Hamarosan kezdődnek az ötkarikás játékok, 2000-ben neked is megadatott, hogy ott lehess. Szoktál ilyenkor picit nosztalgiázni?

Igen, természetesen ilyenkor nekem is előjönnek az emlékek és figyelem a magyar csapat tevékenységét, főleg a küzdősportokban, mert én azt szeretem leginkább. Szurkolok a mieinknek, megnézem a megnyitót, a záróünnepséget és arra gondolok, milyen jó, hogy egyszer én is ott voltam. Persze minden olimpia picit más, másképp szervezik a különböző nemzetek, másképp bonyolítják és mást akarnak megmutatni magukból. Viszont úgy láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, sajnos egyre inkább a pénz irányába tolódik a hangsúly, talán a 2000-es sydney –i olimpia volt az utolsó, ahol még nem a bevétel volt az elsődleges.

A gyermekeidnek szoktál mesélni az olimpiáról?

A fiam most kezdi az iskolát, neki mesélek róla. Ő már tisztában van azzal, hogy az apukája mivel foglalkozott fiatalon, és nagyon büszke vagyok rá, mert egyébként teljesen jól kezeli, sose kérkedett ezzel és sose hallottuk a szájából, hogy az én apukám milyen erős. De nagyon óvom attól, hogy az én árnyékomba kelljen felnőnie. Önálló ember, és nem szánom neki azt az utat, amit én jártam be, élje a saját életét. Az persze fontos, hogy sportoljanak és mind a ketten járnak is hozzám birkózni, és úszni is tanultak. A feleségemmel mindent megteszünk azért, hogy mind a két gyermekünk ki tudjon teljesedni abban, amit választ majd magának és mindenben segítségükre leszünk.

Birkózásban is szereztek kvótákat a magyarok, összesen hatot. Milyenek az esélyeik Tokióban?

A kvótát szerzett birkózóink mind esélyesek arra, hogy szépen szerepeljenek. Kiemelném a Lőrinc testvéreket, de nem szabad elfelejteni, már nem fiatalok, ugyanakkor kíváncsian várom, hogy sikerül számukra az olimpia. Szerencse is kell a jó szerepléshez, de a birkózó nem az a típus, aki csak szerencsére bízza magát. Remélem, szép érmeket ünnepelhetünk majd. A magyar nagyon tehetséges nemzet, nem kell minket félteni, mindenünk megvan ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Biztos vagyok benne, hogy a mostani is izgalmakkal, ugyanakkor sikerekkel teli olimpia lesz nemcsak a birkózók, hanem az egész magyar csapat számára.

Úgy tartják, egy élsportoló életében a karrierje csúcsa mindig az olimpia, ahova legalább egyszer mindenki szeretne kijutni. Egyetértesz ezzel?

Igen, az a csúcs, semmilyen más versenyhez nem hasonlítható.  Az olimpia a bajnokok bajnoksága, amit mindenki szeretne megnyerni. Éppen ezért olyan nehéz. Nagyon sok olyan sportoló baráhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg van, akinek világbajnokságon nagyon jól ment és nyerni tudott, de az olimpián ugyanez nem sikerült.

2000-ben, Sydney-ben az olimpiai ezüstéremig jutottál. Mit jelent számodra ez a Sydney-ben nyert olimpiai ezüst több mint 20 év távlatából?

Egy nagy győzelemsorozatot egy vereséggel zárni sosem jó érzés. Sajnos az az ezüstérem átka, hogy aki második lesz, az a döntőben vereséget szenved. Talán rám ez nem teljesen igaz, mert a mi esetünkben bírói döntéssel dőlt el az aranyérem sorsa, és én valójában nem is szenvedtem vereséget. Lehetett volna óvást benyújtani, akár újrabirkózva más eredményt kicsikarni, de akkor és ott ez így történt és ezt el kellett fogadni. Egyébként is olyan típusú ember vagyok, aki mindig elfogadja azt, ami van, és abból próbálom kihozni a legjobbat. Ha én 20 éve ezen bánkódnék, akkor már valószínűleg pszichológusnál kötöttem volna ki, de szerencsére én ennél optimistábban fogom fel az életet és egészségesebben dolgozom fel a történéseket. Az is hozzátartozik, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan ezüstérmes, aki valójában „aranyérmes ezüstérmes”, ugyanis mindenki olimpiai bajnokként szokott köszönteni, üdvözölni, és általában én szoktam őket kijavítani, hogy csak ezüstérmet szereztem. Persze utána mindig igyekeznek meggyőzni arról, hogy nekik én aranyérmes vagyok, vagyis az emberek így gondolnak rám, és nekem ez bőven elég.

Hol tartod egyébként ezt az érmet?

Otthon el van téve egy fiókba a többi világversenyen nyert érmemmel együtt. De az edzőterembe szeretnék méltó helyet találni ezeknek a különleges daraboknak, hogy a tanítványaim is láthassák őket.