A képzésen összesen 57 érdi és járásbeli intézmény pedagógusa, illetve kisgyermeknevelője vett részt. Nagy Martinnal, a Gyermekünk Álmaiért Alapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk.
Manapság egyre elterjedtebb az SNI és BTMN kifejezés. Mit jelentenek ezek pontosan?
Alapvetően eltérő fejlődésmenetet jelentenek, azt, hogy a gyermek – akár értelmi vagy mozgásbeli funkcióiban is – egészséges társaihoz képest az átlagosnál lassabban fejlődik. Ez nehézséget okoz az oktatás normál menetének fenntartásában, szocializációs folyamatok kialakulásában. Mi abban próbálunk meg segíteni a pedagógus kollégáknak, hogy fent tudják tartani a pedagógiai menetet, és egy elfogadó nemzedéket neveljenek ki.
Mi a képzés alapvető célja?
Az általunk indított képzés fő célja az Érd Megyei Jogú Város köznevelési intézményei pedagógus- és kisgyermeknevelő állományának szakmai alapú módszertani fejlesztése, képzése, szemléletformáló hasznosulás megteremtése, rövid és hosszú távú megoldások ismertetése az SNI (sajátos nevelési igényű) és BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő) gyermekek köznevelésben történő megsegítéséről. Különös tekintettel a gyermekek eltérő fejlődésmenetének felismerésére, annak ellátási célú felépítésére. További cél a pedagógusi gárda szellemiségének fejlesztése, érzékenyítése és a szakmai együttműködés elősegítése. Segítséget nyújtunk az általános képzettségű pedagógusoknak, illetve bölcsődei kisgyermeknevelőknek, az SNI, illetve a BTMN gyermekek megismerésében, a szituáció kezelésében. Illetve alapvető érzékenyítést adunk a pedagógusoknak, hogy felismerjék a problémás gyermekeket.
Hogyan épül fel a képzés?
Elképzeléseink szerint évi 4 képzést tartunk majd Érden, és abban bízunk, hogy a jövőben akár országosan is elérhetővé tudjuk tenni ezt a képzési formát. Egyébként ez az első ilyen képzés Magyarországon. A rendezvényre Érden és a járásban található köznevelési intézményekből hívtuk meg a munkatársakat. Az Érdi Kincses Óvodából, az Érdi Szivárvány Óvodából, a Pöttöm Sziget Bölcsődéből és a Tárnoki Mesevár Óvodából összesen 57 pedagógus, illetve kisgyermeknevelő vett részt a képzésen.
Azért van szükség erre a képzésre, mert sok esetben a pedagógus sem tudja, hogyan kezeljen egy ilyen gyermeket?
Pontosan. Tapasztalataink azt mutatják, hogy általános problémává vált a pedagógusok körében az oktatás normál menetének fenntartása. Elsősorban ezért is szükséges érzékenyíteni a pedagógus kollégákat, hogy tudják kezelni a helyzetet, és a gyerekekkel megfelelő módon tudjanak foglalkozni. Másodlagos célunk a szakmai fluktuáció, a pedagógusi kiégés csökkentése, valamint a pályaelhagyás visszaszorítása.
Régen is ennyi problémás gyerek volt, csak nem foglalkozott velük a társadalom, vagy ez a jelen kornak a problémája?
Régen is voltak problémás gyerekek, de napjainkban a felgyorsult életvitel, a rengeteg információ és az, hogy alapvetően felgyorsult világban élünk, sajnos felerősíti a gyermekek ilyen fajta lemaradását. Ha az iskolákat nézzük, nagyjából minden ötödik osztályban van sajátos nevelési igényű gyermek. Az ő integrálásuk teljesen jól működhet, csak kell egy kis segítség a pedagógusoknak, hiszen a régi képzések nem tartalmaztak gyógypedagógiai ismereteket.
Már óvodában kiderül, ha SNI vagy BTMN gyermekről van szó?
Már óvodában kiderül, sőt a Pöttöm Sziget Bölcsődével fut egy olyan preventív programunk, melynek keretin belül segítünk, hogy már bölcsődés korban felismerjék a gyermekek eltérő fejlődésmenetét, és hogy támogassuk a gyermekeket, hogy minél hamarabb gyógypedagógiai megsegítésben részesüljenek. Ez azért fontos, mert a hivatalos folyamat, mire a gyermek megsegítést kaphat, 6-8 hónapot vehet igénybe. Ha ez óvodáskorban derül ki, akár egy-másfél év is kimaradhat az ő ellátásukból, pont abban az időszakban, amikor az agyuk olyan, mint egy szivacs, könnyen fejleszthető.
Mi, szülők hogyan segíthetünk?
Nagy a szülői felelősség a SNI-oldalon és az egészséges gyermek szüleinek oldalán is. Az integrációnak alapvetően az elfogadás a lényege, ismertessük meg a gyermekünkkel és a felnőttekkel is azt, hogy vannak eltérő fejlődésmenetű gyermekek. A felnőtteknek jó példát kell mutatniuk, és érzékenyíteni saját gyermeküket arra, hogy elfogadják az eltérő fejlődésmenetű gyermekeket, és ha lehet, segítsék őket.
