Október 23-a – az ’56-os és a ’89-es is –a közösséggé válás ünnepe volt. Két olyan történelmi pillanaté, amelyben fölfénylett a legszebb képességünk. Az, hogy az ezer és egy különbségünk – a származásunk és a neveltetésünk, a hitünk és a világnézetünk – ellenére, összeköt bennünket valami sokkal erősebb: a haza és a szabadság szeretete. A szabadságot és a hazát ugyanis nem lehet egymás ellenében szeretni. Mert azzal felszámolnánk mindkettőt.

Egy éve, október 23-án a köztársaság 30. születésnapját is ünnepeltük. A magyar köztársaságét, amelyért az ’56-os hősök is harcoltak, de ami kilenc éve eltűnt a hazánk nevéből, és tíz éve már, hogy fokozatosan tűnik el a hétköznapjainkból. A változás esélyét és reményét hordozó szabad városoknak és falvaknak dolguk és felelősségük ennek az értékvesztésnek a megállítása.

Idén október 23-án pedig a magyar önkormányzatiság 30. születésnapjára is emlékezünk. Arra a magyar önkormányzatiságra, amely az 56-os örökségben is gyökerezik. Ahogy Szabó Zoltán írja. „A demokráciát leépítő Rákosinak, úgy rémlik, ha sikerült is a pártokat szétmorzsolnia, de a népben feltámadt önkormányzati hajlamot és készséget nem sikerült megtörnie. […] Nyilvánvaló, hogy a forradalom valóságos szervei nem az újjáéledt pártok, hanem az újonnan született nemzeti bizottságok és forradalmi tanácsok. A fölkelt nép ezekbe úgy rendeződik, mint a dagály hullámokba a parton: ők a forradalomcsinálta népképviseletek.”

A „forradalomcsinálta népképviseletek” örökségének megőrzése különösen fontos most, járvány és a nyomában érkező gazdasági válság idején. Az önkormányzatok szerte az országban erejükön felül küzdenek a járvány ellen és szembesülnek a gazdasági válság pusztító hatásaival. Életeket és egzisztenciákat igyekeznek menteni. És miközben nincs ennél fontosabb feladat, a magyar kormány magára hagyta az önkormányzatokat. Harc és sarc – ennyi, amit a városok és a falvak kapnak a legnehezebb időkben. Pedig sem a járvány, sem a gazdasági válság kezelése nem lehet sikeres az önkormányzatok ellenében, csakis velük partnerségben. Ennek igazságáról tanúskodnak nem csak a járvány második hullámának, de a gazdasági válság kezelésének eddigi kormányzati kudarcai is.

Mi, önkormányzatok nem akarunk mást, csak mi lényegünk: a helyi közösségeket támogatni. Segíteni az egzisztenciájukat féltő polgároknak, támogatni a bajba jutott vállalkozásokat a településeinken. A segítséghez szükséges támogatás ismét csak az Európai Uniótól érkezik. Ám a kormány akadályozza ezt a folyamatot azzal, hogy nem hajlandó elfogadni a jogállami kritériumokat, azokat az európai szabályokat, amelyek biztosítanák, hogy az uniós támogatások a kiváltságos kevesek további gazdagodása helyett a többség javát szolgálják. Mi, szabad városok és falvak készek és képesek vagyünk betartani ezeket a jogállami kritériumokat. Mert ez fakad hitünkből, mert ez a településeink és az egész ország érdeke. Hogy az uniós válságkezelő támogatás eljusson azokhoz, akiket illet, vagyis a magyar emberekhez, ennek garanciáját az önkormányzatok bevonása jelenti.

A járvány utáni új időszámítás lehetőséget teremt arra, hogy sok mindent máshogy csináljunk, mint azelőtt. Hogy jobban vigyázzunk a környezetünkre. És sokkal jobban egymásra. A válság sok mindent temet maga alá, de az önkormányzatiság biztosan nem tartozhat ezek közé. A járvánnyal és a nyomában érkező gazdasági válsággal való küzdelem tapasztalatai egy irányba mutatnak: fenntarthatóbb és emberségesebb politikára, zöld és szociális fordulatra van szükség. Ez településeink, és ez Magyarország legjobb esélye is.

Úgy kell dolgoznunk közösen, hogy a magyar önkormányzatok – Bibó István szavaival – a szabadság kis körei legyenek szerte az országban. Ezzel tisztelgünk 1956 hősei előtt, ezzel szolgáljuk 1989 reményeinek beteljesítését.

1. Karácsony Gergely, Budapest főpolgármester

2. Botka László, Szeged polgármestere

3. Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere

4. Veres Pál, Miskolc polgármestere

5. Szücsné Posztovics Ilona, Tatabánya polgármestere

6. Pintér Tamás, Dunaújváros polgármestere

7. Péterffy Attila, Pécs polgármestere

8. Nemény András, Szombathely polgármestere

9. Csőzik László, Érd polgármestere

10. Gémesi György, Gödöllő polgármestere

11. Nyirati Klára, Baja polgármestere

12. Schwartz Béla, Ajka polgármestere

13. Fazekas László, Albertirsa polgármestere

14. Hegedűs Péter, Balmazújváros polgármestere

15. Wittinghof Tamás, Budaörs polgármestere

16. Mikola Gergely, Encs polgármestere

17. Balogh Csaba, Göd polgármestere

18. Fülöp György, Tiszaújváros polgármestere

19. Hiesz György, Gyöngyös polgármestere

20. Szitka Péter, Kazincbarcika polgármestere

21. Janiczak Dávid, Ózd polgármestere

22. Máté Antal, Nyírbátor polgármestere

23. Tóth József, Polgár polgármestere

24. Leidinger István, Pomáz polgármestere

25. Budai Lóránt, Jászberény polgármestere

26. Lengyel Róbert, Siófok polgármestere

27. Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere

28. Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere

29. Halmi József, Győrtelek polgármestere

30. Hatvani Miklós, Isaszeg polgármestere

31. Eszes Béla, Jánoshida polgármestere

32. Nagy János, Szigetvár polgármestere

33. Juhász Béla, Sződliget polgármestere

34. V. Naszályi Márta, az I. kerület polgármestere

35. Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere

36. Kiss László, a III. kerület polgármestere

37. Déri Tibor, a IV. kerület polgármestere

38. Soproni Tamás, a VI. kerület polgármestere

39. Niedermüller Péter, a VII. kerület polgármestere

40. Pikó András, a VIII. kerület polgármestere

41. Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere

42. László Imre, a XI. kerület polgármestere

43. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere

44. Horváth Csaba, a XIV. kerület polgármestere

45. Németh Angéla, a XV. kerület polgármestere

46. Szaniszló Sándor, a XVIII. kerület polgármestere

47. Gajda Péter, a XIX. kerület polgármestere