Az ifjúsági író a szerdai találkozón az Érdi Televíziónak elmondta: eddig tizenkét regényt írt, de nem azért látogatott el Érdre, hogy a műveiről beszélgessen, hanem egy sokkal fontosabb témáról: az ember- és gesztusismeretről, ami nagyon fontos a mai világban, amikor a gyerekek rengeteget ülnek a számítógép előtt.

„Meg kell tanítani a kamaszoknak, melyik mozdulat, gesztus mit jelent. Például melyek az önbizalomhiány tünetei; hogy kell megfogni egy lány kezét; pasizási, csajozási tippeket is adtam. Feltettem nekik a kérdést: szerintük mi a táplálkozási lánc csúcsa? Merthogy nem az ember – az ember ugyanis alapvetően úgy viselkedik, mint egy zsákmányállat. Ez utóbbi három testtájára vigyáz: a nyakára, a beleire és a nemi szervére. Máris ott vagyunk az önbizalomhiány tüneteinél: mikor ösztönösen takarom a nyakamat, a beleimet, vagy a nemi szervemet. Ehhez képest alakulnak a gesztusaink – milyen az, amikor nagyon, és milyen, amikor csak simán magabiztos vagyok. A testünk folyamatosan üzen” – hangsúlyozta az írónő, hozzátéve: érzéseinkről, és ezek ösztönszintű testi megnyilvánulásairól beszélt a fiataloknak.

„Én vagyok a legtöbbet utazó ifjúsági kategóriás előadó. Ebből élek most már harminc éve. Úgy gondolom, hogy az általános iskola felső tagozatától az egyetemig, és még a felnőtt korban is, ez olyan univerzális téma, amire mindenhol van fogadókészség” – jegyezte meg.

„Kapkodunk, sietünk, túl sok az információ, és kevéssé élünk a testünkben – a virtuális világ veszi át a fizikum helyét, holott ahhoz, hogy az érzéseinket meg tudjuk élni, szükség van a testünkre. A kellő arányt kellene megtalálni a virtualitás és a valóság között” – hangsúlyozta az írónő, aki nem előadást, hanem interaktív foglalkozást tartott.

„Élni jó, de nem mindegy, kivel, és nem mindegy, hogy mit csinálunk” – zárta szavait.