„Van bennünk egy adag félelem, hogy hat-e addigra az oltás. Ráadásul vannak köztünk olyanok, akik három hónapon belül estek át a fertőzésen, mint én is. Egyik kollégámnak azt mondták az oltóponton, hogy nyugodtan menjen, az én háziorvosom szerint viszont meg kell várni a három hónapot. Holnapra vagyok kiírva az oltásra, de még mindig nem tudom, mi lesz” – mondta az egyik általunk kérdezett általános iskolai pedagógus.
„Én már túl vagyok a fertőzésen, több mint három hónap telt el azóta, így biztos beoltahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg magam. Egy-két olyan kollégám van csak, aki nem él a lehetőséggel” – tudtam meg egy érdi óvónőtől. „Nagyon várják a szülők, hogy megnyissunk újra. Mi egy kicsit korainak tartjuk a 19-ét, kérdéses, hogy addigra kialakul-e a védettség, de hát nem mi döntünk. Nem vagyunk már olyan fiatalok, köztünk is sokan vannak, akiknek van valamilyen alapbetegsége. Egyébként most is bejárunk, hiszen ügyeletet tartanunk kell (a százötvenből körülbelül tíz gyerek van bent), folyamatosan fertőtlenítünk, gondozzuk a kertet. És várjuk már vissza a gyerekeket! Jó lenne, ha visszatérne az élet a régi kerékvágásába, újra szervezhetnénk kirándulásokat, külön foglalkozásokat – tánc, foci, úszás –, nagyobb programokat, mint például a gyereknap.”
„Korainak tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a tizenkilencedikét, hiszen vannak, akik csak e hét második felében kapják meg az oltást, és azt olvastuk, hogy a védettség kialakulásához több időnek kell eltelnie, mint kilenc-tíz nap. Járványügyi szempontból tehát sietősnek érezzük a nyitást, ugyanakkor a gyerekek szempontjából nem: nagyon nehezen megy az online oktatás, fáradnak a gyerekek, nehéz ott tartani őket a gép előtt, kell a személyes kapcsolat. Félelmet nem érzünk, de jó lenne, ha minden szempontból nyugodtan tudnánk dolgozni itt, az iskolában” – mondta egy általános iskolai tanár.
„Nagyon várjuk már a nyitást. A gyerekek egyre motiválatlanabbak, hiányzik nekik a közösség, nekünk, tanároknak pedig a diákok. Persze, mindenkiben van egy kis aggodalom, de nem hallottam, hogy bárki azt mondta volna, hogy nem mer visszajönni. A középiskolai felvételin, ami jelenléti módon zajlott, is részt vettünk. Inkább attól tartok, hogy a visszatérő tizenkettedikesek közül megbetegszik valaki, és karanténba teszik az egész osztályt. Akkor mi lesz?” – tette fel a kérdést az egyik középiskolai tanár.
„A szakmai és az érettségi vizsgák miatt szükséges, hogy végre találkozzon a tanár meg a diák” – felelte kérdésünkre egy szakképzésben tanító pedagógus. „A fiataloknak ez nagyon sokat jelent. A többieknek is fontos lenne: a kilencedikesek például nem is ismerik egymást, hiszen az őszi szünet óta nem találkoztak. Ez azért, ha belegondolunk, teljesen nonszensz.”
„Azért a tizenkilencedikét még nem kiabálnám el. Sok mindenen múlik ez az időpont. Bízom benne, hogy a pedagógusok kampányoltása segít, biztonságot ad. Örökké nem félhetünk” – mondta egy másik középiskolai pedagógus, aki szintén nem magát féltette, hanem a diákokat. Mint mondta, nagy óvatosságra, körültekintésre van szükség, hogy az érettségit biztonsággal meg lehessen tartani.
Mi lesz a ballagással?
Nem lesz gimnáziumi ballagás a Gárdonyi iskolában. A tervek szerint akkor rendeznek majd búcsúztatót, amikor a diákok átveszik az érettségi bizonyítványt, és ezt szűkebb keretek közt tartják majd. A Vörösmarty gimnáziumban online ballagást terveznek, és az érettségi időszakában szeretnének majd olyan alkalmat találni, amikor a végzősök körbejárhatják az iskolát, részt vehetnek az utolsó osztályfőnöki órán, és átvehetik az intézmény díjait. A Kós iskolában attól teszik függővé a ballagást, hogy az ITM részletes végrehajtási utasítása mit tartalmaz majd. Ha engedélyezik, akkor is várhatóan zárt formában tartják a búcsút.
