Gregus Lászlóval, a képviselőtestület kulturális bizottságának elnökével próbáltuk körbejárni a kérdést, mégpedig ott, ahol néhány hónapig Érd potenciális színháza volt.
Nem könnyű belelátni ezt a funkciót a Felső utca 9. szám alatti épületbe. A Víziközmű Társulat hajdani székhelye pillanatnyilag roncsteleppel keresztezett hulladékudvarra emlékeztet. Udvarán több száz vadonatúj szelektív kuka és tucatnyi gazdátlan autó árválkodik. Az előbbiekre Érd lakossága nem tartott igényt, az autók pedig a közterületeken várták hiába gazdáikat. Hátul nyírfa borul egy hatalmas hangárra, melyet megsemmisítésre váró iratok töltenek meg egészen a plafonig, a város adminisztratív hulladéka. Teherautó gurul be a kapun, és farol közel a teraszhoz. Az udvaron várakozó három fiatalember felpattan, és a belsejéből szalma-bálákat, analóg antennát, egy egész kerek erdőt és számos más furcsaságot kezd behordani az épületbe. Szurdi Miklós két előadásának díszletei költöznek be éppen. A társulat magja 10 fiatal színész, közülük három itt pakolja éppen a díszleteket.
Tíz színész keres biztonságos játszóhelyet
„Remek csapat – mutat rájuk Szurdi Miklós művészeti vezető, aki most egyelőre még csak a kipakolást rendezi, illetve Gregus Lászlóval tárgyalni jött ide. – Három éve végeztek a fiatalok a Gór Nagy Mária Színitanodában. Lejártam a lábam, hogy egyben tartsam őket. Április óta lógunk a levegőben, akkor küldött el minket Fót városvezetése a covidra hivatkozva. Ez a tíz gyerek nekirohan a világnak, teljes szívüket adják minden előadáshoz. Ahogyan most itt pakolják a saját díszleteiket, ilyen lelkesedéssel csinálnak színházat is. Semmi mást nem szeretnénk, mint biztonságos játszóhelyet.”
16 előadás a repertoárjuk, ezeket néhány fel-újító próbával azonnal el is tudják játszani. Van közöttük musical, klasszikus vígjáték, kemény kortárs tragédia, komédia Verebes Istvántól, és még egy thriller is, amit a társulatra íratott a művészeti vezető egy fiatal szerzővel, Kiss Dáviddal. Már csak az a kérdés, hol fogják ezeket újra előadni? Nagyon szeretnék, ha ez a „biztonságos játszóhely” Érden lehetne.
– A városvezetés tiszteletre méltóan fogadott minket. Hónapokkal ezelőtt leültünk tárgyalni, és elhangzott az ígéret, hogy próbálnak játszási lehetőséget biztosítani. Nekünk azonban jövőkép kellene. Ha azt mondaná valaki, hogy januártól ti vagytok a társulat magja, akkor volna mire várni. El tudnám képzelni, hogy a művelődési központ égisze alatt működjünk éves szerződéssel, elkülönített költségvetésből, amíg fölépül Érd színháza.”
Nos, mire az fölépül, addigra ezekből a helyes fiatalokból talán nagypapa lesz. Vagy amikor egy jó tündér elhelyez a város bankszámláján egy nem csekély összeget.
Még éppen csak felvette hivatalát Érd jelenlegi városvezetése, amikor egy milliárdos nagyság-rendű uniós pályázat lehetősége nyílt meg, amelyet kulturális intézmény létesítésére írtak ki. Ennek a Felső utca 9. lett volna az önrésze, míg el nem dőlt, hogy más város lett a szerencsés nyertes. Így most a térségi vízközmű társulat egykori otthona egy időre ismét Csipke-rózsika álmába süpped, és várja, hogy a csillagok kedvezően álljanak.
Legyen Érden a Nemzeti Színház!
Ha valaha lesz is Érdnek színháza, saját társulata, arra pályázatot fognak kiírni, szögezi le Gregus László. Az előző városvezetés – a főváros közelsége miatt – nem látta fontosnak, hogy Érdnek saját teátruma legyen. Ha volna is rá igény egy ekkora városban, „fontosabb” dolgokra kell a pénz: úszósportra, kézilabdára, útfelújításra, járdára, bölcsődére. Kultúrára nem jut.
„Tudom én is, hogy nincs pénze Érdnek, szín-ház mégis kell. Októberben előterjesztést szeretnék beadni, hogy a 2021. évi költségvetésbe tervezzük be egy önálló színtársulat fenntartását. A jelenlegi Szövetség Érdért frakció és a megkérdezett érdiek többsége ezt szeretné” – állítja a képviselő.
Kérő tehát még nincs, menyasszonyokból viszont máris nagy a kínálat. Szurdiék még csak nemrég jelentek meg, az érdi raktárbázissal rendelkező Körúti Színház azonban már sok éve jelen van a városban előadásaival. A Szepes Gyula Művelődési Központ évi hat előadást rendel meg tőlük, ezeket sokan vasárnapi nyugdíjas bérlettel látogatják. A Körúti Színház művészeti vezetője, Galambos Zoltán szerint Érd kinőtte az alvóvárosi létet, tehát kell ide színház.
„A polgármester úr választási tervei közt szerepelt a Duna-parti plázs ötlete és az érdi szín-ház alapítása, mindkettőnek nagyon örültem. Nagy szüksége van arra egy ekkora városnak, hogy az emberek kulturált körülmények között találkozzanak. Én azt mondom, merjünk nagy-város lenni! A nagyvárosi léthez pedig hozzá-tartozik a saját színház, amire persze nincsen pénz, és egyhamar nem is lesz. Kidolgoztam nemrég egy olyan tervet, amelyben vázoltam, mi lenne a járható út. A művelődési ház nyilván kicsi, és az újjáépítésére nem lesz egyhamar pénz. Van az épületnek egy beugró része, ahová könnyű lenne 250 fős kamaratermet beépíteni, nem is olyan egetverően nagy költségből.”
A Körúti Színház otthona eredetileg Budapesten, a Gutenberg téren volt, a nyomdász szak-szervezet székházában, míg a tulajdonosok el nem adták az épületet. Azóta a társulat kis és közepes városokban lép fel, évi 170 előadással és 21 bérletsorozattal van jelen a magyar szín-házi életben. Galambos Zoltán nem is gondolkodik fővárosi játszóhelyben.
„Olyan szeretetet kapunk vidéken, amilyenre Pesten hiába vágynánk, hiszen csak egy lennénk a sok színház közül. Azt szoktam mondani a színészeimnek, hogy nekünk ezen az estén Báta a Nemzeti Színház, holnap Mezőkövesd vagy Érd. Ugyanazt a színvonalat várom el tőlük, mint egy budapesti
bemutatón.”
„Igény miatt Nyitva!” – ezzel a címmel adta be elképzeléseit a Körúti Színház vezetője Érd polgármesteri hivatalába. Ezek közt szerepel évi három bemutató, bérletsorozatok, stúdió darabok, filmbérletek, filmklub, közönségtalálkozók, beszélgetések, flashmobok, és persze színházi előadások, amelyek előállításához olyan vendégrendezők kapnának meghívást alkalmanként, akik „érkezésére felkapja a fejét az ország (Puskás Tamás, ifj. Vidnyánszky At-tila, Ascher Tamás, Szirtes Tamás, stb).
Az Érdi Színháznak olyan neveket kell felvonultatnia, akikkel a nézők megtisztelve érzik magukat” – hangsúlyozza a koncepció. A Körúti Színház társulatának tagjai az idősebb generációból olyan színészek, mint Esztergályos Cecília, Koncz Gábor, Koltai Róbert, Kautzky Armand, Pikali Gerda, Vándor Éva, a fiatalabbak közül is nevet szerzet már Janklovics Péter, Beleznay Endre, Gyebnár Csekka, Mérai Kata. Galambos tervei közt szerepel az is, hogy „az iskolákat bevonva kinevelje a színházi közönséget”. Együttműködne a drámaszakkörökkel, színházlátogatásokra, kulisszajárásra hívná a gyerekeket, illetve kihelyezett tantermi előadásokkal kopogtatna be. A Körúti Színház már ebben az évben elindítana egy színitanodát is, ahová jelenleg is várja az érdeklődőket.
Társbérletben 22 éve
Addig is, míg a jó tündér Érdre nem vetődik, a Szepes Gyula Művelődési Központot méregetik vágyakozó tekintettel azok, akik színházi élettel pezsdítenék a várost. Van példa ilyen „társbérletre”, Budaörsön például, amelynek lakossága még a fele sincs Érdének, 22 éve így működik a színház. A Budaörsi Játékszín néven alapított intézmény 2013-ban vette fel Latinovits Zoltán nevét. Saját épülete nincs, a Jókai Mór Művelődési Házzal osztozik az épület színháztermén fele-fele arányban. A próbákhoz külső helyszíneket is használnak. A Berzsenyi Bellaagh Ádám vezette színház kiemelt kategóriás költségvetési intézmény, fenntartója az önkormányzat, de állami pénzt is kap. Állandó társulata három állandó játszóhelyen visz színpadra évi 160-180 előadást, illetve van egy hely, ahol kávéházi beszélgetésekre várja a közönséget. Évente 8-9 új bemutatót tart, 30-40 tájelőadást is vállal, részt vesz fesztiválokon. Látogatottsága az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt. 2019-ben 4500 fővel többen nézték meg az előadásokat, mint az előző évben, évente 19-20 ezer ember vált jegyet.
2020-ban a Budaörsi Latinovits Színház és a Városi Ifjúsági Klub 353 millió forintból gazdálkodik, ebből hív meg olyan vendégeket, mint például Alföldi Róbert, Pelsőczy Réka. (Rendezéseiket épp a napokban mutatják be.) 2013 óta nem volt rá példa, hogy a kereteit túllépte volna a színház, sőt még egy kevés többletbevételt is tudott produkálni.
Vajon elbírna-e hasonló konstrukcióban egy társbérlőt a Szepes? Sokan kifogásolják, miért salsaklub, kaktuszkör, meridián torna van egy művelődési központban, miért nem színház? Nos azért, mert a törvény épp ilyen közfeladatokat ír elő számára. Egyebek között „iskola-rendszeren kívüli, öntevékeny, önképző tanfolyamok, életminőséget és életesélyt javító tanulási, felnőttoktatási lehetőségek megteremtését, a település környezeti, szellemi, művészeti értékeinek, hagyományainak megismertetését, a helyi művelődési szokások gondozását, amatőr alkotó, művelődő közösségek támogatását, a helyi társadalom kapcsolatrendszerének, közösségi életének, érdekér-vényesítésének segítését”. Beférne-e még ezek mellé valamivel több színház? – kérdeztük Wolf Katalin intézményvezetőtől.
Minden van, kivéve tér, idő és pénz
Az első válasz egy határozott nem – ami azért kicsit árnyalható. A mára 75 ezresre duzzadt városunk kulturális igényeit egy 1972-ben épült, 900 négyzetméteres közművelődési intézmény hivatott kiszolgálni, amelynek épülete már akkor sem volt alkalmas a feladatra, ami-kor átadták.
„Lokálpatriótaként azt mondom, hogy természetesen kell Érdnek színház – szögezi le Wolf Katalin. – Minél sokrétűbb és könnyebben el-érhető a kultúra a városban, annál inkább jót tesz az életminőségünknek, erősíti a helyi identitást. Közgazdászként azonban az a véleményem, hogy a jelenlegi adottságokkal képtelenség lehetőséget teremteni itt egy saját színháznak. A törvényben előírt nyitvatartási időt tavaly 40 százalékkal kellett bővítenünk, hogy a közművelődési igényeket kiszolgáljuk. Ugyanakkor a teljes nyitvatartásunk alig 25 százalékát tudtuk az alapfeladatainkon felül bevételt generáló tevékenységre fordítani. Aki színházi szolgáltatást nyújt, annak fenn is kell tartania magát, tehát ha a 386 férőhelyes teremben nem akar veszteséget termelni, olyan magas helyárakkal kell működnie, amelyek már nem piacképesek. Vágyakozni lehet, de reálisan nem megvalósítható vágyakat kelteni felelőtlenség – véli Wolf Katalin.
– Jelen pillanatban a Szepes a város minimális közművelődési igényeit sem képes kielégíteni a rendelkezésre álló infrastruktúrával, beleértve a 110 százalékon működő parkvárosi művelődési há-zat is, nemhogy ezt még bővíteni próbáljuk. Már az elődöm is reménytelen harcot vívott azért, hogy kiszolgálja a rohamosan növekvő lélekszám és a kultúrafogyasztási szokások át-alakulásával keletkező igényeket. Azóta sem történt érdemi fejlesztés.”
A művelődési központ mindkét épülete csúcs-időszakban – november-decemberben – gyakorlatilag hétfőtől vasárnapig teljes nyitva tartásban üzemel. Költségvetése szegényes, a városnak minden újabb státusz és kiadás problémát jelent. Az állami feladatok ellátása mellett működése alig 20-25 százalékát tudja bevétel-szerző tevékenységnek átengedni.”
Úgy néz ki tehát, hogy a feszes programtáblázatba cipőkanállal sem lehet évi 6-10 színházi előadásnál többet beszorítani? – kérdeztük Wolf Katalintól.
„Az előadások számát a 2017-19. évihez viszonyítva meg tudjuk duplázni, más bevételt jelentő produkciók rovására. A fő akadály az, hogy nem tudunk próbahelyet biztosítani. Akinek ez nem probléma, csak a nettó játékidőre van szüksége, azzal lehet ilyesmiről tárgyalni.”
A már említett versenyzők mellett a közelmúltban felbukkant egy harmadik aspiráns is, komoly színházi tartalommal. Az igazgató szerint azonban jelenleg „nem életképes az általuk ajánlott üzleti modell”.
Befogadó színház létesítésére egyébként lehetőséget kínált volna az el nem készült rendez-vényház is, amelyet a Papi földek helyére tervezett az előző városvezetés. A Modern Városok Program keretében pénz is volt rá, csak az menet közben elfogyott. Pedig a „városligetté” duzzasztott záportározót ennek bevételeiből lehetne csak fenntartani. A profit-orientált rendezvényház alkalmas lenne arra is, hogy színházművészeti műhelynek adjon helyet. A fideszes városvezetés azt tervezte, hogy költségvetési kiegészítést kér rá a kormánytól. (Ezt persze most is megtehetné, amikor nincs lehetősége uralni a kivitelezést. Csak úgy – a városért.)
A színház is olyan lenne, mint a kézilabda
„Magyarországon két megyei jogú városnak nincs még színháza: Hódmezővásárhelynek és Érdnek” – mondta kérdésünkre Csőzik László. A polgármester számításai szerint egy ilyen intézmény éves költségvetése több százmillió forint, egy korszerű színház megépítése pedig legalább 5 milliárd lenne. „Érd saját bevételei még alapvető működése kiadásait sem fedezik, állandó kormányzati támogatásra szorul, így a közeljövőben nem lesz lehetősége kőszínház építésére és állandó társulat fenntartására. A megválasztásomat követően legalább 4–5 megkeresést kaptam kisebb társulatoktól, hogy ideköltöznének, vagy a már meglévő és részben érdi bázisú (Körúti Színház, Gergely Theáter) társulatok jelezték, hogy állandó helyet és persze támogatást szeretnének.
Simonpusztai bázissal nemrég megalakult a Magyar Történelmi Színház, amely a Sárkány-szív című zenés darabbal debütált. Simonpuszta Érd déli csücske, tehát még az sem kizárt, hogy ebből a kezdeményezésből növi ki magát az „Érdi Színház”. Szeretnénk színházat, ahogyan nyilván a városlakók közül is sokan, de amíg az utak ilyen állapotban vannak, és a kicsit is normálisnak tekinthető városi infrastruktúra kiépítése is még előttünk áll, úgy járnánk csak vele, mint az előző városvezetés a kézilabdával: milliárdokat „égetnénk el” olyan célra, amely meghaladja az anyagi lehetőségeinket. Ezzel együtt nem vetem el annak lehetőségét, hogy a helyi mecenatúra formálásával, adományozókkal, szponzorokkal együttműködve az önkormányzat is támogasson helyi színházi törekvéseket” – tette hozzá a polgármester.
