Március 15-én a Polgárok Házában adta át Csőzik László polgármester a város kitüntetéseit. Mórás Zsoltnak (posztumusz) az Érd Város Díszpolgára Kitüntető Címet adományozta a közgyűlés, míg Sivinger István nyugalmazott mentőtiszt az Érd Városáért Kitüntetést vehette át. Daróci Lajosné tanár, irodalomszervező a Csuka Zoltán Díj kitüntetettje volt az idén, míg Vaád Éva festő, keramikus munkásságát az Érdi Művészeti Díjjal ismerték el. Kovács Sándor nyugdíjas helytörténész, múzeumi szakkönyvtáros kapta az Érdi Tudományos Díjat.
Érd Város Díszpolgára – Mórás Zsolt 1968-ban született Kaposváron. 1974 óta élt Érden. Felsőfokú tanulmányait az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán végezte, emellett a Budapesti Kántorképzőt is elvégezte, illetve edzőként, sportoktatóként dolgozott, valamint a színjátszásban is jeleskedett. Először az 1998-as választások után került be Érd képviselő-testületébe a Fidesz-FKGP-KDNP-MDNP-MKDSZ Összefogás Egyesület jelöltjeként a 3. számú választókerületben. 2010-től újabb két cikluson keresztül volt a város közgyűlésének tagja, emellett 1989 óta a Batthyány Sportiskolai Általános Iskola pedagógusi karának is tagja volt. A 2000-es években az Érdi VSE utánpótlásában edzőként tevékenykedett, csapatával Budapest Bajnokságot nyert, illetve rangos nemzetközi tornákon is ezüstérmet szerzett.
Aki ismerte, sohasem feledi őt. Páratlanul gazdag életútja, pedagógusi és edzői életműve mindnyájunk számára példaértékű. Az érdi sport, a helyi közélet, a honi pedagógia igen nagy veszteséget szenvedett el távozásával. Az érdi önkormányzatnak az egyik legrokonszenvesebb képviselője volt két évtizeden át. Béketeremtő, igazságszerető embernek tartották, aki pártállástól függetlenül összekötötte az Érdért dolgozni akarókat. Barátsága, humora, elkötelezettsége a város nagy ügyei mellett kiemelkedő volt.
Mórás Zsolt, korábbi érdi önkormányzati képviselő, az Érdi VSE ügyvezető elnök-helyettese, a Batthyány Sportiskolai Általános Iskola pedagógusa alig 53 éves korában távozott közülünk, emléke és a közösségért végzett több évtizedes tevékenysége mégis eleven.
Érd Városáért Kitüntetés – Sivinger István 1952-ben Tatabányán született. 1971-ben lett az Országos Mentőszolgálat dolgozója, mentőápolóként. 1974-től mentőszakápoló, rohamkocsin dolgozó szakápoló, szolgálatvezető, megyei irányító volt. Érden és körzetében 1983 tavaszáig nem volt mentőállomás, ezért a sürgősségi ellátásra szoruló betegekhez távolabbi mentőállomásról kellett segítséget kérni. Az akkori Városi Tanács, az Országos Mentőszolgálat, valamint az Érdi Építőipari KTSZ összefogásával épülhetett meg a jelenlegi Érdi mentőállomás a Sárd utcában. A Pest megyei vezető főorvos bízta meg a mentőállomás főápolói teendőinek ellátásával Sivinger Istvánt, aki ezért feleségével és két gyermekével Érdre költözött. A mentőállomás átadása előtti hónapot már a helyszínen irányította, hogy az átadásra minden rendben legyen. Az érdi mentőállomás 1983-ban négy mentőgépkocsival és 35 fő dolgozóval kezdte meg működését.
Sivinger István főápolói munkája mellett tovább folytatta tanulmányait. 1985-ben az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium esti tagozatán érettségizett. 1986-ban a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára jelentkezett, ahol 1990-ben jeles államvizsgával avatták mentőtisztté. Az érdi mentőállomáson így még abban évben megindult egy 10 órában működő esetkocsi, ami azt jelentette, hogy a gépkocsivezető és mentőápoló mellett orvos vagy mentőtiszt végezte az ellátást. Magasabb szintű felszerelés, EKG, defibrillátor, lélegeztetőgép biztosította a hatékonyabb mentést. 1994-ben rohamkocsival gyarapodott az érdi mentőállomás.
A mentőállomás hosszú időn át biztosította a Semmelweis Egyetemről érkező orvosok, fogorvosok, medikusok sürgősségi gyakorlatát. A sürgősségi gyakorlati oktatás fő szervezője, végrehajtója Sivinger István volt. Munkája során számos elismerésben részesült. 1978-ban és 2009-ben egészségügyi miniszteri dicséretet, 1996-ban főigazgatói dicséretet, 2015-ben Kresz Géza Emlékérmet kapott.
Csuka Zoltán-díj – Daróci Lajosné 2011-ben csatlakozott a POLY-ART Alapítvány közösségéhez, és magyar– orosz–angol szakos tanárként IRKA néven újjászervezte az akkor még csupán mintegy 30 fős irodalmi szekciót. Habos Lászlóval együtt új célokkal és nagy energiával látott munkához. Havi rendszerességgel felolvasóesteket szervezett, amelyeknek köszönhetően az érdi és a környéken élő, elsősorban amatőr irodalmi alkotókkal az „irkások” száma megduplázódott. Közülük sokaknak azóta már önálló kötete jelent meg.
Pályázatok meghirdetésével elérte, hogy az ország számos pontján ismerik már az IRKA és ezáltal a POLY-ART érdi művészeti közösségének tevékenységét. Rendezvényei összeállításakor támaszkodik az alapítvány képzőművészeti és zenei köreire is, ezzel mélyítve a sokszínű egyesület összetartozásának élményét. Kulturális tevékenysége kiegészül az Érdi Értéktárban betöltött értékőri szerepével, valamint Bíró András és Wegenast Róbert költői-írói hagyatékának kezelésével.
Daróci Lajosné az IRKA kulturális folyóirat létrehozásával és szerkesztésével, irodalmi szerzői estek, könyvbemutatók szervezésével, valamint új és fiatal alkotók felkutatásával nélkülözhetetlen alakja a város irodalmi életének.
Érdi Művészeti Díj – Vaád Éva férjével és három gyermekével négy évtizede költözött városunkba, és azonnal tevékeny részt vállalt Érd művészeti életében. Festőként dolgozott, a Poly-Art Alapítvány megalakulása után dr. Tállai Katalin alapító biztatására ismerkedett meg a japán raku kerámia technikájával, amelyet idővel tökélyre fejlesztett.
Hamarosan megnyitotta önálló lakásgalériáját, ahol érdi kollégái alkotásait is bemutatja, árusítja. Galériája Tállai doktornő halála után az alapítvány művészeti központja lett. Vaád Éva házuk kertjében osztotta meg mesterségbeli tudását pályatársakkal és amatőrökkel egyaránt. A tíz éven át minden évben életre hívott nyári alkotótelepeken nem ritkán 15-20 fő is részt vett.
Műveivel 1996 és 2005 között számos kollektív és hét önálló kiállításon volt jelen, többek között Érden, Budapesten, Keszthelyen, Dunakeszin, Vecsésen. Ennek, valamint országos pályázatokon elért eredményeinek köszönhetően több mint húsz város galériájában voltak láthatók és megvásárolhatók az alkotásai. Így – a jelentősebbek közül – a budapesti Csók István Galériában, valamint Egerben, Szegeden, Szombathelyen, Pécsett.
Elismertségét és népszerűségét nemcsak színvonalas művészeti tevékenysége, közvetlen és derűs egyénisége váltotta ki, hanem a Poly-Art immár több mint negyedszázados múltjában kifejtett kuratóriumi munkája is.Alkotásainak összessége, művészeti tevékenysége 2015-től bekerült a Helyi Értéktárba, és egyike az Érdikumoknak.
Érdi Tudományos Díj – Kovács Sándor a Magyar Földrajzi Múzeum 1983-as megalapítása óta folyamatosan az intézmény alkalmazásában állva igen sokrétű, kiemelkedő munkát végzett. A múzeum és Érd városa helytörténeti értékeinek feltárása és közkinccsé tétele érdekében fáradhatatlanul kutatta a nehezen fellelhető dokumentumokat, visszaemlékezéseket, tárgyi emlékeket.
Kimagasló szerepe volt az intézmény 14 ezer kötetes szakkönyvtárának a megteremtésében, ennek érdekében igen sokrétű és áldozatos munkát végzett. Tárlatvezetőként sok száz alkalommal tartott színvonalas bemutatót iskolai, hazai és nemzetközi csoportoknak, delegációknak. Múzeumi órákat, nyári táborokat szervezett érdi diákoknak. Rendszeresen gyűjtötte az Érddel kapcsolatos régi dokumentumokat, fotókat. A Földrajzi Múzeumi Tanulmányokban könyvrecenziókat és helytörténeti, tudománytörténeti adatgyűjtéseket végzett. Számos írása jelent meg Érd helytörténete témában a helyi sajtóban és országos turista, honismereti folyóiratokban. A Honismeret periodika megbecsült szerzőjeként országos hírnevet adott az érdi értékeknek.
Több Érdre vonatkozó idegenforgalmi kiadványt készített. Társszerzője volt a Magyar Utazók Lexikonának és az Érdi Krónikának. 2005-ben jelent meg az Érd iskolatörténete című kismonográfiája, amely eredeti forráskutatások alapján, átfogó igénnyel mutatja be a település oktatásának történetét. Ez a kötete úttörő jelentőségű. 2014-ben jelent meg Érdi honismereti kaleidoszkóp című könyve, válogatott publicisztikáival. Elsőként készítette el az Érd történetét feldolgozó, átfogó tablókiállítást, és az új érdi várostörténeti állandó kiállítás anyagainak összegyűjtésében is fontos szerepet vállalt. Számos hazai tudományos konferencián előadóként tartott Érdről emlékezetes előadásokat. Rendszeres résztvevője, előadója az Érdi Napok programjainak.
Kiemelkedő szerepe volt Tulogdi János kolozsvári földrajzprofesszor muzeális értékű hagyatékának Erdélyből történő hazajuttatásában. Mivel az eset 1986-ban, még a romániai diktatúra alatt történt, jelentős személyes kockázatot vállalt. A hagyaték ma már a múzeum „Kárpát-medence magyar feltárói” című állandó kiállításának része.
