BEMUTATKOZNAK AZ ÉRD MÉDIACENTRUM MUNKATÁRSAI
Bátyám, Zsuffa Csaba ekkortájban kezdte felfedezni a zenei minőség tátongó szakadékait, úgy mint könnyűzene kontra progresszív jazz-rock, jazz.
És jött a dobolás. Kiskorom óta mindenen doboltam, még a gitár hátulján is. Aztán egyszer tesóm kivett a napköziből, bevitt a zenesuliba és beíratott a jazz-tanszakra dobolni, ahol rövid időre Sramkó János kezei alá kerültem.
Később megalapítottuk a Salgótarjáni Jazz Sextettet az időközben Erkel Ferenc-díjassá avanzsált Nagy János zeneszerzővel és Sebestyén Norberttel. Azért neveztük sextettnek, mert a hangszereket is a zenekar tagjainak tekintettük.
Aztán 1989-ben, már érettségi után, egy tél végi éjszakán autóbaleset áldozata lettem, a fejem nagyon csúnyán beütöttem. Olyannyira, hogy jelentősen megváltozott a világhoz való viszonyom, teljes emlékezetkiesésem lett egy hosszabb időszakról. Közben olyan dolgok kezdtek érdekelni, amik korábban nem annyira. Kalapját levéve udvariasan beköszönt hozzám Hamvas Béla és Friedrich Nietzsche.
Ugrok. Egerben lettem főiskolás 26 évesen. Ekkor jött Czakó József, aki az egyik egri kereskedelmi rádióban is dolgozott. Berka Attila főiskolai újságot akart indítani, erre azt mondtam, inkább rádiózzunk, Czakó Józsi tutira fog segíteni. Segített. 1998 október 28-án szerda este 22:00-kor elindult az egykori Rádió7 Eger 101.9 pestise, a Starsky és Hát Jazz Klub.
2000-ben – diploma után – következett a budapesti EST FM 98.6, abból lett a radiocafé 98.6 (kisbetűs tulajdonnév volt) aztán desszantoltunk a RádióQ 99.5-re, onnan vissza a radiocaféra, majd jött újra a RádióQ 99.5, és annak lassú halálával a kisebb adók, Kontakt Rádió, Civil Rádió, nem is tudom felsorolni.
2002-ben kezdtem kiépíteni rádiós műsorláncom a Zsuffa Péter Jazz Klub című 2 órás műsorommal. 2009-ben ez a műsor 54 (!) on-air rádióban szólt minden héten, ebből 5 erdélyi frekvencia volt. Aztán jött Berlin, ott a Multicult FM-en én képviselem Magyarországot, heti 3 óra műsort kapnak tőlem. Egy óra angolul, kettő magyarul. Átvette a műsorokat az osztrák Radio OP is. Erdélyben is adják még.
2004-óta, azaz nyitásától a Szimpla Kert dj-je vagyok. Itt alkalmazottként dolgoztam a vírus okozta összeomlásig. Rendkívüli érzés olyan helyen lenni, ahol éppen történnek a dolgok. Ahol az ausztrál miniszterelnök delegációjának tagjaival tenisz-shortban, a rövidnadrágos-füldugós biztonságiemberek körében táncol alattam a tömegben indonéz lányokkal. A Szimpla nekem nem a munkahelyem, hanem a testrészem.
Itt az ÉrdFM 101.3-on a Mondjon valamit, elhisszük című műsorommal újra átélhetem a szabadság azon fokait, amik egy „hétköznapi rádiósnak” szinte elképzelhetetlenek. Teljes az alkotói szabadság, a kutya nem szól hozzám, és innen tudom, minden rendben van. Kevés rádiósnak adatik meg, hogy saját értékrendje alapján ekkora bizalmat kapjon. A szerkesztőség kivételes emberekkel van tele, kitüntetés számomra, hogy ilyen profi csapatban dolgozom.
