A bukovinai székelyek napja egy hálaadó szentmisével kezdődött a tusculanumi római katolikus templomban, a szentmisét Mojzer György katolikus plébános és Illés Albert jezsuita szerzetes mutatták be. Az emlékezés a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében folytatódott. Aradszki András országgyűlési képviselő Teleki Pál egykori miniszterelnök szobrának megkoszorúzása előtt mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében szólt Teleki Pál munkásságáról, hangsúlyozta, hogy „ugyan sokan és sokszor átpolitizálták sorsát, ám hitéhez, nemzetéhez hű, azért tenni akaró miniszterelnöke volt a magyar hazának” – fogalmazott az országgyűlési képviselő.

– Teleki Pál a II. világháború kitörésekor, amikor a német megszállások következtében jelentős számú menekült érte el hazánkat, akkor létrehozta a Menekültügyi Bizottságot, arra készültek, hogy a menekülteket befogadják. Az akkori kormányzatban akkor egyedül Teleki Pál volt az, aki a Bukovinába szakadt magyarok hazahozatalát is támogatta – hangsúlyozta köszöntőjében Aradszki András.

Az országgyűlési képviselő a Magyar Földrajzi Múzeum kertjében Gion Nándor: Ez a nap a miénk című kötetéből olvasott fel részleteket, melyekkel érzékeltette a bukovinai székelyek sorsának viszontagságait. 

– Ez a hazatérés egyértelműen Teleki Pál érdeme volt, ő nem akarta, hogy olyan helyre térjenek haza a bukovinai székelyek, ahol újabb veszélyekkel kell szembenézniük. Az ő politikája egyszerre volt keresztény és magyar. Keresztényként a földi hazát az égi haza előképének tartotta, magyarként pedig minden lehetőt megtett saját nemzete boldogulásáért – fogalmazott Aradszki András.

A Teleki Pál szobor koszorúzását követően a művelődési központba vonult az emlékező tömeg. A megemlékező ünnepséget Csőzik László polgármester nyitotta meg. Beszédében köszönetét fejezte ki Kóka Rozáliának, valamint a 90 éves Illés Imréné Ágotának és a szintén idén 80. születésnapját ünneplő Kolozs Józsefné Gizi néninek, a Népművészet mestereinek, akik fáradhatatlan munkájukkal, odaadásukkal őrzői és átadói lettek a csodálatos székely tradícióknak.

– A bukovinai székelyek sorsánál kacskaringósabbat, keservesebbet nagyon nehéz elképzelni. Évszázadokon át Bécsben, Budapesten vagy Bukarestben döntöttek róluk. Bizony olyan időszakok is akadtak, amikor hosszú időre elfeledték őket. Járványok, tűz- és vízveszedelmek, aszályok és idegen katonák nehezítették életüket. Gyönyörű hagyományaikat, népdal- és meseörökségüket, sajátos beszédmódjukat, táncaikat, kézművességüket, folyton eltépett és újra foltozott gyökereiket mégis vasakarattal őrizték bukovinai letelepedésük, a 18. század vége óta – fogalmazott beszédében a polgármester.

– Ma már azonban elképzelni sem tudjuk az életünket székely honfitársaink nélkül. Hamar az érdi közösség szíve, lelke lettek. Népdalkörük egyenesen felébresztette településünk közösségi életét Csipkerózsika-álmából, hiszen akkor, 1971-ben még művelődési házunk sem volt. Összetartó csapatuk és a nyomukban életre kelő rengeteg kezdeményezés, köztük a megható szépségű pásztorjáték, a „csobánolás” megújította a sok etnikum, sok tradíció, hányatott történelem formálta városunkat. Minden érdi nevében szívből mondhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg: örülünk, hogy itthon vannak köztünk. Köszönjük, hogy a barátaik, rokonaik, ismerőseik lehetünk. Érd Önökkel együtt teljes, és csak az Önök kezét fogva lehet olyan jövője, amely szilárd talajra épül. A magyarsághoz és a hazához való ragaszkodásuk példát ad és megerősíti a lelkünket – mondta el ünnepi köszöntőjében Csőzik László.

Halgassa meg Csőzik László polgármester teljes beszédét az Érd TV felvételén:

A bukovinai székelyek hazatérésének 75. évfordulója alkalmából ismét kiállítás nyílt a művelődési központ előterében, Ereklyéink, emlékeink, érdi székely betlehemesek címmel. A fotókiállítást T. Mészáros András, az Érdi Fidest elnöke, fotográfus nyitotta meg.

– Amikor Kóka Rózsikától megkaptam a kiállítás fotóit a hadikfalvi betlehemesekről, a régi harangról és sok minden másról, világossá vált számomra, hogy azokról az emberekről kell beszélni, akik ezeken a képeken szerepelnek. A Hadikfalváról elszármazottak közül kétszáz család költözött Érdre. Itt és így jött létre az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör, 1971-ben. Amit itt a tárlaton láthatunk, az ősi betlehemestől kezdve a vasúti vagonon át, mindennek a megőrzése, megmentése, korokon, személyeken átívelve. Idegen földön székelynek maradni, ezeknek az embereknek ez a titka, ez a története, ez a kiállítás ezt meséli el. Arról mesél, hogy időn, téren, országon, világon, államokon, nemzeteken, hiten és hűtlenségen, békén és háborún át él ezen a földön egy nép, amely székely, moldvai, bukovinai, bácskai, szétszóratott, de mégis mindig magyar – emelte ki T. Mészáros András a tárlat megnyitóján. 

A megnyitó után fellépett az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör, a Zsámbéki Keszkenő Népdalkör, Balázs Mónika Csilla, a Cikói Hagyományőrző Egyesület, Bagos Anna, és a Hidasi Néptánc Egyesület Domokos Gyula vezetésével.