Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította január 27-ét nemzetközi holokauszt-emléknappá. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza “az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, igen nagy többségében zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk, közösségük elvesztése miatt gyakran úgy döntöttek, hogy nem tudnak új életet kezdeni egykori lakóhelyükön, ezért a fővárosban, nagyobb városokban, vagy külföldre emigrálva próbálták békében élni tovább életüket.

Az első hivatalos feljegyzés, amely az érdi zsidóságot megemlíti, II. József korában keletkezett. Az 1784-87. évi népesség-összeíráskor Érden egy nyolcfős zsidó család élt. 1860-ra a zsidók száma a tíz évvel korábbi harmincról kilencvenegyre emelkedett. Főleg kereskedelemmel foglalkoztak, mint például Taub Henrik, Läudler Antal és József, Deutsch Jakob és Vilmos, Böhm Ferenc, Spitzer Jakab, Presser Mór, Weisz Mór, Weisz Áron és Stern Jakab; Kóbler Mózne bádogos. A templomok, az izraelita iskola működése, a hitközség létrejötte virágzó, életerős zsidó közösségre utalnak. A közösség tagjai adóikkal és munkalehetőségek biztosításával jelentős szerepet vállaltak a település felemelkedésében. Amikor 1939-ben elrendelték a munkaszolgálata bevezetését, Érdről is összegyűjtötték az erős, munkaképes férfiakat. Többen a Felvidékre és a Nyírségbe kerültek. 1944. március 19-ig viszonylagos nyugalom uralkodott a községben, de német megszállást követően felgyorsultak az események. Egy hét múlva az izraelita származásúak már sárga csillagot viseltek. A deportáltak pontos száma nem ismeretes. A gettósítás előtti napok országos felmérése alapján – melyet minden hitközségnek el kellett készítenie – Érden 118 zsidó élt. Útjukra csak a legszükségesebb holmit vihették magukkal. A vonat négy nap múlva, június 17-én érkezett Birkenauba, s onnan hamarosan Auschwitzba terelték a foglyokat.

(A fotón az érdi holokauszt emlékmű látható.)