– Málenkij robot, munkatábor, kényszermunka, városparancsnokság, vörös hadsereg, elhurcoltatás. Hála Istennek, ezek a kifejezések a mai fiatalok számára már nem sokat mondanak. Boldog az a generáció, amelynek szókincsében csak nagyon ritkán, egy-egy történelemórán szerepelnek ezek a szavak. Sajnos, az érdi és környékbeli embereknek az életet, az élet elvesztését, meggyalázását jelentették ezek a szavak 1945-től nagyon sokáig. Azért jövünk minden éven erre a helyre, azért emlékezünk, hogy mégse múljanak el ezek a kifejezések nyomtalanul, ne essen ki gondolatainkból ez az időszak, hogy ne történhessen meg még egyszer ez a gyalázat. 74 évvel ezelőtt, 1945 januárjában lényegében a teljes férfi lakosságot összegyűjtötték Érden és környékén, és elindították őket a Szovjetunióba, rabszolgamunkára. Elgondolkodtató, felháborító és sértő, hogy az emberélet ilyen semmibevételéről 1990-ig tilos volt szót ejteni, tilos volt feldolgozni ezt a tragédiát. Titokban kellett gyászolni azokat, akiket meghaltak, gondolni azokra, akik vissza tudtak jönni. Titokban kellett tartani, hogy szeretteink miképp élték túl vagy haltak bele ebbe a nyomorúságba – emelte ki megemlékező beszédében T. Mészáros András polgármester.
– Napjainkban azok az emberek beszélnek rabszolgatörvényről, akik az együttműködők, a kollaboránsok utódai. A Jászi Oszkárok, Károlyi Mihályok, Szabó Ervinek gondolatrendszerét próbálják 2019-ben feléleszteni. Azok az emberek, akik álságosan távol maradnak minden egyes közösségi ünnepünkről, azok küzdenek ma a „szabadságukért”. Azok az emberek, akik eltűrték, elősegítették az emlékezés több mint negyvenéves hiátusát, akik ’45-ben elősegítették a gazemberséget, ma veszik a bátorságot, kiállnak a Parlament elé, a különböző városok főtereire, és szavalnak, küzdenek az általuk megfogalmazott „nyílt társadalomért”. Ők akarják megmondani, hogyan legyünk keresztények, hogyan építsük a demokráciát, hogyan éljen Magyarország egy migránsáradat közepette – hangsúlyozta T. Mészáros András, hozzátéve: az emlékezet láncát nem szabad megszakítani, és bár már nagyon kevesen élnek az elhurcoltak közül, a leszármazottak még emlékeznek – és ennek a jövőben is így kell lennie. Ezért is nagy öröm – emelte ki -, hogy Érden az Ifjúsági Önkormányzat, azaz a fiatalok is megemlékeznek ezen a napon.
– Az emlékezésnek súlya van, hiszen ennek köszönhetően sikerült létrehozni ezt az emlékművet, amely segít eligazodni a jövőnkben, és abban is, hogy ne feledjük 1945 januárjának áldozatait és a bűnösöket sem – zárta szavait T. Mészáros András.
Az ünnepség – melyen közreműködött a Szirmok Pedagógus és Városi Női Kar – koszorúzással folytatódott: a városvezetés, az Érdi Ifjúsági Önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a Fidesz frakció mellett több városi szervezet, illetve a szomszédos településekről érkezett képviselők és a lakosság is lerótta kegyeletét Domonkos Béla szobránál (a baloldali ellenzéki képviselők nem koszorúztak.)
A megemlékezést követően filmvetítésre invitálták a résztvevőket a Szepes Gyula Művelődési Központba, ahol Szász Attila Örök tél című díjnyertes filmjét tekinthették meg.
Az elhurcoltak érdi emléknapján, ahogy az már hagyomány, reggel nyolc órakor szentmisét tartottak az Újvárosi Jézus Szíve templomban, tíz órakor pedig koszorúzással egybekötött istentiszteletet a Kálvin téri református templomban.
