A vidám családi programok mellett egy különlegességgel is készültek a szervezők: aki akarta, felírhatta Szent Iván-éji álmát – azaz egy kívánságát – egy kis papírhajóra, amit aztán a szervezők leúsztattak a Dunán. Aki biztosra szeretett volna menni, mármint a kívánságok teljesülésében, részt vehetett a tűzugrásban is – a hagyomány szerint ugyanis amit ugrás közben kívánunk, az teljesül.

Természetesen azok is jól érezték magukat, akik nem „kívánni” jöttek, hanem beszélgetni, egy jót főzni és kóstolni, egyáltalán, élvezni az együttlétet a járványveszély hosszú hónapjai után. 

A helyszínen Bősz Anettel, valamint a főzőverseny két résztvevőjével, Pilisi Sándornéval és Lukácsi Krisztinával (a nyertes Gergő Angyalai csapat egyik tagjával) beszélgettünk arról, hogyan lehet és miért érdemes egy kis újjal fűszerezni a hagyományokat, no meg arról, mitől jó egy közösségi főzőverseny.