Miért pont a fekvenyomás?

Vagy harminc esztendeje kezdődött. Vékony, gyenge gyerek voltam, szerettem volna megerősödni. Akkoriban ez a sportág még egyáltalán nem volt népszerű Magyarországon – csak az utóbbi tíz esztendőben kezdett ismertebbé válni –, de én láttam a különböző akciófilmekben ezt az edzésmódot, és nagyon megtetszett. Az egyik rokonom egy téesz műhelyében dolgozott, ott csináltak nekem egy vékony rudat, arra két golyót, azzal kezdtem edzeni. Később traktortárcsát hegesztettek rá, ez volt a következő állomás, a harmadik pedig az, amikor megjelentek az első edzőtermek, persze, ezek nem voltak olyan professzionálisak, mint a maiak. Egy ízben lementem egy nagytétényi terembe – akkor már nagy súlyokkal edzettem, felmentem 130 kilóig is –, és miközben dolgoztam, odalépett hozzám a teremvezető, megkérdezte, elmennék-e vele egy amatőr versenyre.

És ment.

Igen, bár magamban azt gondoltam, kevés vagyok én ehhez. Fogalmam sem volt, miből áll egy ilyen verseny. Mégis elmentem, és első lettem. Ez motivált, hogy gyakoroljak, amatőr versenyekre járjak, kipuhatoljam, mi az a maximum, amire képes vagyok. Sikerült dobogós helyeken végeznem, és egyre jobb eredményeim lettek. Megcéloztam egy komolyabb versenyt: hatodik lettem a magyar bajnokságon. Akkor megtanultam, mire kell odafigyelnem, és a következőt már megnyertem.

Mi volt az, amin változtatnia kellett?

Az étkezésen. Nagyon nem mindegy, versenyek előtt mit és mennyit eszem. Sem a feleségem, sem én nem vagyunk nagy étvágyúak egyébként, kevesebbet eszünk, mint a gyerekek. A feleségemre nagyon büszke vagyok: szeretett volna lefogyni, és az étrendjére odafigyelve, a megfelelő edzéssel, kitartással sikerült is neki. Most már ő is kijár edzeni az itthoni konditermünkbe, amit a garázsunkból alakítottunk ki a koronavírus alatt, amikor nem tudtam teremben edzeni. Készül az igazi konditermünk is, nyárra berendezzük. A gépek már megvannak. Ennek a barátaink is örülnek, mert többen járnak hozzánk edzeni kedvtelésből, nem csak fiatalok, hanem idősebbek is. Természetesen ők nem mozgatnak nagy súlyokat, inkább az erőnlét megtartása a cél.

Mit szeretne elérni a közeljövőben?

Idén megvolt a második világcsúcs, nyertem már országos és világversenyeket is. Most bővült egy bicepsz-számmal a magyar bajnokság, abból is sikerült első helyeket elhoznom, úgyhogy kifejezett célom most nincs. Már csak azért sem, mert a Covid jelentősen korlátoz minket is, sajnos, rengeteg versenyem elmaradt tavaly.

Meg lehet élni ebből a sportágból ilyen eredményekkel?

Nem. Nekünk nincsenek szponzoraink, legfeljebb a táplálékkiegészítőket forgalmazó cégek segítenek. Egy budaörsi cégnél dolgozom, a főnököm maga is versenysportoló volt, ezért támogat abban, hogy felkészülhessek, versenyekre járhassak. De „civil” állás nélkül ez nem menne.

Az eredményeken kívül mit adott önnek a sport?

Azon kívül, hogy rendszerességre nevelt, megerősített, nekem nagy nyugalmat is ad. Ha ideges vagyok, gondjaim vannak, azt az edzés tökéletesen levezeti. A gyerekeknek is jó példát ad: a család elkísér a versenyekre, szurkolnak, látják az erőfeszítést, az eredményeket. Nekem pedig nagyon sokat jelent, hogy ott vannak. Ahogy az is, hogy a teljesítményem most már az érdi értékeket gazdagítja, így talán nagyobb elismerést kap ez a sportág.