Aki már járt ott, tudja, aki nem, annak érdemes kipróbálnia, micsoda élmény elüldögélni az évszázados tölgyek árnyékában, beszívni a jó levegőt, hallgatni a madárcsicsergést egy verőfényes kora nyári napon. A Czabai-kert kapuján átlépve megváltozik a (mikro)klíma, és ezzel észrevétlenül vált a fókuszunk is, elkezdünk másra és máshogy figyelni.

„Egy hektár területű a Czabai-kert, ami 1977 óta természetvédelmi terület, és 2000-ben kapta meg a Madárbarát kert címet. Ez a hamzsabégi erdő egyedüli maradványa. A legidősebb fák 120-130 évesek. Az 1800-as évek végén ugyanis ezen a területen tarvágást hajtottak végre: ez azt jelenti, hogy közvetlenül a talajfelszín felett vágják el a fát. Az eredeti gyökérállományból öt év után indulnak el az új hajtások, és kialakul egy-egy nagy törzsű fa. A Czabai-kertben 283 tölgyfa található, mind az eredeti gyökérállományból nőtt ki, tehát nem ültetett fák” – tudtuk meg Czabai Balázstól, aki látogatóinak nemcsak bemutatta a kertet, de még egy kis játékot is ajánlott: megtippelhettük, hány levél nő egy-egy tölgyfán (a megoldást nem mondjuk el, de annyit igen, hogy csupán egy helyes találat érkezett, az viszont meglepően pontos volt).

A kert madártani szempontból is különleges: 25 faj fészkel itt, költöző és állandóan itt tartózkodó madarak egyaránt. „A madarakat októbertől február végéig etetem, amikor az időjárási viszonyok ezt indokolják, de az év 365 napjában itatom őket” – mondta kérdésünkre Czabai Balázs.

Az egyhektáros kertet nemcsak a madarak látogatják évről évre, hanem Érd festői, írói, költői is. Számtalan alkotótábort, bemutatót, irodalmi estet rendeztek itt nyaranta, míg a Covid közbe nem szólt. Ezért is volt különleges a május 25-i alkalom, hiszen ismét versek és zeneszó csendült fel a fák alatt, a Poly-Art, illetve a Temesi Éva Irodalmi Kör tagjainak jóvoltából. Habos László és Szabó Aida (Jampa drolma) szavalata után Somfai István zenélt, majd Csepregi György zeneszerző mutatkozott be a közönségnek. És hogy a képzőművészet se maradjon ki a sorból, az idősek bepillanthattak abba is, hogy készül egy festmény a szabadban, mindenféle mesterséges megvilágítás nélkül, a nyílt levegőn (innen kapta a nevét ez az irányzat, a plein air).

Pár éve még sokan festettek a Czabai-kertben. „A pandémia előtt minden évben volt itt festőtábor, jöttek keramikusok is, legalább tízen-tizenöten voltunk. Hogy újraéled-e ez a hagyomány, majd meglátjuk” – ezt már Wenszky Ágnes mondta, aki a kert egyik csücskében állította fel a festőállványát.

Szép lassan jártuk körbe a kertet, mindenki megcsodálhatott egy-egy fát, kérdezhetett, nézelődhetett kedvére, Czabai Balázs mindenre készségesen válaszolt, láthatóan örömmel mutatta be birodalmát, ami nemcsak a nyugdíjasok előtt, hanem bárki számára nyitva áll. Aki szeretne idős fák alatt, békességben, madárdalban egy-egy órát eltölteni, vagy csak kíváncsi rá, milyen is lehetett annak idején a hamzsabégi erdő, a facebookon megtalálja a Czabai-kertet, illetve elérhetőséget is, amelyen időpontot foglalhat a látogatásra.