„Pedofil botrány Érden, a baloldali polgármester a pedofilt védi” – ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg cikkek augusztus elején néhány lapban, majd ahogy az lenni szokott, a cikkeket átvették más lapok, és újabb cikkek keletkeztek. Született tévériport, számos facebook-bejegyzés és rengeteg pletyka. A hírek forrása mindannyiszor Bács István képviselő volt: ő tett feljelentést a rendőrségen, és ő hívta fel a szerkesztőségeket a botrányos eset kapcsán. Bizonyítékot azonban később sem szolgáltatott, és az egész ügyet pontosan meg nem jelölt hallomásokra építette fel.

Az előzmények

A történet dióhéjban: egy negyvenes férfi, akinek háza közvetlen szomszédságban van az egyik érdi óvoda udvarával, állítása szerint képtelen volt elviselni a gyerekek folytonos zsivaját. Már évekkel korábban megkereste az óvodákért is felelős akkori fideszes alpolgármestert, Bács Istvánt, azt követelve, hogy betonfallal védjék meg őt a zajtól. Egyébként 2018-ban meglett a betonfal. (Megkérdeztük Bács Istvánt, hogy a megépítését ki finanszírozta, ez ugyanis nem világos, de eddig nem válaszolt a kérdésünkre.) A vita azután mérgesedett el, hogy az óvoda új területtel bővült, és épp az ő szomszédságában épült – jó másfél éve – új játszótér is, a betonfal tövében. A játszóteret a picik imádják, az óvoda épületénél alacsonyabban fekvő gyerekparadicsomba akár csúszdán is le tudnak jutni. A gyerekek azonban ritkán csúszdáznak lábujjhegyen, így a szomszéd az új városvezetést is e-mailekkel kezdte ostromolni, kérve, intézzék el az óvodavezetésnél, hogy a gyerekek ne sikítsanak, lehetőleg ne is tartózkodjanak az udvar lakásához közel eső részében. Ha pedig mindez nem megoldható, lépéseket fog tenni az óvoda bezárása érdekében – mondta, és arra hivatkozott, hogy lakása piaci értékét 33 százalékkal rontja az óvoda jelenléte.

A polgármesteri hivatal illetékes irodája, majd maga a polgármester is írásban utasította el a panaszát, mert azt nem találták megalapozottnak. Ezután hónapokon át levélben próbált személyes találkozót kérni a polgármestertől (akit egyébként Bács István állításától eltérően egyáltalán nem ismert a férfi).

A találkozó

A találkozó végül június 4-én jött létre. Ezen a polgármesteren kívül részt vett az óvoda vezetője is. Utóbbi – információink szerint – tájékoztatta emberünket az intézmény napirendjéről, vagyis, hogy a gyerekek délelőtt és délután másfél-két órát tartózkodnak az udvaron – jó idő esetén –, és ezen nem is kívánnak változtatni. Szó szót követett, amikor az óvodavezető megemlített egy májusi esetet. Az óvoda három munkatársa arra lett figyelmes, hogy a szomszéd trágár kifejezésekkel követelte, csináljanak rendet, vigyék el onnan a gyerekeket. Az óvónő megemlítette, hogy amikor ez történt, a férfi meztelen volt, ami azért mégsem járja. Az ember először tagadta a meztelenséget, majd azt mondta, „végső kétségbeesésében” tette, amit tett – hogy ez mit jelent, az egészen pontosan nem tisztázódott. A megbeszélésen megnyugodott abban, hogy panasza, ha elintézésre nem is, de meghallgatásra talált, és hogy mielőtt bíróságra kerülne az ügy, az óvodavezetés megpróbál vele egyeztetve megoldást találni.

Június 4-e óta nem volt több jelenet, úgy tűnt, az ügy nyugvópontra jutott.

És lőn botrány!

Az óvodában – miután az óvónők nem ítélték jelentősnek az incidenst, annyira, hogy még a kirívó történéseket naplózó napi jelentésbe sem került bele –, el is felejtődött az ügy. Eltelt két hónap eseménytelenül, mígnem július közepén a fentebb már említett helyi fideszes képviselő – szülői panaszra alapozva – szeméremsértés miatt feljelentést tett a Pest Megyei Főügyészségen ismeretlen tettes ellen. Majd rögvest nyilatkozott a sajtónak a „pedofil fiatalemberről”. A hirado.hu szerint feljelentésében az állt: „Hozzávetőlegesen két hete jutott tudomásomra, hogy május végén az érdi Szivárvány Óvoda (…) Tagóvodájában az új játszóudvarra kísérték ki a gondozók a gyerekeket. Ekkor a szomszédban lakó fiatalember a ház teraszán anyaszült meztelenül, széttett lábakkal és kezekkel, kézfejeit ökölbe szorítva, középső ujjait az ég felé mutatva a következőket ordibálta az óvodás csoportnak: »Kapjátok be a f…t!«” A feljelentés után az ügyészség természetesen elrendelte a vizsgálatot, amelyet az Érdi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya folytatott le. Megállapították, hogy nem tudnak mit megállapítani, mert nem történt bűncselekmény.

A képviselő nem nyugodott bele a rendőrségi határozatba, és annak felülvizsgálatát kérte az ügyészségtől. Úgy tudjuk, ezt az Érdi Járási Ügyészség elutasította. Ezt erősítette meg az Érdi Újság kérdésére a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője is, aki kérdésünkre azt mondta: A rendőrség „jogerősen” elutasította a feljelentést, és bűncselekmény hiányában nem indított nyomozást az ügyben.

Politika és pedofília

Az Érdi Újság is nyomozott az ügyben, ami elsősorban azért volt körülményes, mert a szereplők – beleértve az óvoda dolgozóit és a szomszédot is – nem akartak nyilvánosan beszélni a történtekről. Mindannyian úgy érezték, egy nem létező ügyet fújtak lufivá, és ebben a légkörben bármit mondanának, az tovább szítaná a fölösleges indulatokat. Az óvoda vezetője annyit azért elmondott, hogy az óvodának „szent és sérthetetlen helynek kellene lennie, ahol a gyerek még igazán gyerek lehet, mielőtt iskolába menne, és semmi keresnivalója a környékén a politikának”. De néhány dolog nyilvánvalóvá vált. A három érintett óvodai dolgozóból mindössze kettő látta az „esetet”, a harmadik csak az első kettőtől hallotta, mi történt (vagy nem történt). Közülük egy biztosan meztelennek látta a kiabáló szomszédot, a másik valószínűleg félmeztelennek (ez esetben csak fölül nem viselt ruhát).

Abban mindannyian egyetértettek, hogy gyerekek nem láthatták a férfit, tekintve, hogy egyikük sem éri el a kétméteres magasságot, ráadásul abban az időben nem is voltak az udvarnak azon a részén. Ők azért láthattak bármit, mert az óvoda lépcsőjén álltak, ami nagyjából egy magasságban van a kerítéssel. Nekik egyetlen szülő sem panaszkodott, hogy a gyerekek bármit láttak vagy hallottak volna. Az esetről szóló cikkekben szereplő pedofília – a lexikon szerint – „a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalom”. Ez a világon szinte bárhol bűncselekménynek számít, természetesen idehaza is. Nemrég külön törvény is született az ügyben. A pedofil tehát nem a gyerekzsivajtól feldühödött személy, aki illetlen szavakat kiabál fél- vagy egészen meztelenül (vagy nem kiabál és nem meztelenül), hanem olyan, aki szexuálisan vonzódik ezekhez a gyerekekhez.

Akkor miről lehet szó? Azt feltételezni sem merjük, hogy egy politikus – tudva, hogy valójában nem történt bűncselekmény – egy érdi választópolgárról nagy nyilvánosság előtt állítana valótlanságot. Azt sem gondolnánk, hogy a sokat támadott pedofiltörvény után illett végre felmutatni valamit, amire hivatkozni lehet. Viszont tény, hogy az ügy jó alkalmat teremtett arra, hogy egy mondatban szerepeljen a „baloldali polgármester”, az „eltussol” és a „pedofil” kifejezés.

Csőzik László szerint, ami történt, egy „kétségbeesett karaktergyilkossági és karrier-újjáépítési kísérlet volt egy olyan kisstílű, közismerten a korrupciós ügyeiről elhíresült politikus részéről, akit még a saját tábora is a választási vereségük fő felelősének tart. Ezt aztán a kormánypárti sajtó vállalhatatlan része föl is karolta. Nyilvánvaló, hogy elsősorban ellenem irányult – abból is, hogy, bár május közepén történt, csak most vették elő, és csináltak belőle egy hajánál fogva előrángatott kísérletet arra, hogy összefésüljék a Fidesz népszavazási kampányával, és megpróbálják bemártani egy megyei jogú város ellenzéki polgármesterét. Nem sikerült. Az internetes olvasóközönség nem adott hitelt neki, engem sem szülő, sem más nem keresett meg ez ügyben, az egész megmaradt egy rendkívül aljas, szélsőséges rágalom szintjén. A leggusztustalanabb, hogy Bács nem átallott óvodás gyerekeket belerángatni az általa kavart szennybe. Ami a szomszédot illeti, vele nem foglalkoznék, mert trágárságokat kiabálni óvónőknek semmiképpen sem fér bele a szomszédvitákba, de nem csodálkozom, hogy egyelőre nem fordult a nyilvánossághoz, és nem kérte ki magának az egészet, hiszen aki ma Magyarországon névvel vállalja, hogy egy ilyen ügyben hírbe hozzák, az a legdurvább atrocitásoknak teszi ki magát.”