„Eleinte még mennek a mamájuk után, de az nem igazán foglalkozik már ilyenkor velük, amúgy maguktól is rájönnek, mit kell keresgélniük” – mondja Petró Krisztina.

A köznyelvben valószínűleg azért terjedt el a sündisznó elnevezés, mert miközben táplálkozik, röfögő hangot hallat. Mindent megeszik, a férgektől a rovarokon át a csigákig, sorolja az MME tagja. „Amikor azonban nagy aszály van, nem talál semmit, ilyenkor jól jön neki egy kis emberi segítség. Tegyünk ki nekik a kertbe macskatápot és vizet, de semmiképp se próbáljuk tejjel itatni őket, mivel a sünök laktózérzékenyek!”

Azt is tanácsolja az MME tagja, hogy hagyjunk a kertünkben egy kis kupacot akár avarból, akár a levágott fűből, amibe a sünin kívül a táplálékának számító bogarak is behúzódhatnak, így tüskés kertlakónk jól lakhat, valamint nagyszerű otthonra is talál, ahol elbújhat és kedvére bogarászhat.

Egy dolgot ne csináljunk, kéri Kriszta, bármennyire is nehéz a kísértésnek ellenállni: ne fogdossuk össze a pici sünöket, legfeljebb csak kesztyűvel érjünk hozzájuk. Ez azért fontos, mert ha a sünmama idegen szagot érez a kicsinyein, onnantól kezdve egészen biztosan nem foglalkozik velük. Másrészt a sün nem a higiéniájáról híres – elég sok bőrgombát, baktériumot és egyéb élősködőket képes átadni nekünk.