EGY NŐ – HÁROM FÉRFI – HUSZONKÉT ÉV
Az elszakítástól a visszacsatolásig. Történik Szabadkán, a kisebbségi lét első két évtizedében. A megtörtént eseményekre és egy szabadkai magyar polgár naplójára támaszkodó darab a maga nemében egyedülálló. Trianonról, a Délvidék szerb bekebelezéséről, majd 1941-es felszabadításáról szól. A címválasztás nem véletlen: 1918 őszén, halottak napján vonultak be a szerb megszállók Kosztolányi városába, majd 1941 tavaszának virágvasárnapján tértek vissza a honvédek – egyszerre zokogó és nevető, táncoló, ujjongó szabadkai polgárok ezreitől köszöntve.

VILÁGÉGÉSTŐL VILÁGÉGÉSIG
A színdarab nem valaminek az elejétől tart a végéig, hanem befejezéssel kezdődik, és ez a vég addig tart, amíg el nem jön a kezdet pillanata. Milyen volt az élet a Délvidéken, miután kitört a… béke? Mennyire nyugodtak a mindennapok, miután rádöbbenünk: a béke legalább két egymásnak feszülő egyenlő erő pillanatnyi nyugvópontja? Nincs minden veszve, amikor mindennek vége. A remény hal meg utoljára, mert ez az ember legmakacsabb illúziója. Nincs értelme illúziókat kergetni. Akiben viszont halott a remény, az meghasonlik önmagával és embertársaival. Mi értelme hát az életnek, ha feladjuk a reményt? A darab a nagy magyar fájdalmat, Trianon-traumát tárja fel, annak különböző történelmi fázisait és a rá adott emberi válaszokat, érzelmi reakciókat. Ugyanaz vibrál az erdélyiben, a felvidékiben, a kárpátaljaiban, újvidékiben, az egyetemesen magyar érzés.

 A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház küldetésének tekinti, hogy előadásait a legkisebb faluba is elvigye: Székelyföldtől Őrvidékig, Felvidéktől Délvidékig. Tevékenységük eredményeként, a színház 2016-ban „A világ magyarságáért” elismeréssel lett kitüntetve. 

Szereplők:
Ferenc – Kálló Béla Jászai Mari-díjas
Mária – Csikász Ágnes
Ernő – Csizmadia Gergely
Aladár – Varga Tamás/Korfanti Ferenc
Zene: Barabás Zoltán – Vecsei László
Írta: Siposhegyi Péter
Dramaturg és rendező: Andrási Attila, Jászai-Mari díjas