BEMUTATKOZNAK AZ ÉRD MÉDIACENTRUM MUNKATÁRSAI
A sorsomat anyukám olyan 7 évesen pecsételte meg, amikor vett egy mikrofonos magnót, amivel rögzíteni tudtam saját hangom, onnantól én voltam a riporter, az interjúalany, a hírolvasó és az énekes is. Persze voltak más terveim is, de valójában mindig is rádiós akartam lenni. Tinédzserként például olimpikon vízilabdázónak készültem, egész jó is voltam, végül éppen a rádiózás miatt döntöttem úgy, hogy befejezem a sportkarrierem. Történt ugyanis, hogy 2002 nyarán megjelent az Érdi Újságban, hogy egy hamarosan induló érdi rádió új arcokat keres. Tudtam, hogy ez az én nagy lehetőségem, az összes meghirdetett castingra elmentem, mondhatni bemásztam az ablakon, de bírták a tinédzser habitusomat, mert egy esti műsorban kipróbálhattam magam műsorvezetőként. Szép lassan lépdeltem felfelé a ranglétrán az akkori Rádió Juniorban, egészen addig, míg hétköznap délutánonként önálló műsort kaptam, Hajni világa címmel. Fantasztikus, varázslatos idők voltak, akkoriban még nem volt közösségi média, és rádiókból is kevesebb volt az éterben, így nagyon gyorsan elképesztő népszerűek lettünk. Rengetegen hallgattak minket, rendszeresen telefonáltak, igazi közösség alakult ki a hallgatóinkkal. Emlékszem, már a rádióban dolgoztam, amikor érettségiztem. Fél Érd értem szorított. Amikor a szóbeli után beértem a stúdióba, órákig jöttek a gratuláló telefonok. Nagyon szerettem ezt az időszakot.
Két évvel később a rádiózást televíziózásra cseréltem, a Halom TV szerkesztő-riportere lettem, itt kezdtem el megismerkedni a közélettel. A tévénél megtanultam szerkeszteni és híreket írni, élő műsorokat levezényelni, de az élet innen is tovább sodort és a húszas éveim elején átálltam a kamera másik oldalára, kérdezőből riportalany lettem, ugyanis a százhalombattai önkormányzat sajtómunkatársaként folytattam a karrierem. Az önkormányzatnál eltöltött közel tíz év alatt több iskolai végzettségre is szert tettem, többek között rendezvényszervező lettem. Majd’ egy évtizedig szerveztem a Battai napokat, ami falunapból fesztivállá nőtte ki magát a kezeink alatt. A százhalombattai önkormányzati évek alatt a rádiózás sem maradt el az életemből, hétvégenként hosszú évekig voltam a Rádió1, később a Music FM hírszerkesztő-hírolvasója.
2015-ben aztán elértem a csúcsra, életem legszebb hivatásában találtam magam, ugyanis a 30. születésnapom előtt megszületett a kisfiam, Barnabás, így a rádiózást és a szervezkedést egy ideig szögre akasztottam. Aztán ahogy nőtt a kisfiam, úgy éreztem magamban egyre inkább, hogy újra szeretnék rádiózni, írni, így jelentkeztem az Érd Médiacentrumba, ahová azonnal felvettek. Fokozatosan, mondhatni a kisfiam fejlődésének megfelelően tértem vissza a munkába, és vállaltam egyre többet. 2018-ban azonban az élet úgy hozta, hogy újra léptem egyet és áttekertem a Sláger FM-be, ahol a reggeli műsor főszerkesztője voltam másfél évig. A piaci helyzet azonban úgy alakult, hogy a műsor megszűnt, így újra otthonra találtam Érden, ahol a korábbinál százszorta izgalmasabb feladatokat kaptam. Az erdmost.hu felelős szerkesztői munkája mellett rendszeresen írok az Érdi Újságba, és visszaültem a mikrofon mögé is, az ÉrdFm 101.3-on a reggeli műsort vezetem Urbán Szabolccsal. Szeretek Érden élni és szeretem, hogy az érdieknek/érdiekhez szólunk.
