Akkor tehát kit? Kérdéseinkre az érdi gyakorlat alapján kerestünk választ.

Hat érdi háziorvost kerestünk meg a kérdéssel kapcsolatban, egyikük sem kívánt nyilatkozni arról, mit tesz, ha páciensei Covid-gyanús tünetekkel jelentkeznek a rendelőben. Az egyik doktornő ajánlására fordultunk dr. Bezerédi János háziorvoshoz, akinek ellátási területe Sóskút és Pusztazámor, de számos érdi páciense is van.

Bezerédi doktortól megtudtuk, hogy az utóbbi hetekben inkább 40-45 év alattiak jelentkeznek nála Covid-gyanús tünetekkel. A háziorvos azt kéri a betegeitől, hogy a miniszteri ajánlásnak megfelelően először telefonáljanak, és csak akkor keressék fel a rendelőt, ha az orvos vagy az asszisztens úgy látja, hogy erre feltétlenül szükség van.

„Az én praxisomban még nem volt olyan, hogy a telefonos kikérdezés után megalapozottan feltételezhető lett volna az illető Covid-fertőzöttsége – hangsúlyozta Bezerédi doktor. – A koronavírus jellemző tünetei olyanok, hogy azok alapján – magas láz, torokfájás, nehézlégzés – bárkit el lehetne küldeni tesztelésre, aki felső légúti panaszokkal jön. Erre azonban nincs kapacitás.”

Az eljárásrend szerint mindenkit tesztelni kellene, akinél legalább egy jellemző tünet jelen van. Tehát önmagában a láz is elegendő ok a tesztelésre, a legtöbb esetben mégsem kerül rá sor.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) stratégiája jelenleg a szoros kontaktkeresés gyakorlatát követi. A szeptember 1-jétől érvényes rendelkezés szerint bárki, akinek karanténba helyezését hatóság rendelte el (mivel kontaktusba került igazolt Covid-fertőzöttel), kérheti az ingyenes tesztelését. Szoros kontaktnak minősül, ha a fertőzött személlyel a tünetek kialakulását megelőző két napban együtt volt (2 méteren belül, 15 percet meghaladóan, maszk nélkül). Egy fővárosi tankerületi utasítás szerint szoros kontaktnak számítanak Covid-pozitív diák esetében az előtte, mögötte, mellette ülő diákok, ugyanakkor pozitív tanár esetében nem számít kontaktnak az osztályközösség, ha a tanár a táblánál állt, 2 méter távolságot tartott, maszkot viselt, és nem érintette a diákjait és holmijaikat.

Egy érdi gimnáziumban két hete pozitívnak bizonyult egy diák. Tünetmentes, igazoltan pozitív bátyja miatt tesztelték. Előző héten osztálykiránduláson vett részt, osztálytársait nem tesztelték, nem is küldték őket karanténba, lapzártánk idején az érintett osztályközösség még nem tudja, hogy hétfőn kell-e iskolába mennie, vagy online tanítást rendelnek el. Egy apa elmondta, hogy a szülői értekezleten neki úgy tűnt, „a tanárnak fogalma sincs, mi lesz, ha az osztályban nem rendelik el a digitális oktatást, de az osztály fele valamelyik családtagja miatt karanténban lesz otthon. Ez kezd kialakulni több osztályban: lassan többen lesznek otthon, mint suliban, mert a dokik 10 nap otthonlétet és 3 nap tünetmentességet írnak elő, bármilyen baja is van a gyereknek. Tesztelés pedig nincs.”

De ha ez a helyzet, akkor honnan kerül elő az egyre több igazolt beteg, és honnan tudhatjuk, valójában mennyien vannak? Hivatalos válasz nincs, informálisan viszont futótűzként terjed a hír, hogy a „nemtesztelés” legfőbb oka a szakember- és eszközhiány. Nincs elég orvos, szakszemélyzet, autó. Pedig lett volna idő felkészülni tavasz óta, például béremeléssel, rezidensek kiképzésével megerősíteni az idős, veszélyeztetett, alulfizetett, hiányos szakállományt. Most hát ez van, ehhez kell alkalmazkodnunk fokozott felelősségérzettel.

Mihalicz Csilla