Dédszüleink még négy-öt helyen csobbanhattak.

Alig tört ki a vakáció, már beköszöntött a kánikula, pedig későbbre vártuk. Ilyenkor viszont nincs jobb egy kis lubickolásnál. Az érdiek igazán jó helyzetben vannak, hiszen közel a Velencei-tó, a Balaton sincs nagy távolságra, ráadásul karnyújtásnyira a százhalombattai strand is.

A régi szép időkben azonban a település határain belül is strandolhatott, aki ilyenkor a hűsítő habokba vágyott. Mint azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, az 1930-as évek második felében négy fürdőhely is enyhet adott kánikula idején, s persze ott volt a Duna is.

Tusculanumban, a Báthory utcában egy egyszerű tavacskában mártózhattak meg az érdiek, amit a 30-as évek elejétől használtak strandként.

Postástelepen is lehetett strandolni, a mai Szent József Otthon területén. (Az épület egy időben postásüdülőként működött, Budapestről hozták ki ide a gyerekeket a hetvenes évek első felében, akkor még megvolt a régi strand medencéje is).

A Riminyáki strand (Dávid utca) medencéje most is megvan, a 70-es évek közepén még lehetett benne fürödni. Ma a Festál étteremhez tartozik a tóvá alakított medence.

„Jaj úgy élvezem én a strandot / Ottan annyira szép és jó, / Annyi vicceset látok, hallok / És még Bambi is kapható.”

Berki Géza és Brand István népszerű slágere biztos gyakran felcsendült egy-egy táskarádióból a 60-as években Érdligeten, ahol már a harmincas években pezsgő nyaralóélet alakult ki. Az érdligeti strandról nemrég írt kolléganőnk, most őt idézzük: „A régi szép időkben a tó helyén Érd egyik helyes kis strandja üzemelt egy nagy és egy pancsoló medencével. Jól emlékszem rá, még fénykép is van rólunk a családi fotógyűjteményben a 80-as évekből. A strandot a terület 1930-as parcellázásakor építették, mert a telekvásárlóknak üdülőparadicsomot ígértek minden szükséges infrastruktúrával, amiből alig készült el valami, de a fürdő igen. Népszerű volt a hely, közelben a kaszinóval, és a 70-es főút mentén fekvő 1,3 hektáros park árnyas fáival kellemes pihenőhelynek bizonyult. A strandot 1940-ben az akkori követelményeknek megfelelően felújították. A háborút szerencsésen túlélte a létesítmény, így az érdiek a 60-as és a 70-es években előszeretettel használták. Végleges bezárására 1984-ben került sor, egészen az ezredfordulóig nőtt a gaz, gyűlt a szemét, pusztult minden. A város inkább eladta volna, de nem kapkodtak a drága ingatlan után, főleg, hogy strandként kellett volna hasznosítani. A 2000-es évek elején aztán először társadalmi összefogással megkezdődött a terület rendezése, majd 2003-ban az önkormányzat dísztóvá, parkká, játszótérré alakította a területet. Később is történtek átalakítások, a jelenlegi tó kialakítása 2009-ben történt.”

Bár szigorúan véve nem sorolható a strandok sorába, nem szabad kihagynunk a Termál Hotelt sem: medencéit előszeretettel használták nemcsak a gyógyulni vágyók, hanem a strandoló családok is.

Végül ne feledkezzünk meg a Dunáról sem: korábban itt is volt kialakított fürdőhely.

Gyerekkoromban arra a részre jártunk le, ahová a Termál mellett lehet lemenni. Nagyon sokan fürödtek ott. A gyerekek a szélén játszottak, a felnőttek a derékig érő vízben labdáztak. Amikor túl nagyot dobtak, apukám úszott utána. Egyszer örvénybe került. Egy fiú utánament matraccal, de már nem tudott rajta segíteni. Soha többé nem jött vissza. Hatéves voltam akkor, 1968-ban. Nagyon sok életet elvett a Duna, falubeliekét és idegenekét is

– emlékezett vissza egy ófalusi lakos.

Tízéves korom táján Érdligetre jártunk. Voltak kabinok fent, az út szélén, ott tudtunk átöltözni. Snassz kis fürdő volt, de nekünk kincset ért, nagyon szerettük. Tinédzserként pedig már ismét a Dunára jártunk, de nem a Termálhoz, hanem a gátőrházon is túl, Nagytétény felé. Akkor még nem volt így benőve fákkal a part, és volt ott egy jó sóderes rész. Bójasor határolta azt a részt, ahol lehetett fürdeni. Úszómester is volt, vigyázott a gyerekekre, felnőttekre. Később eliszaposodott a víz, megszüntették a strandot.

Ha mártózni nem is lehet benne (mert fürdőzésre nem alkalmas a vízminőség), a Papi földek záportározója csónakázásra, vízibiciklizésre kiváló lenne. Mikor megnyitották, voltak is kint vízi alkalmatosságok, ezeket azonban – mint az önkormányzattól megtudtuk – addig nem használhatják a látogatók, amíg a terület hivatalos átadása meg nem történik. Erre hónapokon belül sor kerülhet, és ha merülni nem is tudunk, legalább csónakázhatunk, vízibiciklizhetünk a tó vizén.

Ádám Katalin