Tekinthetjük bátran, amolyan kedvcsináló, hangulatalapozó programnak ezt a tárlatot a másnapi zenei fesztiválhoz, még akkor is, ha itt valamivel szolidabban tolják majd a résztvevők, mint a fotókon látható helyszíneken – leginkább a Szigeten – tették. Mert Kelemen Gergő a bulik sűrűjébe merülve örökített meg igazán extrém figurákat – láthatóan könyörögnie sem kellett az alkalmi modelleknek, a többség az elvarázsoltság fokával egyenes arányban mutatott készséget a pózolásra –, ahogy a tárlat beharangozójában is olvashatjuk:
„Biztosan mindenkinek ismerős a helyzet: sötét, füst, tömeg, zaj, villogó fények, fülledt meleg, alkoholszag, gyöngyöző verejték, eufórikus hangulat. Az érzés, mely folyamatosan ott tart, maradni kényszerít.
Bármennyire logikusnak is tűnik a menekülés, ennek még inkább a sűrűjébe kell keveredni, el kell viselni, élvezni ezt az állapotot – a maximumra kell járatnunk magunkat, mintha kötelezve lennénk rá. De vajon miért? Ezt megmagyarázni szinte lehetetlen. Akkor és ott ez valamiért fel sem merül bennünk.”
A képek hitelesen adják vissza azt a hangulatot – a Kelemen Gergő által alkalmazatott fekete-fehér technika különösen alkalmas erre –, ami még azokat is magával ragadhatja, akik amúgy elborzadnak a látványtól, a polgárpukkasztó külsőségektől, az alkoholmámortól, a betépett függőktől – mindattól, amit ez a szubkultúra képvisel.
A fotósorozat fölmutat – fölvillant – képeket egy sajátos világból, szembesít, de nem ítélkezik, bár véleményeket minden bizonnyal provokál, talán ezért is tervezik – az előzetes hírek szerint – a szervezők, hogy a megnyitó keretében lehetőséget adnak a látottak megvitatására.