Krajnyák Zsuzsanna és Dani Gyöngyi bronzérmes lett a magyar női kerekesszékes vívóválogatottal a tokiói paralimpián, miután a tőrözők csapatversenyében harmadik helyen végeztek a mieink. A két érdi kerekesszékes vívó közül az utolsó olimpiáján szereplő és visszavonuló Dani Gyöngyi párbajtőrben tizenkettedik lett, míg Krajnyák nyolcadik. Ebben a fegyvernemben a csapatversenyben pedig az ötödik helyig jutott a magyar válogatott, de emellett Krajnyák még a tőrözők egyéni küzdelmeiben a negyeddöntőig jutott, ahol honfitársától, Hajmási Évától kapott ki.
Krajnyák Zsuzsanna elmondta, a paralimpián csak a falu és a sportcsarnok között mozoghattak, de annyira sűrű volt a programjuk, hogy a faluban is csak az étteremig jutottak el vagy a szobában voltak, a maszkot is folyamatosan hordaniuk kellett, de az időjárás is kegyetlen volt, mert meleg volt és magas páratartalom. Az is furcsa volt számukra, hogy szinte mindenhol rendőrök voltak és még az utcára sem léphettek, mert akkor elvették volna az akkreditációs kártyájukat és kizárták volna őket a versenyekből.
A paralimpián a magyar delegáció zászlaját Dani Gyöngyi vihette, aki arról beszélt, amikor bementek a stadionba, benne volt az előző paralimpiák élménye és el is felejtette, hogy nem lesznek nézők és csak a lelkesen tapsoló japánokat látta a nézőtéren.
Krajnyák Zsuzsanna arról beszélt, egyéni éremért utazott Tokióba. „Párbajtőrben nyolcba tettem magam és ha európait kapok, lett volna esélyem négybe menni, ezért itt nincs is miért bánkódnom. Bíztam benne, hogy a párbajtőrcsapattal négyben leszünk, ami nem sikerült. Viszont a tőr egyéni napon eszméletlenül jól vívtam, jól teljesítettem a csoportot, de az utolsó előtti asszómban megsérültem, mert az olasz rávágott a kezemre, ez egy pillanatnyi eszméletvesztéssel járt és furcsa állapotba kerültem és az meg is koronázta a napomat, mert még éjszaka kórházba vittek, hogy megnézzék, eltört-e vagy leszakadt az ínhüvely-szalagom, de szerencsére egyik sem, viszont aznap nem tudtam vívni. Aztán Hajmási Évivel kerültem össze és ahogy az eredményen is látszik, tust sem tudtam adni, de azt kell mondjam, akkor mindegy volt, kivel kerülök össze, mert annyira fájt a kezem, hogy a könnyeimmel küszködtem és arra gondoltam, nekem még később dolgom van a tőrcsapatban” – fogalmazott Krajnyák Zsuzsanna, aki hozzátette, azt hitte, sokkal jobban megviseli ez lelkileg, de úgy érzi, mindent megtett és nem rajta múlt az eredmény, illetve az olasz lány sem direkt ütött a kezére.
Dani Gyöngyi pedig épp ellenkezőleg, a csapatversenyekre helyezte a nagyobb hangsúlyt, mert szerinte a tőrözőknél egyéniben akár négyig is eljuthatott volna, de erre nem szerzett indulási jogot, csak a párbajtőr egyénire és a két csapatversenyre.„Párbajtőrben egyéniben éreztem a vállamon, hogy egy ötös asszónál még rendben van, de egy tizenötöst már nem bír ki és tartalékoltam az erőmet a csapatversenyre, ahol valami isteni csoda folytán egyet behúztam, egyet pedig elveszítettem” – mondta Dani Gyöngyi, hozzátéve, az egyéni küzdelmek végét elengedte, pedig szerinte ha odateszi magát, megveri ellenfelét és főtáblára jut, de nem látta értelmét, mert nem akart rásérülni a vállára, mert fontosabb volt a két csapatverseny. „Ahhoz képest, hogy mennyire fájt a vállam, szerintem egészen jól ott voltam” – jegyezte meg a pályafutását végül bronzéremmel záró Dani Gyöngyi.
