Hogy viselték a gyerekek, hogy egyik napról a másikra nem kellett suliba menni?

Ez nagyrészt attól függ, milyen a helyzet otthon. Akik egyébként is jól érzik magukat családi körben, van kert, ahová ki tudnak menni, és a szülőktől is kapnak támogatást az online tanuláshoz, azok minden bizonnyal könnyebbel viselték, hogy hirtelen megváltoztak a mindennapjaik. A tanulási nehézséggel küzdő gyerekeknek, főleg, ha a szülő nem tud segíteni, már nem könnyű a helyzete. Egyébként az önálló tanulásra, online felkészülésre átállni senkinek nem lehetett egyszerű, akár tanárról, akár diákról beszélünk.

Lehetnek azért ennek az időszaknak pozitívumai is.

Persze, ki tudják magukat aludni, nincs a reggeli rohanás, a stressz, és a saját tempójukban tanulhatnak. Ezt nyilván örömmel vették a gyerekek. A kapcsolattartást is meg tudják oldani az interneten keresztül, egy bizonyos életkortól. A kisebbeknek ebből a szempontból sokkal nehezebb a helyzetük, hiszen az ő játékaikhoz kell a személyes jelenlét. Ezt egyébként hosszú távon a nagyobbaknál sem pótolják az online megoldások.

Volt egy pont, amikor a diákok azt mondták: elég, inkább visszamennének az iskolába?

Nem lehet így általánosítani, de ha időpontot kellene mondanom, akkor ez úgy másfél hónap után következhetett be. Nehéz ezt belőni, van, akinek már korábban sok volt az otthonlét.

Milyen panaszok érkeznek leginkább Önhöz a karanténléttel kapcsolatban?

A szülők arról szoktak panaszkodni, hogy sokkal stresszesebbek. Ilyenkor felhívom a figyelmüket pár stresszkezelő technikára. Amúgy sokaknak abból van elegük, hogy egész nap a számítógép előtt kell ülniük, akár a gyerekkel, akár a saját munkájuk kapcsán. A karantén sok mindent kihozott az emberekből, a korábban már meglévő problémák erőteljesebben jelentkeztek.

Júniusban már szervezhetnek tanulást támogató tevékenységeket az iskolák, gyermekfelügyeleti rendszerben. Érdemes élni a lehetőséggel, mik lehetnek ennek az előnyei?

Aki javítani szeretne, vagy lemaradt, mert nem volt megfelelő eszköze a tanuláshoz, most plusz lehetőséghez juthat, legalábbis elviekben. Nem tudom, a gyakorlatban ez a két hét mennyire lesz alkalmas erre, hiszen olyankor normál helyzetben kirándulni, játszani szoktak a gyerekek – fáradt már a tanár és a diák egyaránt.

De legalább találkozhatnak egymással…

Így van! Többen megfogalmazták, mennyire monotonnak tartják az online készülést. Megkapják a feladatot, visszaküldik, jön a következő, visszaküldik azt is, és így tovább. Mindig ugyanaz. A suliban jöttek-mentek, zajlott az élet, változatos volt a jelenlegi helyzethez képest. Érdekes, mert korábban azt fogalmazták meg, milyen unalmas az iskola, most meg látják, lehet ennél sokkal unalmasabb is, hiszen a gyerekek nemcsak iskolába nem mehettek két hónapig, de máshová sem. Először még örültek, hogy nincs suli, jaj, de jó, aztán rádöbbentek ennek hátrányaira, és elkezdtek vágyni arra, hogy ismét legyen iskola. Azt azért megfogalmazták, hogy nem a tanulást hiányolják, hanem az együttlétet.

Többen kértek most Öntől segítséget, támogatást, mint a tanév korábbi időszakában?

Előfordult, hogy olyanok is kerestek, akik korábban nem, de azért nem ez volt a jellemző. Úgy láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, a kollégák és a gyerekek – no meg a szülők – erejükön felül tették a dolgukat, nem is volt idejük elgondolkodni azon, hogy is érzik magukat.

Visszatérhetnek-e a gyerekek minden következmény nélkül a megszokott mindennapokhoz, vagy félnek attól, hogy mindez újra bekövetkezhet?

Egyéntől függ, kiben mekkora szorongást okozott a karantén, és persze az sem mindegy, volt-e a családjában, ismeretségi körében megbetegedés, vagy a szülei elvesztették-e a munkájukat. Akit nem érintett személyesen a kialakult helyzet, az leginkább annyit érzékelt, hogy most otthon kellett maradni. Általánosítani tehát itt sem lehet, de a bizonytalanság, hogy hogyan és mikor térnek vissza a megszokott mindennapok, úgy érzem, szinte mindenkiben megvan.