Fel tudtak készülni a negyedik hullámra?

Mivel szigorló orvostanhallgató vagyok, nekem az ötödév után, vagyis a vizsgaidőszak utolsó hete után, hétfőn azonnal indult a hatodév, a szigorló év, a kötelező gyakorlattal és a szigorlatokkal, úgyhogy nem volt egy hétvégénél több pihenőm. Nyáron természetesen kevesebbet foglalkoztam a járvánnyal. Akkor alacsonyabbak voltak az esetszámok, de benne volt a levegőben, hogy jön a negyedik hullám, hogy ismét berobban a vírus. Nyár közepe, vége felé már számítottunk rá, hogy elkezdenek emelkedni az esetszámok. Próbáltunk pozitívan hozzáállni és reménykedni abban, hogy nem lesz nagy esetszámmal járó hullám, de mégis az lett belőle. Nagyon leterheltek vagyunk, én személy szerint a gyakorlat és a szigorlatok mellett még kutatok is, ezek mellett dolgozom a Covid intenzíven, szóval szabadidőm nincs. Amikor épp nem a kórházban vagyok, akkor vagy alszom, vagy a szigorlataimra készülök.

Gyakorlatilag mélyvízbe dobták, amikor elkezdett a második hullámban a Covid intenzíven dolgozni. Belerázódott a nem könnyű mindennapokba? Meg lehet szokni, hogy napi szinten veszítenek el betegeket?

Igen, valóban mélyvízbe kerültem. Viszont azóta is folyamatosan együtt dolgozunk a csapattal, egyre inkább összerázódunk, ami nagyon jó. A betegek elveszítését nem lehet megszokni, viszont rengeteget tanultunk a második és a harmadik hullámból, és a tapasztalatainkat visszük tovább. Hatalmas a terhelés, de próbálunk kitartani és megfelelni a követelményeknek, elvárásoknak.

Szerencsére vannak gyógyultak is. Mennyire tudnak örülni egy-egy gyógyult esetnek?

Nagyon-nagyon tudunk örülni egy-egy gyógyult betegnek, az lenne a legjobb, ha mindenki meggyógyulna. Amikor egy beteget kiadunk az intenzív osztályról, társintézménybe vagy társosztályra, hiszen ilyenkor még nem haza adjuk, azt is hatalmas sikernek könyveljük el, és drukkolunk neki, hogy mielőbb kiadhassuk végleg, hogy hazatérhessen, felgyógyulhasson, és folytathassa korábbi életét. A kezdetektől ez a cél vezérel, ezért szerettem volna orvos lenni és most, hogy hamarosan orvos leszek, továbbra is az a célom, hogy minél több embert meggyógyíthassak.

A betegek hogyan viszonyulnak a kórház dolgozóihoz a gyógyulás után?

Rendkívül hálásak ők és a hozzátartozók is. Nagyon sokszor megköszönik az erőfeszítéseinket telefonon, személyesen, sok esetben pedig a különböző internetes felületeken. De nekünk bőven elég egy hálás tekintet vagy az, ha a beteg állapotában javulás áll be. Egy szívszorító történet jut erről eszembe, ami a harmadik hullám alatt történt. Egy társbetegségekkel küzdő középkorú hölgy kritikus állapotba került, és körülbelül egy hónapig szorult intenzív osztályos kezelésre. Sikerült őt levenni a lélegeztetőgépről, majd kiadtuk az intenzív osztályról, és hamarosan az otthonába bocsájtható állapotba került. Hosszú rehabilitáció következett, de rendbe jött és szerencsére ugyanott tudta folytatni az életét, mint a betegsége előtt. Miután teljesen felépült, személyesen jött be hozzánk, és mindenkinek egyesével mondott köszönetet. Persze mi ezt nem várjuk el, hiszen nekünk már önmagában az erőt ad, hogy sikerült őt meggyógyítani, de mindig nagyon jólesik a köszönet.

Tapasztalnak bármi különbséget a 2-3. hullámhoz képest esetszám, életkor, tünetek területén?

A második hullámhoz képest mindenképpen intenzívebb a negyedik. Körülbelül a harmadik hullám csúcsához tudnám hasonítani a jelenlegi helyzetet. Az életkor estében azt tudom mondani, már nem csak az idősek fekszenek az intenzív osztályokon, a teljesen egészséges fiatalok és a középkorúak is veszélyben vannak. Ami a tüneteket illeti, azonosat tapasztalunk, mint korábban, és a kór lefolyása is hasonló. A mai napig rendkívül magas a mortalitása a Covid fertőzésnek, így azokat, akik még nem oltatták be magukat, arra buzdítanék, hogy minél előbb vegyék fel a Covid elleni oltást, és ne felejtsük el, hogy a harmadik, emlékeztető oltás is rendkívül fontos. Jelenleg ugyanis a védőoltás az egyetlen fegyverünk a Covid ellen, illetve a járvány terjedésének, megfékezésének legfontosabb eszköze.

Bár az örökítőanyag koncentrációja a mi térségünkben is emelkedést mutat, sok szakember platózásról beszél. Úgy tűnik, hogy már nem emelkednek a számok tovább?

Nálunk még mindig rendkívül magas az esetszám, folyamatosan készenlétbe kell lenni, hogy növeljük az intenzív osztályos ágyak számát. Egyelőre mi még mindig a felfutó görbét tapasztaljuk.