A tárlatot ezúttal is Novotny Tihamér művészeti író ajánlotta a közönség figyelmébe, dr. Csőzik László polgármester köszöntője után, s Kéri Mihály galériavezető azt is bejelenthette, hogy ennek a kiállításnak a zárásaként – 2020. január 17-én – immár bemutathatják az Eőry Emil festő- és szobrászművész 80. születésnapjára készített reprezentatív albumot.
A tárlat megnyitása előtt ezúttal a város polgármestere is szót kért, Csőzik László varázslatos estének nevezte az ehhez hasonlatos alkalmakat, amikor a közönöség saját szemével láthatja, milyen művek születnek az Érdi Művésztelepen, amikor elmerülhetünk a színekben és alakzatokban, a fényben és árnyékban, a szimbólumokban és absztrakciókban – és egy kis segítséggel ráébredhetünk, hogy hol keressük a maradandó értéket, amelyeknek megteremtésében és fölmutatásában a művésztelep és a galéria immár hosszú ideje jeleskedik azzal, hogy életre hívta és működteti ezt az alkotói közösséget.
– Mi is mindent el fogunk követni, hogy Érdet igazi, összetartó közösséggé kovácsoljuk – tekintett kicsit a kiállítótér falain túlra a polgármester – Több munkalehetőséget, innovatív vállalkozásokat, valódi közösségi tereket, parkokat szeretnénk adni Érdnek. És elérni azt, hogy a várost érintő döntésekben aktívan részt vegyenek az érdiek. Saját, a magyar kultúrához és a nemzetközi kulturális térhez ezer szállal kapcsolódó művészeti életre is szükségünk van ehhez, amelynek az egyik legfontosabb eleme most itt, ebben a galériában van jelen.
Az Érdi Művésztelep második évtizedének első kiállítása jó alkalmat kínált a visszatekintésre is, amit Novotny Tihamér művészeti író nem is mulasztott el megnyitójában, annál is inkább könnyen tehette ezt, hiszen az első pillanattól kezdve figyelemmel kíséri az alkotóműhely életét, személyesen és közelről ismeri az művészeket, akár tiszteletbeli tagjának is tekinthetné ez az immár összeszokott, lényegében állandó tagságú közösség, amely 2009-ben verbuválódott. A történeti hűség kedvéért érdemes az alapító okiratot szignálók nevét felidézni: Büki Attila, Eőry Emil, Karsch Manfred, Kéri Mihály (ők az érdiek), valamint Győrffy Sándor (Budapest), Puha Ferenc (Szigetszentmiklós), Sz. Varga Ágnes (Pomáz), Wrobel Péter (Budapest).
– A művésztelep létrehozásának gondolata azonban már sokkal régebb óta motoszkált azoknak az érdi alkotóembereknek a fejében, akik először az 1992-ben összehozott X-ART Művészeti Társaság helyi tagjaiként, Kéri Mihály vezetésével 2008-ig szervezték – sok meghívott „külsős”, legfőbbként a szentendrei Vajda Lajos Stúdió és a szigetszentmiklósi székhelyű Patak Csoport, valamint a MAMŰ Társaság soraiból verbuvált alkotó részvételével – az érdekesebbnél érdekesebb és vonzóbbnál vonzóbb kiállításaikat, elsősorban a helyi Szepes Gyula Művelődési Központ galériájában. – tett némi kitérőt a múltba tekintés során Novotny Tihamér.
A nyári művésztelepeket követő beszámolótárlatokat egyfelől a bőség zavara jellemzi, másrészt a magasra emelt esztétikai és szellemi mérce szülte változatosság, ami végül harmonikus összecsengéssel hat a szemlélőre. Mindennek az lehet az oka – véli a szakember –, hogy csak kiérlelt munkák kerülnek a közönség elé, tehát sohasem a nyári művésztelep zárásaként, hanem pár hónappal később nyílik a tárlat. Így, ha az alkotásra kevésnek bizonyul a művésztelepi két hét, akkor otthon is marad idő a művek befejezésre.
Novotny Tihamér az elmúlt évtized hat katalógusát és saját archívumának adatait felidézve megállapította, hogy „részleteiben is rendkívül gazdag történet bontakozik ki a szemünk előtt, amelyet majd a legnagyobb körültekintéssel és aprólékossággal meg kell írni, fel kell dolgozni valamikor”.
Az új évtizedet nyitó tárlatról, mintegy biztató előjelként állapította meg, hogy „ilyen jó, ilyen ellenpontokban gazdag, ennyire pontra tett, ennyire jól rendezett és összecsengő, stabil, kiforrott értékeket képviselő kiállítása még nem volt az Érdi Művésztelepnek”.
