Lehetett szeretni vagy nem szeretni, az Index Magyarország legolvasottabb hírportálja volt, pártpolitikától függetlenül húsz évig. Ha nincs az Index, egy tucat ügy nem került volna napvilágra, lásd legutóbb épp Kaleta Gábor ügyét. Épp ezért, bár a szerkesztőségben már régóta kongatták a vészharangot, sokáig mégis elképzelhetetlennek tűnt, hogy megtörténik az, ami a héten bekövetkezett. 

Mostanában az óriásplakátokról és a propagandagépezet működéséről egyre többet jut eszembe Kassowitz kulfilmjéből, a Gyűlöletből egy monológ: „Azt ismered, hogy egy társadalom zuhan lefelé, és miközben zuhan, azt mondogatja, hogy megnyugtassa magát: eddig minden rendben, eddig minden rendben, eddig minden rendben… Nem a zuhanás számít. A leérkezés.” Az Index számomra az egyik utolsó olyan portál volt, ahol nem azt mantrázták, hogy ebben az országban minden a lehető legnagyobb rendben van. És pont az Index vége bizonyítja most a legtűélesebben: nincs minden rendben. 

Az mindenesetre, ahogy a történtekre az Index teljes szerkesztősége reagált és az, amit láttam pénteken este, amikor több ezer ember vastapsot adott nekik és követelte, hogy nincs másik, de legyen másik, ez mégis reményt adhat. Mert kell, hogy legyen másik hang is, ne csak egy. Kell, hogy Legyen másik!