Az Ön telefonjában szinte a teljes periódusos rendszer benne van: 700 féle, többségében veszélyes hulladéknak számító vegyi anyag, nehéz-, föld- és színesfém. Ezek ásványai közül többet szinte csak Afrika egyenlítői zónájában, főként a Kongói Demokratikus Köztársaság Ruandához közeli Kivu tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgányában bányásznak. Ott, ahol évtizedek óta háború van, amit gerillák tartanak fenn, épp ezeknek az ásványoknak az eladásából. E sorok szerzője járt ezen a vidéken, és ott történt meg vele először, hogy gépfegyvert szorítottak az oldalához.

Ez 2014-ben volt, amikor az Európai Unió újságírókat küldött Kongóba és Kenyába annak tanulmányozására, hogyan hasznosulnak az afrikai országoknak szánt segélyprogramok a helyszínen. Ennek keretében a belháború sújtotta Kivu tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgányba is ellátogattunk, elsőként olyan menekülttáborokba, ahol a bányákhoz közeli falvak népe élt, a hazatérés legkisebb reménye nélkül. Beszélgettünk olyan asszonyokkal, akiket megerőszakoltak, akiknek az erőszakból gyerekeik születtek, akiket emiatt elhagyott a férjük, és volt, akit még a házasságból született gyerekeitől is megfosztottak a rokonok, hisz az erőszak révén érdemtelenné vált a nevelésükre. Mindennek a végső oka: a koltán.

Zsebünkben a kongói illetékes minisztériumból szerzett engedéllyel, hogy beléphetünk egy koltánbánya területére, Rubaya városába mentünk. A bánya fölötte, a hegy tetején volt, de mi csak a városka központjáig jutottunk, a felfelé vezető utat fegyveres őrök vigyázták, és egyértelműen jelezték, hogy ha nem akarunk golyót az oldalunkba, ne próbálkozzunk feljebb jutni. Hiába lobogtattuk a pecsétes papírosunkat, emlegettünk EU-t és egyéb hatalmakat. A pár órás „beszélgetés” végén már annak is örültünk, hogy szabadon távozhattunk. Aztán titokban találkoztunk egy „kiugrott” bányásszal, és megértettük, mit rejtegettek előlünk.

Vér és verejték árán

A koltán olyan ásvány, amelyet tantáltartalma tesz értékessé. Legnagyobb mennyiségben elektronikai készülékek – fényképezőgépek, videó kamerák, számítógépek, tabletek, mobiltelefonok – gyártásához használják. (Egy átlagos mobiltelefonhoz 0,2 gramm tantál szükséges. A 2014-ben eladott okostelefonokhoz 24 tonna tantált használtak fel.) Ezen kívül orvosi célú, szövetbarát implantátumok – csípő-protézisek, csontpótlások, fogbeültetések – is tartalmaznak tantál-ötvözeteket.

A koltánt rabszolgasorban tartott munkásokkal, legtöbbször kistermetű fiatal fiúkkal, vakondjáratszerű furatokból hozatják felszínre. A munkások ki sem jöhetnek a bánya területéről, ott kapnak enni, ott alszanak, hetekig mosakodási lehetőség nélkül. A földalatti járatokban alig van levegő, gyakran beomlanak, akit maguk alá temetnek, ahelyett már másnap munkába áll valamelyik családtagja. A napidíj 1-2 dollár, és mivel a földek kisajátításával a gerillák minden megélhetést elvettek a helyiektől, nincs is más választásuk. Van olyan család, ahol a nőket túszul ejtették, így kényszerítve munkára a férfiakat. A bányák felügyeletéért bandák harcolnak egymással, az eladott koltánércek árából vásárolják a fegyvereket, azokkal tartják fenn a háborút.

A tantált tartalmazó koltán csak egy a mobiltelefonok emberi jogi szempontból problémás alapanyagai közül, aggályos az ón, az arany, a réz és a volfrám bányászata is, de nemcsak ez a gond. A gyártás délnyugat-kínai üzemekben történik, ahol százezres nagyságrendben dolgoznak a régió halászfalvaiból a városokba özönlött munkások, napi 10-12 órát, európai fogalmak szerint éhbérért. Akárcsak a bányák, ezek az üzemek is biztosítanak szállást és étkezést a dolgozóiknak. Az üzemóriásoknak még honlapjuk sincs, beszállítói körük leinformálhatatlan – a nagy telefongyártók állítása szerint a felhasznált alapanyagok forrása kideríthetetlen.

Amikor már több riportból is megismerhette a világ, hogyan működnek a kongói koltánbányák, a jóléti államoknak és a mobiltelefonok gyártóinak kínossá vált a dolog. Bár a több országon átívelő előállítás költségei csupán a harmadát tették ki a haszonnak, a „konfliktusos fémek” miatt árnyék vetült termékeikre. 2014-ben pedig törvényt hoztak az USA-ban arról, hogy a gyártóknak „jóhiszeműen” és „megfelelő mértékben” kell utánajárniuk a konfliktusos ásványok származási helyének. A gyártók tehát bojkottálni kezdték a Kongóból származó koltánt. Ebből Kongóban annyi változás lett, hogy a kibányászott érceket átcsempészték Ruandába, és ott szépen átcímkézték őket. Az ENSZ megfigyelői szerint azonban a kongói és ruandai feketepiacon olyan hivatalos zárjegyet is lehet kapni, mint amilyennel az igazoltan tiszta forrásból származó érceket látják el az erre illetékes nemzetközi szervezetek. Úgy tűnik, ameddig tart Kongó hegyeiben a háború, és folyamatosan magas a tantál iránti kereslet, a csempészetnek semmi nem állja útját.

Végül Szodomába kerül

Afrika kizsákmányolása azonban itt még nem ér véget. A fémritkaságok ugyanis néhány éven belül visszakerülnek a származási helyükre – elektronikai hulladék formájában. A nemzetközi jog tiltja ugyan a veszélyes illetve az elektronikai hulladék exportját, ezt azonban könnyű kijátszani úgy, hogy „adományként” tüntetik föl a kidobott laptopokat, telefonokat. Ezekből elképesztő mennyiség termelődik minden évben, hiszen a telefongyártók rengeteg pénzt költenek arra, hogy elérjék, mielőbb cseréljük le a telefonunkat. 

(E sorok írója például egy matuzsálemi korúnak számító – 5 éves – telefonnal jár, és szerencsésnek érzi magát, hogy még mindig lehet rajta szoftvert frissíteni.)

Aki kíváncsi rá, mi történik Afrikában a használt telefonokkal, nézzen bele a Welcome To Sodom – vagyis Üdvözlégy Szodomában! – című film trailer-ébe (sajnos a teljes film nem hozzáférhető), amely egy ghánai hulladéktelepen játszódik. Az élet és a munka színtere egy forró, és folyamatosan füstölgő szemétdomb, ahol a telefonok újrahasznosításának technológiája az értéktelen műanyag részek leégetésével kezdődik, és a hasznosítható fémek kiválogatásával folytatódik.

Mire megyünk azzal, hogy most egy pillantást vetünk a telefonbiznisz árnyékos oldalára? – kérdezheti az olvasó. Ne tartsunk mobiltelefont? Ilyesmit sugalmazni olyan volna, mintha a mángorlóval mosást ajánlgatnánk az auhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgata mosógép helyett. Hogy mégis mire jó a tudás, annak megválaszolására egy egész estés workshopot szentelt a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ). Az előadások középpontjában az az üzenet állt, hogy az elektronikai eszközeink tekintetében akkor lehetünk tudatos vásárlók, ha odafigyelünk arra, hogyan készült a termék, amit megvásárolunk, mindent megteszünk, hogy minél hosszabb ideig használjuk, és ha végül megválunk tőle, akkor olyan helyen adjuk le, ahol garantálják, hogy minimális környezetterhelés nélkül hasznosítják újra.

Legyen javítható!

Aki tudni szeretné, hogyan szedheti szét a mobiltelefonját, és mit talál benne, megnézheti az MTVSZ Életigenlő című youtube-csatornájának VI. számú videójában. A szétszerelés egyedül az akkumulátor esetében nem ajánlott, sőt, fokozottan veszélyes. Értelme akkor lenne a szétszerelésnek, ha ezeket a parányi számítógépeket meg is lehetne javítani. De egyre kevésbé lehet, hiszen a cél az – mint a cipő, a televízió vagy az autó esetében is -, hogy újat vegyünk. A gyártók mindezt az úgynevezett tervezett elavulás stratégiájával érik el. (Lásd: keretes.)

Szilágyi Artúr környezetmérnök előadásában elmondta, évekig dolgozott egy holland székhelyű telefongyártó vállalatnál, ahol az előállítás és a kereskedés a minél kisebb környezeti terhelés elvén működött. Először is a teljes előállítási folyamatot ellenőrizhetővé és méltányossá próbálták tenni, ennek érdekében egyezségeket kötöttek a kongói bányákkal és a kínai összeszerelő üzemekkel. A terméket cserélhető és javítható alkatrészekkel látták el, kifejezetten bátorítva a használóját arra, hogy ha meghibásodott, javítsa/javíttassa meg. A 9 éve működő cég mindeddig három modellel lépett piacra, valamennyit hosszabb ideig futó frissítési és terméktámogatási rendszer kísért. A Fairphone-t Magyarországon nem forgalmazzák, külföldről azonban meg lehet rendelni. Jó lenne, ha minél több gyártó érezné saját felelősségének, hogy terméke teljes élettartamában fair legyen. Erre többek között azzal lehetne rászorítani, ha jogszabály kötelezné, hogy a tartós fogyasztási cikkek jótállását fokozatosan 5, majd 10 évre emelje, és szankcionálná a tervezett elavulással történő manipulációt. Az MTVSZ ezzel a céllal aláírásokat gyűjt, amihez az mtvsz.hu Petíciók menüpontjában található linken lehet csatlakozni. 

Részeredmény, hogy januártól a 100-250 ezer forint értékű eszközökre már kötelező 2 év, az e felettiekre 3 év garanciát adni.

Gorillák és telefonok

De mit kezdjünk a végképp használhatatlanná vált elektronikai eszközeinkkel és tartozékaikkal, ha nem akarjuk, hogy Szodomában végezzék? Ez különösen égető kérdés Érden, hiszen Szodoma nincs is tőlünk olyan távol. E sorok írója lakhelyétől néhány méterre a patakban jelenleg éppen három régi televízió hever. Az utcában pedig nemrég szodomai tűz lángolt föl, fekete füstfelhőt küldve az égre, miután a néhány házzal arrébb levő udvaron réz vezetékekről így égették le a műanyagot. 

Az elektronikai hulladék nagy teher és nagy érték. Nem mindegy azonban, hogy a benne rejtőző hasznosítható anyagokat milyen technológiával és mekkora környezetterheléssel nyerik vissza. Amíg az olcsó kongói beszerzés lehetősége fennáll, a gyártóknak nem érdekük az újrahasznosítással vesződni. Vannak szerencsére, akik megteszik, méghozzá ökológiai szempontból is haszonnal, ilyen többek között a Jane Goodall Alapítvány, amely Magyarországon is elérhető kampányai idején begyűjti a hasznavehetetlen telefonokat. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatását is elnyert program szeptember 22-től két hónapon át folytatódik, Passzold vissza, Tesó! címmel, és akár érdi iskolák is jelentkezhetnek a janegoodall.hu oldalon, hogy gyűjtőpontot szeretnének kialakítani a területükön. Az alapítvány segít abban, hogyan lehet ez a gyerekek számára jó lehetőség a környezeti nevelésre.

Okozhat némi fejtörést, hogy vajon a Jane Goodall Alapítvány tevékenysége és a használt mobiltelefonok begyűjtése miként függ össze – nos, egyszerűen. Az illegális koltánbányászat a gorillák otthonául szolgáló Kahuzi-Biega Nemzeti Park, az Ihttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgbwe Rezervátum, és a Virunga Nemzeti Park területein történik. A bányákban munkára kényszerített embereket orvvadászok által elejtett állatok – elefántok, gorillák – húsával táplálják. Aki tehát a gyűjtőpontokon adja le elhasznált telefonját, nemcsak abban lehet biztos, hogy ökológiailag a legkisebb károkozással hasznosul egy belgiumi üzemben, hanem abban is, hogy darabonként 250 forinttal támogatja a gorillák védelmét.

Telefon-trükkök

A tervezett elavulás olyan stratégia, mellyel tudatosan csökkentik az időt, ameddig egy terméket használni tudunk vagy akarunk. Új kütyü vásárlására azzal lehet leginkább ösztönözni, ha a régi élettartamát korlátozzák. Ezt különböző technikákkal lehet elérni, ilyen például a szándékosan beépített hiba, a javítás megnehezítése, magas költsége, gyorsan romló és nehezen cserélhető akkumulátor. Mobiltelefonok esetében jellemző trükk, hogy a gyártó az operációs rendszerek frissítéseivel együtt lassítja is a telefonokat. Ezt mindaddig tagadták a cégek, míg külsős informatikusok erre bizonyítékokkal nem szolgáltak. Ezek után Olaszországban és Franciaországban is sok millió dollárra büntették az Apple-t és a Samsungot a telefonok szándékos lassítása miatt.
(Forrás: mtvsz.hu)