Rengeteg kupa, érem és oklevél sorakozik Répás István érdi otthonában, amelyeket fekvenyomó versenyeken sikerült begyűjtenie. E kevésbé ismert sportág érdi bajnokával beszélgettünk. 

– Elsőként tisztázzuk: pontosan mi a fekvenyomás és mi motiválta, hogy ebben versenyezzen?

– Ez egy testgyakorlat, amely során a hanyatt fekvő sportoló a kezében tartott súlyt a mellkasáig leengedi, majd onnan felfelé kinyomja. A felsőtest, főleg a mellizom fejlesztésének egyik legfontosabb gyakorlata. A barátaim már régóta felhívták a figyelmem, hogy a termetemhez képest nagy erőt vagyok képes kifejteni. Nagytétényben, ahol rendszeresen edzettem, egy belső versenyen indulva alkalmam nyílt élesben is kipróbálni az erőmet a sportágban. Az edző – látva milyen súlyokat emelek –, elhívott az országos versenyre, Pusztaszabolcsra, amit ott azon melegében, jelentős fölénnyel meg is nyertem, így kedvet kaptam a további megmérettetésekhez is. Egyébként idén 28 éve, hogy rendszeresen járok konditerembe, amit nem úgy kell elképzelni, hogy néha egy-két hónapot kihagyok, vagy ha épp nincs kedvem, akkor jó ideig tájékára sem megyek. Nem! Én folyamatosan edzem, és nem úgy, hogy kedélyesen elcsevegek a haverokkal közben, hanem ilyenkor teljesen kizárom a külvilágot és nyomom, ami belefér! Jó ideje már hetente négyszer edzem. Ha pedig nyaralni megyünk, vagy anyósoméknál vendégeskedünk Dévaványán, ott sem hagyom ki a sportot. Nekem az edzőterem a második otthonom, legyen az bárhol a világon! Ha ki van írva: konditerem, veszem a táskám, bent mindenkivel úgy fogok kezet, mint a régi ismerősökkel, mint aki hazatért, majd azonnal belehúzok az edzésbe. 

– A szívós munka és kitartás eredménye, hogy a fekvenyomás bajnoka, sőt világbajnoka lett?

–Tulajdonképpen ez olyan edzési forma, amit alapvetően kedvelnek a férfiak, mert ezzel a gyakorlattal érhető el a felsőtest, a karok izomzatának látványos formája, ami kiemeli a mellkast és széles vállakat kölcsönöz. Ám ahhoz, hogy képes legyek hanyatt fekve nagy súlyt kinyomni, a lábaimat és a karomat is keményen edzenem kell. Rengeteg guggolós emelés és felhúzás is része az tréningjeimnek. Ennél a sportágnál előnyös a rövid kar, de az sem elhanyagolható, ha valaki képes nagyot homorítani, és fontos, hogy a fenék s a lapocka leérjen a padhoz, mert így nagyobbat lehet domborítani. Kor- és súlycsoportok szerint kategorizálják a versenyzőket, de a jó adottságok mindenképpen szükségesek. A magyar bajnokságon tízévente, Európa-, vagy világbajnokságon pedig ötévente változnak a korcsoportok, hiszen rengeteget számít, hogy 25, vagy 40 évesen száll az ember versenybe. 

– A bajnoknak hány kiló súlyt kell fekve kinyomni?

– Ahogyan a bokszban, itt is vannak a különféle szervezetek által felállított csúcskategóriák. Egyikben világcsúcsnak számít az, ami a másikban még nem. Tavaly egymás után négyszer sikerült megdöntenem a világcsúcsot. A master 67,5 kiló alatti súlykategóriában korábban 130 volt világcsúcs, amiben most én is versenyzem, így 40 éves kor felett. Meg is lepődtem, hogy jelentkezésemkor úgy fogalmaztak: „Akkor beírtuk az öregek közé.” Még, hogy öregek! – dohogtam – 42 évesen az öregekhez? A „master” mégiscsak sokkal jobban hangzik! Igaz, olykor még visszanevezek az open kategóriába is, sőt nemrég egy szervezet versenyén megnyertem mindkettőt. 

– Milyen szabályoknak kell még megfelelni?

– A verseny nem abból áll, hogy a rúd alá fekszem és kinyomom a súlyt, hanem minden előírásnak és utasításnak hajszálpontosan meg kell felelni. Ezt pedig három bíró árgus szemekkel ellenőrzi úgy, hogy semmi sem kerülheti el a figyelmüket. Leveszem a súlyt az állványról, kitarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, majd amikor elhangzik a start utasítás, leengedem, hozzáérintem a mellkasomhoz. De nem pattanhat és nem nyomhahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg bele a mellkasomba! Aztán három másodperc múltán a press utasításra ki kell nyomni, és csak akkor tehetem le, ha erre felszólítanak. Ha nem követem fegyelmezetten az utasításokat, kizárnak. Nyomás közben nem mozdulhat a lábam, nem érhet hozzá a padhoz, mert elveszik a gyakorlatot, ahogyan akkor is, ha a rúd hozzáért az állványhoz, vagy visszafelé mozdul! 

– A legutóbbi Európa-bajnokságra ezernél is többen neveztek. Minek köszönheti ez a sportág a növekvő népszerűségét?

– Sokan járnak edzőtermekbe, és ha már gyúrnak, súlyt emelnek, talán szeretnék magukat kipróbálni élesben. Ami engem illet, így 42 évesen azt mondanám, hogy a gyermekkoromban népszerű akciófilmek hatására kezdtem el komolyabban edzeni. Ráadásul roppant sovány fiúcska voltam, kilátszottak a bordáim. Ezért kezdtem el már tizenévesen keményen edzeni. A szerszámkészítők, akik mellett inaskodtam, készíttettek nekem egy rudat, két kis golyóval a végén, ami talán tíz kiló lehetett összesen. Ennyit tudtam elsőre kinyomni. Később én is elkezdtem ebben műhelyben dolgozni, és mivel én voltam a legfiatalabb, nekem adták a „Samut”, s rám bízták az összes kalapálni valót. Olykor napi 10-12 órát emelgettem szakadatlanul a súlyos vaskalapácsot.

– Így aztán hamar meg is izmosodott?

– Valójában rengeteget köszönhetek az inaséveimnek. Nagyjából 62 kilós voltam, ami férfi mércével még mindig gyengécske súlynak számít, de az erőmmel és az étvágyammal nehéz volt versenyre kelni! Egyik baráhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg egyszer meghívott hamburgerezni. Pedig előre figyelmeztettem, nagyon pórul jár, ha ő akar engem megvendégelni. „Ne viccelj már, te a 62 kilóddal? Csak nem eszel ki a pénzemből!” – nevetett. Aztán meg tátott szájjal pislogott, amikor bekebeleztem nyolc sajtburgert, egy nagy adag sült krumplit, majd leöblítettem egy liter kólával és megfejeltem csokifagyival. A baráhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg csalódottan kijelentette, legközelebb csak akkor hív meg, ha már előtte ebédeltem.  

– Hol töltötte a gyermek- és ifjúkorát?

– Kiskunlacházán születtem, és ugyanott izmosodtam, erősödtem meg a szerszámkészítő szakmát kitanulva. Kamaszkoromban még nem fogalmazódott meg bennem pontosan, mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Ez a szakma meg épp elérhető volt számomra, közben meg is kedveltem. Nem mondanám, hogy ez volt minden vágyam, de akkoriban sokat számított, hogy egy fiatalembernek mindenképpen szakma legyen a kezében. Jelenleg azonban területi vezető vagyok egy üzemeltetéssel foglalkozó cégnél. Fizikailag nem fárasztó a munkám, így jól megfér a sporttal, sőt szükségesnek is érzem a rendszeres mozgást. 

– Hogyan került Érdre? 

– Budaörsön voltam katona, és mivel Kiskunlacházán nem volt sok lehetőségem az elhelyezkedésre, a további boldogulásom érdekében elvégeztem egy vagyonőri tanfolyamot, ami után hamar állást kaptam az egyik budaörsi áruházban, a későbbiekben pedig területvezető lettem. A feleségemet is a munkahelyen ismertem meg. Tíz éve vagyunk házasok, egy fiunk és egy lányunk született. Kezdetben egy lakóparkban éltünk Budapesten, de túl közel volt az autópálya, és két gyerekkel jobbnak láttuk, ha kertes házat keresünk. Érden megtaláltuk, és nagyon szeretünk itt lakni! Alig három év alatt sikerült egészen jól beilleszkedni. 

– Hova jár edzeni?

– Maradtam Nagytétényben, bár Érden is vannak jól felszerelt edzőtermek, de a legtöbb helyen nincsenek olyan profi versenygépek amelyekre szükségem van. A megfelelő edzőpad is nagyon fontos kellék, ezért kell jól megválasztanom a termet.

– Profi versenyző. A költségeket egyedül állja, vagy vannak segítői?

– Nem panaszként, de ez a sport anyagi előnnyel nem jár. Egy-egy amatőr versenyen táplálék-kiegészítővel jutalmazzák a kimagasló teljesítményeket, de ez sem általános. Szerencsére, épp a napokban ajánlotta fel egy cég, hogy fehérjével és egyéb fontos étrend- kiegészítőkkel támogat, ami óriási segítség számomra, hiszen folyamatosan pótolnom kell a kalciumot, magnéziumot, valamint rendszeresen szedek ízületvédő készítményeket, amelyek ugyancsak nem olcsók. Már van egy-két szponzorom, például a cég, ahol dolgozom, de rajta kívül is akad, amelyre számíthatok, amiért nagyon hálás vagyok. A legfőbb támogatóim a feleségem és a gyermekeim, akik lelkileg segítenek a versenyeken és a a felkészülésben. Mindezek mellett nem olcsó kedvtelés ez, ugyanis egy-egy nagyobb verseny több napos, így a szállást és a hozzá tartozó költségeket mi finanszírozzuk, a családom ugyanis minden alkalommal elkísér. 

– Igényel-e különleges étrendet ez a sportág?

– Szerencsére, nem kell túlságosan odafigyelnem az étkezésemre, hiszen a vékony testalkat a génjeimben van, édesapámtól örököltem, akinek nagyjából 55 kiló körüli súlya volt. Babaként duci voltam, de 8-10 éves koromra mégis soványka fiú lett belőlem. Mivel nem vagyok hízásra hajlamos, inkább csak közvetlenül a verseny előtt kell odafigyelnem, hogy kevesebbet egyek és igyak, hogy a szükséges testsúlyt tartani tudjam. A megmérettetést megelőző 2-3 napban a folyadékbevitelre is vigyázok, mert átlagosan 70 kiló a testsúlyom, de 67,5 kiló alatti kategóriában versenyzem, tehát ennél kevesebbre kell magam lefogyasztani. Megtörtént, hogy nem figyeltem és 72 kilóra felment a súlyom, pedig egy hét volt hátra a versenyig! Így a következő napokon már nagyon visszafogtam magam, s az utolsó három napom úgy telt, hogy csütörtökön reggel ettem valamit, majd pénteken semmit, szombaton meg csak a mérlegelés után! Ez azért lényeges, mert a test tömege meg a kinyomott súly számít a versenyen. Hiába nyomok ugyanannyit, mint az ellenfelem, ha ő 20 dekával könnyebb nálam, ő lesz a bajnok! Ha verseny előtt fogyasztok, a mérlegelés után már alig várom, hogy ehessek! Ilyenkor mindig van az autóban néhány hamburger, mert már majd’ éhen halok! Amint túl vagyunk a mérésen, sprintelek kifelé, s csak a porfelhőt lehet utánam látni, meg azt, hogy a feleségem rohan felém a táskámmal. Soha semmi nem esik olyan jól, mint akkor, azok a falatok! 
 
– Említette, hogy a versenyekre a család is elkíséri. Lelkesen szurkolnak?

– Igen, a gyerekek is nagyon élvezik! Jó hallani a biztató hangjukat: „Hajrá, apa! Mindent bele, sikerülni fog!” A tudat, hogy ott van a családom még több erőt ad. Nekünk egy-egy verseny és annak helyszíne egyben a közös kikapcsolódást, kirándulást is jelenti, számos megmérettetést Szlovákiában rendeznek. Leginkább annak örülök, hogy mindig nagyon szép településeken tartják. Távolabbi helyeken is megrendezik a bajnokságokat, mert fontos hogy minél szélesebb legyen a merítés egy-egy adott kategóriában, hiszen emeli a bajnoki cím értéket, ha minél szélesebb körből neveznek. A családom számára pedig azért is fontosak, mert az emlékeinket a versenyek helyszínéhez, egy-egy éremhez is kötjük. Mindig újabb élményekkel gazdagodva térünk haza. Az első napon, a mérlegelés után már ráérek, sőt ehetek is, másnap meg versenyzek, majd együtt megyünk ebédelni, és az eredményhirdetésig mehet a csavargás, a városnézés, barangolás a természetben, séta a múzeumokban. Ha van a közelben vár, biztosan felkeressük! Ameddig erővel és energiával bírom, nem szándékozom abbahagyni ezt a sportot, és remélem még sokáig így marad, mert nem ismerek ennél jobb testmozgást.