​A bajba került férfit a helyszínen lévők próbálták újraéleszteni a mentők kiérkezéséig, ami közel egy órába telt. Az Országos Mentőszolgálat megkeresésünkre a következő tájékoztatást adta az üggyel kapcsolatban:

„A mentőállomások elhelyezkedése fontos tényező, de a mentőegységek riasztása a mentőautók pillanatnyi helyzete alapján történik. Ez azt jelenti, hogy ha egy szabad mentőegység éppen a helyszín közelében tartózkodik vagy közlekedik, a beteget pillanatok alatt elérheti. Mindez fordítva is igaz, vagyis ha van a közelben mentőállomás, de az oda tartozó mentőkocsik éppen foglaltak, más betegeket látnak el, a segítség csak távolabbról, hosszabb idő alatt érkezhet. A jelzett esetben az Érdi Mentőállomás mindhárom mentőegysége szolgálatban volt, de az adott pillanatban nem a mentőállomáson tartózkodtak riasztásra várva, hanem éppen foglaltak voltak, más esetfeladatokat láttak el, ezért erre a helyszínre csak távolabbról indulhatott a segítség. A címre a mentésirányító a telefonos segítségnyújtás mellett esetkocsit és mentőhelikoptert is riasztott, a kiérkező egységek újraélesztést követően stabilizálták a beteg állapotát, majd sürgősségi osztályra szállították.”

Az Érd FM 101.3 Bundáskenyér című műsorában Kónya Sándor, az érdi mentőállomás mentőtechnikusa elmondta: a szolgálat nagyon leterhelt és az, hogy mennyi idő alatt ér ki a mentőautó, attól függ, van-e szabad kapacitás. Ha nincs, előfordulhat, hogy hosszabb időbe telik egy-egy kiérkezés. Az érdi mentősöknek ugyanis Érden kívül ki kell vonulniuk Sóskútra, Pusztazámorra, Tárnokra, Diósdra, Százhalombattára, valamint az M6, M0, M7-es autópályákra, a megyehatárig. „Sokszor előfordul az is, hogy a területünkön kívülről kapjuk a riasztást, hiszen Országos Mentőszolgálat vagyunk. Ha a területünkön éppen nincs munka, riaszthatóak vagyunk máshová is, ahol épp szükség van a mentőautóra” – hangsúlyozta Kónya Sándor.

A nagy port kavart eset kapcsán kerestük Gregus László képviselőt, aki már korábban is szorgalmazta, hogy nyilvános defibrillátorokat helyezzenek ki a város különböző pontjain. Érden ugyanis nincs nyilvános defibrillátor, ami definíciója szerint a nap 24 órájában, bárki által elérhető. Van az Érd Arénában, a Gárdonyi tanuszodában, a focipályán, a Kós, a VMG, a Bolyai, a Batthyány iskolákban, az Intersparban, a Tescóban, valamint több családorvosnál, de ezek az eszközök zömében csak akkor használhatók, amikor az intézmények nyitva vannak. De mint mondta, nincs defibrillátor a buszpályaudvaron, sem a MÁV-állomásokon.

És hogy miért fontos mindez? A Magyar Kardiológusok Társaságának adatai szerint Magyarországon évente 26 000 hirtelen szívmegállás történik, vagyis napi 70. Az érintettek 65-70 százalékát meg lehetne menteni, ha lenne megfelelő eszköz és szakember.

„Hirtelen szívmegállás esetén a szív fibrillál, vagyis remeg ni kezd, szabályos, egyszerre történő izom-összehúzódás nélkül a szív képtelen a vérkeringést fenntartani. Kívülről csak az látszik, hogy nem lélegzik a beteg, így azonnal el kell kezdeni újraéleszteni”

– hangsúlyozta az egészségügyben jártas képviselő. Hozzátette, ma már csak szívkompressziót kell végezni, a szájon át történő lélegeztetést körülbelül 4-5 éve kivették a protokollból, egyrészt ez nagyon nehéz egy laikus számára, másrészt sokakat éppen ez riasztott el attól, hogy elsősegélyt nyújtson. A fibrillált szív azonban annyira remeg, hogy a szívkompresszió önmagában alacsony hatékonysággal bír. Sokkal nagyobb hatékonysággal lehetne végezni ezt a pumpamozdulatot, ha a szív állna, ezért van szükség a defibrillátorra.

„Tíz emberből hét azt hiszi, hogy a defibrillátor feltámasztja a halottat, de nem támasztja fel. Ehelyett egy célzott áramütéssel megállítja a fibrillációt, kiüti a szívet, és így sokkal nagyobb hatékonysággal lehet az újraélesztést végezni. Előfordul néha, hogy a fibrilláció megszűnésével visszaáll a spontán szívműködés.”

Gregus László arról is beszélt, mit kell tennünk, ha földön fekvő embert látunk. Először is meg kell állapítani, hogy él-e, vagyis légzik-e, dobog-e a szíve. De mint mondta, a laikus nem tudja a keringést vizsgálni, csak a légzést. Ha a földön fekvő ember nem reagál beszédre, érintésre, akkor a következőt kell tenni:

„Fejét hátrahajtom, száját zsebkendővel kitörlöm, hogy a légutakat semmilyen váladék ne zárja el, fölé hajolok, száját becsukom, és ellenőrzöm, lélegzik-e. A szememmel nézem, a fülemmel hallom, bőrömön érzem. Ha 10 mp alatt nincs kettő értékelhető légvétel, akkor nem lélegzik. Ekkor meg kell kezdeni az újraélesztést, és ezen a ponton kell mentőt hívni.”

A mentők a cím alapján meg fogják mondani, hogy hol van a legközelebb nyilvános defibrillátor, és miközben a helyszínen segítséget nyújtók közül valaki elmegy érte, a másik megkezdi a szívkompressziót. Gregus kitért a szerkezet működésére is. Mint mondta, nagyon okos eszközről van szó, ugyanis folyamatosan beszél hozzánk, és mondja, mit kell tennünk.

„A laikust is érthetően utasítja mindenre, így tulajdonképpen bárki tudja használni. Ahogy kinyitjuk, már kapjuk is az instrukciókat:”

• Vegye ki az elektródát!

• Az ábrán látható módon helyezze fel az elektródákat!

• (Amennyiben rossz helyre helyeztük fel, azt is jelzi: „nem oda, lejjebb”)

• Ne nyúljon a beteghez, analizálok!

• A betegnek nincs keringése, fibrillál, defibrillálni fogom, nyomja meg a piros gombot most!

• A defibrillálás sikerült, a betegnek nincs keringése, folytassa az újraélesztést!

• Helyezze fel a mellkasra a tanult módon a kezét, kezdje el nyomni!

• Lassú, gyorsabban!

• Rossz helyen van a keze, vigye feljebb!

• A beteg keringése visszajött, hagyja abba!

Gregus László kiemelte, rettentő fontosak a nyilvános defibrillátorok, ugyanakkor ha nincs senki, aki ismerné az újraélesztés szabályait, ha a jelenlévők nem tudják, milyen a helyes kéztartás, és hogy a mellkas melyik részére kell helyezni a kezet, akkor semmit nem ér. Így a nyilvános defibrillátorok kihelyezése mellett legalább olyan fontos lenne az újraélesztés protokolljának minél több emberrel való megismertetése.

​