Juhász Árpád geológus nem riad vissza attól, hogy olyan helyeket járjon be, ahonnan más fejvesztve menekülne. Indonézia legeldugottabb csücskében élt egy olyan népcsoporttal, amely egészen addig emberevő életmódot folytatott, amíg ezt törvény nem kezdte tiltani.

De kik azok a pápuák, akik ötezer éve jelen vannak és még ma is kőkapával művelik a földet, meztelenül járva? Milyen szokásaik vannak? És meddig van maradásuk ebben a rohamosan fejlődő világban? Juhász Árpád nemcsak Indonéziát, de az egész világot górcső alá veszi legújabb, hiánypótló tudományos jellegű kötetében.

Utazását a Csendes-óceán partján található Jayaourában kezdte meg, innen jutott el az egykoron emberevő törzsként elhíresült pápuák hazájába, ahol azon tűnődött, hogy az óriási népességnövekedéssel vajon meddig maradhat fent egy ilyen elzárt és a szó szoros értelmében tradicionális közösség, hiszen Indonézia lakossága fél évszázad alatt 88 millióról 275 millióra nőtt.

Indonézia, Ausztrália, Mauritius, Dél-Afrika, Zimbabwe, Maldív-szigetek, Új-Zéland. A tömegturizmus tükrén át sokan láthattak már egy-egy bizonyos szeletet ezen országok kultúrájából, de a néha sokkoló valóságot, a szegénységet és a lenyűgöző természeti kincseket valamiért kevésbé értékelik az ide látogatók, és megelégszenek a korlátozott szépséggel.

Juhász Árpád könyve azonban korlátok nélkül szemlélteti a szeparált világ minden jó és kevésbé jónak mondható tulajdonságát. A könyv szerzője nem a modern kor górcsövén át világít rá az olykor hihetetlen csodákra vagy az aktuális problémákra, hanem utánajár és testközelből bemutatja azokat, hogy minél többen legyenek tisztában annak a világnak a titkaival, amelyben élnek.