Az 1956-os forradalomra emlékezett a város október 23-án délelőtt. Csőzik László polgármester megkoszorúzta a forradalom két érdi áldozata, Bojó Simon és Firtelmeiszter Sándor emléktábláját a Magyar Földrajzi Múzeum bejáratánál, ezt követte az ünnepi műsor a főtéri emlékmű előtt.

Csőzik László visszaidézte ’56 eseményeit, a forradalom kitörésétől a véres megtorlásig.

– A magyarok osztatlan öröme október 23-án és egyöntetű gyűlölete egy pillanat alatt elsöpörhette volna a Moszkvát majmoló magyar diktatúrát, akkor, ha Moszkva kétszeri nekifutásra össze nem zúzza a magyar szabadságot. Magyarország ’56 október 23-án vett egy mély, nagy levegőt: szabad, friss, áldott, élettel teli levegőt. Ezt a képességet soha, semmilyen körülmények közt nem szabad elveszítenünk: lehet bármilyen sötét egy diktatúra, bármilyen kilátástalan az életünk, bármilyen reménytelen a boldogulásunk, ha nagyon akarjuk, és ha elegen akarjuk, a szabadság levegője mindig a miénk lesz – hangsúlyozta Csőzik László, aki elmondta azt is: ’56 sebeit ma is érezzük. 2500 csatában elesett felkelő, háromnegyedük szinte még gyerek, 225 kivégzett forradalmár, és 700 ezer ember, aki inkább elmenekült, mintsem hogy rabságban, félelemben éljen.

– Az itthon maradókat Kádár és elvtársai megfélemlítették, vagy lekenyerezték. Anyagilag, erkölcsileg bele is rokkant az ország. De a szabadság megtartásának ennél is nagyobb az ára: nem elég egyszer megdönteni a rendszert, mindennap meg kell érte küzdeni. Az önkény ezerfejű hidra, ha egy híján levágjuk az összes fejét, akkor is újranöveszti mindet. Ez a hidra a széthúzás, gyűlölködés mocsarában érzi jól magát. Amíg mi, magyarok nem teremtünk békét e hazában, mindig előjön a gyűlölet mocsarából az önkény.

– Nincs két Magyarország, csak ez az egy van, ezt kell szeretnünk, mint ahogy nincs két Érd sem. Ez az egy van, és nagyon szeretjük. Érdet együtt, közösen tudjuk csak jó irányba vezetni. Nincs baloldali, nincs jobboldali Érd, konzervatív, liberális vagy szocialista városgazdálkodás, csak olyan költségvetés, útépítés és parkosítás lehetséges, ami az érdieket szolgálja. Tíz napja az érdiek úgy döntöttek, hogy a várost újra kell építenünk, más irányba kell mennünk. Sokan szavaztak bizalmat az új városvezetésnek, de sokan voltak azok is, akik a régit kedvelték. A legtöbben viszont azok voltak, akik egyáltalán nem mentek el szavazni: az ötvenötezer választópolgár több mint a fele. Én minden egyes érdi polgármestere szeretnék lenni, mert mind érdiek vagyunk, és a város mindenkié – hangsúlyozta Csőzik László.

– Nem élhetünk tovább szolidaritás nélkül, nem hunyhatjuk be a szemünket a város égető gondjai előtt, és nem tagadhatjuk le az eredményeit sem. Ilyen a mi városunk: kicsit összevissza, kicsit gazdátlan néha, de a miénk, és legyünk mi, együtt közösen a gazdái – tette hozzá. (A teljes beszéd alább megtekinthető.)

Az 1956-os érdi eseményeket a szemtanúk, közvetlen hozzátartozóik elmondásai, valamint bírósági periratok alapján Jászberényi Gábor színművész elevenítette fel. A megemlékezést Tollár Mónika dramaturg állította össze, Stencinger Norbert munkái alapján. (A műsorról készített videófelvételt alább megtekintheti.)

Az ünnepségen közreműködött a Harmónia Vegyeskar (karnagy: Hornyák Tamás), valamint a Vitéz Midecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület.

A megemlékezés végén koszorúval, illetve főhajtással tisztelgett Aradszki András országgyűlési képviselő, Csőzik László polgármester, a város, pártok, az Ifjúsági Önkormányzat, a kisebbségi önkormányzatok, a helyi intézmények, szervezetek vezetői, képviselői, és az érdi lakosok. (Képgaléria!)

Nézze meg az Érdi Televízió összefoglalóját a városi megemlékezésről: