Dolgos, de mosolygós ember volt, aki ismerte a kemény munka fogalmát, hiszen 1973 januárjában, s ugyanebben az évben, április 12-én már az ifjú Pataki János nevére szóló iparengedély birtokában megnyílt a csupán negyven négyzetméteres cukrászda, ahol a kávézó és fagylaltpult mellett mindössze három asztal várta a vendégeket. Vezetése alatt új lendületet vett a cukrászszakma érdekképviselete is. Több fontos tisztséget is betöltött: nyolc évig volt elnöke a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének, négy évig pedig a Cukrászok és Fagylaltkészítők Nemzetközi Szövetségének, mintegy huszonöt évig az Érdi Ipartestületnek, és alelnöki tisztséget töltött be az IPOSZ-nál – de az érdiek leginkább a cukrászdájáról ismerték, ami hat évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta is továbbviszi nemcsak a Pataki nevet, hanem a hagyományokat, és a mester szakmai igényességét is.
Pataki Ádám – aki szintén mestercukrász – az Érdi Televíziónak felidézte a cukrászda megalapításának történetét, és több gyermekkori emlékét: a közös programokat, utazásokat. Mint mondta, a közös élmények mellett leginkább a cukrászműhelyből emlékszik az édesapjára.
– Mi nagyon sokban hasonlítunk egymásra és az értékrendszerünk is teljesen hasonló. Nagyon érdekes, hogy amióta ő nincs, többen mondták már, hogy a gesztikulációm, a mondataim, a hanglejtésem teljesen őt tükrözik vissza. Egy irodában dolgoztunk, volt, hogy szakmai kérdéseken összevitatkoztunk, de ez így volt jó. Szerintem én is fogok vitázni a fiammal, ha nem értünk majd egyet. De ez minket összekötött. Ahogy én is imádom, ő is imádta a zenét, különösen érdekelték a technikai újdonságok és hozzám hasonlóan nagyon tisztelte a nőket. Édesapám egy igazi úriember volt, sokan mondják, hogy ezt is örököltem tőle. Bárki felhívhatta, mindig segített és nekem sem esik nehezemre, hogy segítsek másoknak.
– Közvetlen, segítőkész ember volt. Nagyon fontos volt számára a szakmája, és nagyon sokat tett is érte, mind itt a cukrászdában, mind országos, illetve nemzetközi szinten. Kereste az újításokat, mindig többre vágyott – új alapanyagokat, új technológiát megismerni. Amikor csak lehetősége volt rá, külföldi vásárokra járt, a hazaiak sikerét pedig szakmai munkájával segítette. 2010-ben junior cukrász-világbajnokságot is rendezett. Törekvő, innovatív ember volt, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, mosolya – mondta Pataki Ádám, hangsúlyozva: édesapja életében meghatározó volt, hogy a cukrászdát létrehozta, illetve sikerre vitte. Szakmaiságát a fiai viszik tovább – no meg a cukrász szakma: február 4-én a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete harmadik alkalommal rendezi meg a Pataki János Emlékversenyt tanulók és felnőttek részére, egy élelmiszeripari szakkiállítás keretein belül. Az érdi cukrász nevét egy hozzá köthető csokoládé is megőrzi majd – erről azonban Pataki Ádám még nem szeretett volna többet elárulni.
Érden a hetvenes években egyébként nem volt más hasonló üzlet, s bizony napi 16 órát is dolgozni kellett a műhelyben. Az első jelentősebb átalakítás a nyolcvanas évek közepén történt, amikor Pataki mester olaszországi és nyugat-német tanulmányútról tért haza. Ott látta, hogy milyen fontos a külsőség, a bolti berendezések harmóniája. Elgondolkodott, hogy idehaza miért ne lehetne a látványos külföldi üzletekhez hasonlót alkotni. Ismét nagy átépítés kezdődött, és 1999. április 12-én látványos körülmények között újra ünnep volt Patakiéknál: átadták a jelenlegi formájában működő, korszerűen berendezett cukrászdát, ami immár közkedvelt találkozóhelye érdieknek és környékbelieknek, otthona kulturális rendezvényeknek és politikai vitaműsoroknak. Ez utóbbi nem véletlen: Pataki János már több cikluson át Érd társadalmi alpolgármestere volt, emellett a helyi ipartestület elnöke, és ebben a minőségében jó pártfogója a kézműves iparosságnak.
Csóli Csaba, az Érd és Környéke Ipartestület ügyvezetője évekig dolgozott együtt Pataki Jánossal, képviselve az érdi mesteremberek érdekeit, és azon munkálkodva, hogy megtartsák az Ipartestület tagságát.
– Jánosról csupa jót lehet mondani. Egyetlen hangos szavát nem hallottam soha. Mindenkivel megértő volt, mindenkit szeretettel vett körül. Számára a legfontosabb az volt, hogy mindig, mindenhol tökéletesen helytálljon. Nem volt olyan rendezvény, ahol ne süteménnyel, tortával, krémessel jelent volna meg. Boldogság töltötte el, ahogy látta, hogyan kapkodják a tálcáról a finomságokat. Mikor testvérvárosunkba, Lubaczówba látogattunk, ajándékokkal kedveskedett a házigazdáknak, akiknek az arcán felragyogott az öröm, amikor meglátták az általa készített süteményeket – idézte fel közös emlékeiket Csóli Csaba, aki kiemelte azt is: Pataki Jánosnak óriási szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás környékén, mikor a kötelező ipartestületi tagság megszűnt, nagyon sok szervezetet felszámoltak, és személyes konfliktusok miatt ellen-ipartestületek jöttek létre számos városban, Érden semmi ilyesmi nem történt.
– János kikezdhetetlen volt. Igaz, hogy a nem kötelező tagság miatt egy-két ember lemorzsolódott, de találtunk más feladatokat. Ő az IPOSZ egyik alelnöke lett; a véleményének, szavának súlya volt. A Pest Megyei Kézműves Kamara megalapításánál is komoly eredményeket tudtunk elérni; János itt is jelentős szerepet töltött be. Tekintélye, tartása, emberi magatartása meghatározta a kamara képét – hangsúlyozta Csóli Csaba, aki azzal zárta szavait: Pataki János olyan munkát végzett, amiért az Érdi Ipartestület örökös tiszteletbeli elnökévé választották.
(Ba-Nyilas Hajnalka – Ádám Katalin)
