A húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. Erre utal a húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja. A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart – magyarázta Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató az Érd FM 101.3 reggeli műsorában, a Bundáskenyérben.
Vallási vonatkozásán kívül a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet a Hold állásának megfelelően márciusban vagy áprilisban tartanak. A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
A keresztény húsvétnak megfeleltethető, időben azonban korábbi zsidó vallási ünnep az egyiphttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgi fogságból való szabadulás ünnepe. A pészah szó kikerülést, elkerülést jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A két ünnep ritkán esik egybe, mert a pészah a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ.
Húsvéti népszokások
Húsvét vasárnaphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárban bárányhúst, kalácsot, tojást, sonkát és bort vittek a hívők. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy, ha eltévednének az életükben, hazataláljanak. A húsvét akkora ünnep az egyházban, hogy nyolc napon keresztül ünnepelik.
Húsvét hétfőn sok népszokás él, például a locsolkodás és a hímes tojás ajándékozása. Ezek alapja a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit, amely aztán többnyire kölnivízzel való locsolássá alakulva maradt fenn. A locsolkodás hagyományának bibliai eredetet is tulajdonítanak: a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.
