Van nekem egy tévés „keresztapám”, aki hivatalosan csak a névadó apukám, a szüleim barátja, aki az MTV Gyermekosztály gyártási csoportjának vezetője volt. Többek között a Cimbora, a Futrinka utca és a Süsü a sárkány készítésében vett részt. De az ő nevéhez fűződik a Három kívánság című népszerű műsor is. Emlékszem, ámulva néztem, amikor bevitt minket a karácsonyi adás felvételére. Én nem Dévényi Tibi bácsit figyeltem, hanem azzal voltam elfoglalva, mi zajlik a háttérben. 1995-ben főgyártásvezetője lett az MTV és az Eurovízió koprodukciójában készülő „Játék Határok Nélkül” című sorozatnak, ahol aztán lehetőségem volt közelebbről is betekinteni a televíziózásba. Két és fél hónapot töltöttem a „gyártás-konténerben” az MTV Kunigunda utcai székhelyén, ahol a felvételek zajlottak. Rettentően élveztem, bár többnyire olyan feladatokat kaptam, hogy „Vigyél enni valamit Gundinak és Marcsinak!” (Gundel Takács Gábor és Borbás Mária voltak akkor a műsorvezetők), vagy „Szaladj át a Lórihoz ezekkel a papírokkal!” (Horváth Lóránt volt akkoriban a gyártási igazgató), vagy épp a játékok leírását fénymásoltuk 50 példányban 8 nyelven, majd fűztük össze őket, de ha kellett, belépőkártyát lamináltunk vagy szurkolói pólókat válogattunk méret és szín szerint. Végül elvégeztem a kommunikáció és a művelődésszervező szakot, és 2006-ban kerültem az akkor még csak néhány hónapja működő Érdi TV-hez. Roppant hálás vagyok Csóli Virágnak, az akkori ügyvezetőnek, aki bizalmat szavazott nekem, és akivel azóta is baráti kapcsolatot ápolok. Jó hangulatban teltek a napok, sokszor mondogatta, hogy igazából mókamesternek vett fel, de valójában egy sportos kollégára volt szükségük. Mivel 13 éves korom óta az életem része a sport, így egyáltalán nem állt távolt tőlem a feladat. Így húztam le 10 évet az általunk indított Mozgás című sportmagazin felelős szerkesztőjeként, de egészségmagazint és jogi műsort is vezettem, készítettem. Kiváló időszak volt, rengeteget tanultam, számtalan ragyogó embert ismerhettem meg, és nagyon szerettem, amit csináltam. El sem tudtam képzelni, hogy mással foglalkozzak, a mai napig barátként tekintek az ottani kollégákra, de szülés után mást hozott az élet, és most már az Érdi Újság újságírójaként és az Erdmost szerkesztőjeként kell helyt állnom, ami természetesen sok mindenben hasonlít ahhoz, amit korábban csináltam, ugyanakkor merőben más. A televíziózástól azért nem szakadtam el teljesen, hiszen egy csapat vagyunk, és szükség esetén örömmel segítek az ottaniaknak is. Hozzá kell tegyem, nagyon megszerettem az újságírást is, és örülök, hogy továbbra is tudósíthatok az érdieknek, ha már lassan 44 éve élek itt. Ami különösen vonzó benne, hogy sokkal szélesebb körben mozoghatok, olyan témákban is tudok interjút készíteni, amelyekre a tv-nél nem nyílt lehetőségem. Hiszek abban, hogy semmi sem történik ok nélkül, és végül minden a helyére kerül az ember életében. Biztos vagyok abban, hogy az Aranytoll-díjas újságíró, egykötetes költő nagypapám Vaád Ferenc, most roppant büszke lenne, hogy három unokája közül az egyik folytatja a hivatását. Ő egyébként többek között a Kortárs olvasószerkesztője volt, majd közel 10 éven át a Népszava kulturális rovatának vezető szerkesztőjeként tevékenykedett. Vélhetően ő az, akitől örököltem az írás iránti szeretetet és az érdeklődést a világ dolgai iránt.