Az I. r. P. M. vádlott a hétvégi telkén gyümölcs darabokat, cefrét, sótömböt és kukoricát helyezett ki annak érdekében, hogy az arra bóklászó vadakat becsalja, majd kilőhesse őket.

Az I. r. vádlott telke egy vadásztársaság vadászterületéhez tartozik. Viszont I. r. és II. r. vádlottnak sem volt vadászati jogosultsága. Ennek ellenére 2015. augusztus 25-én az esti órákban I. és II. rendű vádlottak kimentek I. r. hobbi telkére, hogy vadakra lőhessenek. A kitett csalira hamar érkezett egy vaddisznó, amit I. r. vádlott ki is lőtt. A vadat egy szemeteszsákba csavarva az autóba tették, majd a telekről elindultak. Az illetékes vadásztársaság egyik tagja hallotta a lövést és nyomban a hang után eredt. A vadász az autójával eltorlaszolta az utat és felfigyelt az elpusztult vad tetemére. Ezután értesítette a rendőröket. A rendőrök nem találták meg a helyszínt, ahol a vadász megállította a vádlottakat. 
Ezért a vadász felszólította a vádlottakat, hogy kövessék autóját. A vádlottak egy szakaszon lassítottak, ahol a tetemet kidobták az autóból a bokrok közé, hogy a rendőrök ne találják meg náluk. 

Ezt követően elindultak a beton út felé, ahol a rendőrökkel találkoztak. A vadásztársaság tagja később megtalálta a zsákba csomagolt állatot.
A bíróság I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki orvvadászat bűntettében, a II. r. vádlottat orvvadászat bűntettében, mint bűnsegéd.

A tárgyaláson a vádirattal egyező tényállást állapított meg a bíróság. A büntetés kiszabása körében nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a vádlottak büntetlen előéletét, valamint az elkövetés óta eltelt hosszabb időt. Ezekre is figyelemmel a bíróság nem tartotta szükségesnek az ügyész által indítványozott pénzbüntetés kiszabását is, hanem úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok eléréséhez elegendő önálló büntetésként a vadászati foglalkozástól való eltiltás alkalmazása. A bíróság a tettesként szereplő vádlottat 2 évre, a bűnsegédként szereplő vádlottat 1 évre tiltotta el a vadászati foglalkozástól. 

Az ítélet vonatkozásában az ügyész, az I. r. vádlott és a védők három munkanapot tartottak fenn a jogorvoslati nyilatkozatra. A II. r. vádlott nem volt jelen a tárgyaláson, lemondott a tárgyaláson való jelenlét jogáról, így a bíróság a távollétében hozott ítéletet.

Az ítélet nem jogerős.