Hát az kérem, hogy bebizonyítsa, egy ilyen nonprofit, közhasznú cég is képes piacgazdasági körülmények között talpon maradni. Hogy ez végül hosszú távon sikerült, az már Aranyosi Imrének köszönhető, aki kisebbségi tulajdonosként 15 éve vezeti a céget, és aki most június 1-jétől, miután kivásárolta az összes csendestárstól a részvényeket, immár a Napra Forgó Zrt. egyedüli tulajdonosa (és továbbra is vezérigazgatója). Így végre annak kezében van a cég, aki felfelé ívelő pályára állította a Napra Forgót, ráadásul most már semmiképp nem veszhet el a belefektetett 15 évnyi munka.
A közgazdász végzettségű Aranyosi úr korábban gazdasági tanácsadóként dolgozott egy forprofit nyugati cégnél. Amikor annak idején megkeresték, hogy elvállalná-e a Napra Forgó igazgatását, nem sokat hezitált. Meglátta benne a küldetést, és hívő emberként meggyőződése is azt súgta, itt a lehetőség, hogy tudását az álláskeresők és munkaadók szolgálatába állítsa, hogy a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű, illetve megváltozott munkaképességű munkavállalók integrációját támogassa.
A Napra Forgó Zrt. igazi kuriózum, nincs még egy 100 százalékban magyar magántulajdonban lévő nonprofit közhasznú cég széles e hazában. Ahogy Aranyosi úr fogalmaz, ez egy profi módon működtetett nonprofit cég, van kontrolling rendszerük, üzleti tervük, banki hátterük, minden, ami a professzionális üzemeltetéshez szükséges.
Ahhoz képest, hogy milyen nélkülözhetetlen társadalmi feladatot vállal a Napra Forgó, nem találtam Aranyosival készült nagyinterjúkat a neten. „Mert nincsenek is – mondja vezérigazgató. Engem egyszer vagy kétszer hívtak a Kossuth rádióba megváltozott munkaképességű témában, 4 vagy 5 részben készült rólunk tematikus dokumentumfilm az Esély című, királyi tévén futó műsorban. De nem kerültünk reflektorfénybe, inkább amolyan szürke eminenciások vagyunk. Sajnos Magyarországon a hátrányos helyzetűekkel foglalkozni lesajnált, szociális szférához kötött tevékenység, a szerencsétlenek világa. Nyugat-Európában ezzel szemben a gazdagok büszkék arra, ha részesei lehetnek egy ilyen vállalkozásnak.”
Na, de ki is a megváltozott munkaképességű és a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű ember? A kerekesszékes, a látás- vagy hallássérült, egyszóval olyan, aki valami testi fogyatékossága miatt hátrányos helyzetbe került a többiekhez képest, sorolom, de Aranyosi úr azonnal kijavít. „Valamilyen szempontból mindenki hátrányos helyzetű. Van, aki azért, mert épp kismama három diplomával, de most jön vissza a munka világába. Akinek kevés iskolája van vagy kisebbséghez tartozik, esetleg nyugdíj előtt áll, mégis dolgozni szeretne. Ha túlképzett vagyok, akkor azért. És akkor ott vannak még a hajléktalanok vagy azok a beteg emberek, akiknek a betegségükről nincs papírjuk, mert nem is tudják, hogyan kaphatnának róla igazolást.”
Szóval bárki, bármikor kerülhet megváltozott munkaképességű státuszba, de attól még természetesen bőven akadnak olyan munkakörök, amiket bizonyos feltételek között az illető simán be tud tölteni. A Napra Forgónál ma 130-140 ember dolgozik folyamatosan, természetesen legálisan, munkaszerződéssel, ebből 75 fő megváltozott munkaképességű. Amíg a bejárattól eljutottam Aranyosi úr irodájáig, jó pár megváltozott munkaképességű kollégájával találkoztam, tudom meg, de persze nem is sejtettem, hogy azok.
A Napra Forgó missziója, hogy megtalálja az embert, aki dolgozni szeretne, aztán pedig megtalálja neki a megfelelő munkát. Vagyis a gombhoz keres kabátot. „A filozófiánk: megfelelő embert a megfelelő munkahelyre. Ha megtaláljuk, akkor a partnerünket ne érdekelje, hogy az az ember megváltozott munkaképességű, hátrányos helyzetű vagy éppen börtönből szabadult. Nem vagyunk munkaerő-kölcsönzők, nem adunk át munkáltatói jogokat. Vállalkozási szerződéssel dolgozunk, mi vállaljuk a felelősséget mindenért. Ami nagyon fontos a társadalmi hatásunkat tekintve, az a három, akár négyszeres multiplikátor hatás. Azaz, általában a családfő dolgozik, a munkája és az érte kapott fizetés révén a teljes családjára hat. Így nézve 450-500 fő élethelyzetének javulása is bekövetkezhet a Napra Forgó munkájának eredményeképpen.”
Aranyosi úrék a létszámot a vírus alatt is tartották, nemcsak túléltek, de növekedtek is. Saját költségükön, a dolgozók által megtermelt árbevételből vettek textilt, ipari varrógépet kértek kölcsön egy partnercégtől, a kollégák pedig otthon varrták a maszkokat az önkormányzatnak, a hajléktalanszállónak, a családsegítőnek, természetesen ingyen. A tartalékaikat felélték, abból kaptak a dolgozók fizetést. Hogy működik mindez a gyakorlatban? Egyrészt folyik a toborzás, Aranyosi úr többször lemegy például a hajléktalanszállóra, ahol az aktuális vezetővel egyeztetve tart csoportos tájékoztatót az ott élőknek, akik másképp talán sose szereznének arról tudomást, hogyha akarnak, munkához juthatnak, és kimászhatnak a gödörből.
A saját életén változtatni akarás mellett a legfontosabb a kompetencia, vagyis az, hogy az illető milyen munkát tud, képes elvégezni. A Napra Forgó a partnerein keresztül alapvetően könnyű fizikai munkában utazik: logisztikai tevékenység, raktári tevékenység, címkézés, csomagolás, kertészeti munka. Amikor tehát valaki eljut az irodába, először is kompetenciatesztet tölt ki, hogy lássák milyen munkára alkalmas. Ha például valaki nem tud felcímkézni egy papírt a helyes instrukciók alapján, az persze probléma. A Napra Forgó nem szociális intézmény, de arra van kapacitása és szándéka, hogyha valaki a kompetencia mezsgyéjén egyensúlyoz, segítsen neki a fejlesztésben.
Idén január és május között 1600-an jelentkeztek a Napra Forgónál, 15-20 százalékuk vállalt tényleg munkát. A munkavállalók a minimálbér fölött keresnek, a cég jelenleg 5 db saját kisbuszával hozza-viszi őket a munkahely és a városi gyűjtőpont között.
A Napra Forgó életében is vannak mérföldkövek. Ilyen volt az, amikor 3 évvel ezelőtt Sóskúton megvásároltak egy lerobbant házat, felújították, hogy lakhatást is biztosítsanak a dolgozóiknak, illetve rászorulóknak, hátrányos helyzetűeknek. Lakik itt elvált anyuka a gyerekével, de olyan is, aki – miután munkát vállalt – a hajléktalanszállóról át tudott költözni ide, ahol megvan a saját élethez méltó privát szférája is. Nem véletlen, hogy a Napra Forgó logója a növény illúzióját keltő stilizált emberalak. Azt az üzenetet közvetíti, hogy a cég segít azoknak, akik szeretnének együttműködni és a feltételeket el tudják fogadni. Ott van benne annak optimizmusa, hogy az ember képes a változásra, és az életnek tényleg van napos oldala.
A „2000 óta az álláskeresők és a munkaadók szolgálatában” nem üres szlogen, ezt bizonyítja többek között az is, hogy Érden és térségében a maga műfajában megkerülhetetlen a cég tevékenysége, még úgy is, hogy a legnagyobb konkurenciát a munkaerőpiacon is egyre erősödő szürke és fekete gazdaság jelenti.
Aranyosi úr búcsúzóul még megoszt velem egy számára kedves, rövid történetet. „Rendszeresen szervezünk a dolgozónknak céges karácsonyi vacsorákat. Ilyenkor mindig kitalálok valami játékot is. Legutóbb, még a koronavírus előtti utolsó ilyen karácsonyi rendezvényünkön mindenki kapott papírt, tollat, és csak annyit kértem, spontán, gondolkodás nélkül mindenki írja le, mit jelent számára az a szó: gazdagság. Amikor átnéztem a 150 lapot, azt láttam, hogy 80 százalékuk nem a pénzt nevezte meg az elsők között a gazdagság szinonimájaként, hanem a barátságot, egészséget, szeretetet. Nagyon büszke voltam.”
