Lassan telnek a téli napok a Bástya védett házban, ahol pszichés problémákkal küzdő betegek élnek, támogatott lakhatásban. Szeptember óta csak az orvoshoz mehetnek el, látogatókat is csak a kapuban fogadhatnak, karácsonykor pedig telefonon beszélhettek a hozzátartozókkal, barátokkal. Munka sincs már egy fél éve, pedig hogy örültek a lakók, ha akadt olyan hely – szociális foglalkoztató –, amely alkalmazta őket, hiszen pszichiátriai betegként nekik nem könnyű megfelelő munkát találniuk. Most ez a lehetőség is szünetel.

„Tizennégyen vagyunk most a Bástyában, ketten hamarosan átköltöznek egy másik házba. Változó, hogy ki mennyire tudja elfoglalni magát. Az a jó, ha van valamilyen munka: vasalás, takarítás, főzés, bármi. Már tavasszal belekóstoltunk a karanténba, igaz, egy kis lazítást hozott a nyár: legalább a ház körül lehetett sétálni. Az itt lakók nagyon szeretnek kijárni, boltba, ide-oda, de most ez is megszűnt, jó, ha a környékbeli utcákba ki tudunk menni néha” – mondta lapunknak Vig Ágnes, a Bástya házvezetője.

Volt olyan időszak is, amikor a lakók nem tartózkodhattak egyszerre egy helyiségben, sőt, még a kertbe is csak felváltva mehettek ki, ugyanis a szigorú óvintézkedések dacára náluk is volt covidos beteg. Most már mindenki egészséges, de sok lakó tart a betegségtől, többen be is szeretnénk oltatni magukat. „A karantén nagy lelki megterhelés a pszichés betegeknek, nem véletlen, hogy mindennap bent vagyok, figyelem, kinek van szüksége segítségre, és igyekszem lekötni őket. Úgy veszem észre, hozzászoktak már ehhez a megváltozott helyzethez, ugyanakkor nagyon várják, hogy enyhüljenek a szabályok, vége legyen a kijárási tilalomnak. Még kívánságlistát is írunk, ki hova szeretne utazni, és átbeszéljük a lehetőségeket” – tette hozzá Ágnes.

A lakóknak nincsenek nagy vágyaik: eljutni a temetőbe, hiszen halottak napján sem mozdulhattak ki, beülni egy cukrászdába, elvonatozni a Velencei tóhoz, hazalátogatni a rokonokhoz, régi barátokhoz… Mind olyan kérés, ami szerény és teljesíthető. „Ma jó idő volt, sétáltunk egyet a környéken egy félórácskát, de ezt csak akkor tudjuk megoldani, ha többen vagyunk bent kollégák. Ezek is csak rövidke séták, nem pótolják a kirándulásokat. Amint jön a jobb idő, elkezdhetjük a kerti munkákat, hiszen a lakóink nagyon szeretnek ültetni, palántázni, tavaly is szép kiskertünk volt. És az is elképzelhető, hogy házon belül rendezünk egy szerény farsangot, azzal zárjuk az idei telet.”