„Harcunkat megharcoltuk – mindig magunkért, sohasem mások ellen –, utunkat végigjártuk, hitünket megtartottuk, s a hitünk megtartott minket.” Így idézte szabadon, és toldotta meg a maga hitvallásával Pál apostol híres, Timóteushoz írott második levelének verseit egy már-már mesebelinek ható bukovinai székely bácsi, arra a kérdésre válaszolva, hogy olyan reménytelen körülmények, annyi kényszerű vándorlás és újrakezdés között, ami nekik osztályrészül jutott, hogyan sikerült önazonosságukat ilyen szilárdan megtartani. 

A Bekecs Néptáncszínház ebben a küzdésben, kitartásban és végül győzelemben hihetetlen példát mutató, sokáig bujdosó, sokat szenvedő, de végül a hazában újra hont találó székelyek előtt tiszteleg, végigkövetve  történetüket, útjukat Csíkból a madéfalvi éjszaka után a gyimesi szoroson át a moldvai csángómagyarok földjére, majd onnan Bukovinába, ahol öt falut alapítottak, megerősödtek, és ahonnan a huszadik század világégései miatt előbb a Bácskába, majd a Dunántúlra, a Tolna megyei Völgységbe telepítették őket a magyar hatóságok. Kisebb közösségeik Erdélybe kerültek, főleg Déva térségébe, de vannak bukovinai székely telepek Kanadában és Brazíliában is – illetve Érden. Vándorlásuknak emléket állít az a kopjafa is, amit június 26-án szenteltek fel a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében (részletesebben itt írtunk róla).

A bukovinai székelyek kálváriájáról szóló néptáncszínházi előadás rendőző-koregoráfusa Tőkés Csaba Zsolt, zenéjét Pál István „Szalonna” szerezte. Az előadás védettségi igazolvány nélkül is látogatható, a nézőtér befogadóképességéig. Az előadás ingyenes de előzetes regisztrációhoz kötött, a részvételi szándékot az info@szepesmk.hu címen jelezhetik az érdeklődők.

Az előadásról további információkat itt és itt találnak olvasóink.