A felmérés arra utal, hogy a vírus miatti megkönnyebbüléssel párhuzamosan egyfajta sérthetetlenségi hit is épül mind országos szinten, mind személyes szinten. Utóbbi arra utal, hogy mindössze a megkérdezettek 25 százaléka számol azzal, hogy vélhetően megfertőződik. Így ahogy normalizálódik az élet, úgy változnak a félelemhangsúlyok: immár az emberek érdemi többsége sokkal nagyobb kárnak tartja a gazdasági recessziót és a vele járó romló élethelyzetet, mint azt, ha sok ember súlyosan megbetegszik, esetleg meghal.

A változás nem véletlen: az emberek 25 százalékának anyagi helyzetét némiképp rosszul (de nem drámaian) érintené, ha a második hullám miatt újra különböző korlátozásokat vezetnének be, további 20 százalékuk viszont nagyon súlyos helyzetbe kerülne.

Ahogy húzódik vissza a vírus, úgy élednek újra a korábbi politikai beidegződések is, amiket felülírt a rászorultság. A veszély ideiglenes múltával ugyanis már az emberek 49 százaléka úgy gondolja, hogy a kormány nincs a helyzet magaslatán a koronavírus-veszély kezelésében (ez az arány márciusban még 41 százalék volt). Ráadásul a többség (mintegy 60 százalék) úgy gondolja, hogy a kabinet a járványra hivatkozva bevezetett rendkívüli jogrendet arra használta, hogy amit nem sikerült eddig különböző ügyekben véghezvinnie, azt most megtegye.

Ez pedig bizalmatlanságot szül, aminek legplasztikusabb példája az a hit (az emberek majdnem 60 százaléka így gondolja), hogy a kormány a politikai érdekeinek megfelelően befolyásolja/alakítja a járvánnyal kapcsolatos statisztikákat.