A zsűrinek – Nida Judit, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, Arató Zsolt sajtófőnök és Fekete Zoltán, az Érd Médiacentrum igazgatója – már csak a számszerűsség okán sem volt könnyű dolga, a beérkezett verseket és prózai műveket három korcsoportban értékelték, s kiadtak egy fődíjat az összes pályázó közül legjobbnak ítélt szerzőnek, a 14 éves Barta Georgina Katának. A Székesfehérvárott élő és tanuló kislány két verssel, egy mesével és egy elbeszéléssel pályázott, s az is kiderült róla, hogy nem csak tehetséges, de már tapasztalata is van, hiszen két évvel ezelőtt egy hasonló, debreceni megméretésen megosztott első helyet vívott ki egy versével.

Egy ilyen pályázat zsűrijének azért sem könnyű a dolga, mert kisebb vagy nagyobb iskolás gyerekekben, akik még messze nem kiforrott alkotók, kell meglátniuk a tehetség csíráját. Ahogy Nida Judit elmondta, a bírálatnak két fő szempontja volt, az egyik, hogy milyen témát választott a pályázó, a másik pedig, hogy azt milyen színvonalon írta meg akár prózában, akár versben. Ritka szerencsés esetben mindkét szempontnak megfelel a munka, de többnyire, hol az egyikben, hol a másikban bizonyultak erősebbnek a szerzők. 

Ilyen mennyiségű alkotás elolvasása után vélelmezhetően kialakul egy kép arról, hogy jellemzően mi is foglalkoztatja a mai gyerekeket.

– Korcsoportok szerint ebben is eltérések mutatkoznak – mondja Nida Judit –, a kicsik inkább a mese világából merítenek, a tündérek, a királylányok és a szegénylegények világában mozognak otthonosabban, s láthatóan jól tudják használni a szokásos meseelemeket, amelyeket az olvasmányaik és a tanulmányai alapján megismerhettek. A nagyobbak már a mindennapi életünk problémáit is felfedezik, írnak merényletekről vagy az iskolai erőszakról, alkoholizmusról. 

Többnyire határozott, olykor egészen kemény véleményt is formálnak. Jó lenne persze tudni, hogy mindezek a művek mennyire saját élményeken alapulnak vagy mennyire épülnek a hallomásra, az olvasott történetekre, médiahírekre, mert ez az írásokból teljes bizonyossággal nem állapítható meg. 

Összességében elmondható – summázta véleményét a zsűri elnöke –, hogy a pályázók úgymond irodalmi nyelven próbálják meg megfogalmazni gondolataikat, nem találkoztunk például a fiatalok körében sokszor hallható trágársággal, pongyola fogalmazással. Ez a törekvés igazán dicséretes, s jelzi azt is, hogy ezek a gyerekek nem csak írnak, de olvasnak is, hiszen szókincsünk bővítésének, a gondolataink szabatos kifejezésének ez az egyik legfontosabb forrása.