Ahogy azt Szabó Ildikó rajz és vizuáliskultúra- tanár kérdésünkre elmondta, az iskola által már hosszú évek óta megrendezett verseny célja, hogy újra átélhessék a közös alkotás örömét a tankerület diákjai, akik nagy örömmel és egyre nagyobb létszámban szoktak jelentkezni a versenyre. „A kicsiknek egy-egy verset vagy mesét kell illusztrálniuk, mert őket még a fantáziavilág érdekli, nem a látvány, a 7-8. osztályosoknak viszont már csendéletet kell alkotniuk, illetve idén új elemként jött be a plakáttervezés is választható feladatként”, magyarázta Szabó Ildikó.
„Tudom ám, hogy kik vagytok ti, még azokról is tudom, akikkel korábban soha nem találkoztunk. Tudom, hogy ti vagytok azok, akik odafirkáltok a matekfüzet sarkára, és nem bírjátok elviselni, ha üres a lap, és megdobogtatja szíveteket, ha azt mondom: gyurmaradír, vagy pasztellkréta. Egy közös bennetek, hogy mindannyian különlegesek vagytok abban, hogy imádtok rajzolni, és ha már ennyire szerettek rajzolni, akkor arra gondoltam, rajzoljunk itt, együtt, nagy örömmel. A legfontosabb nem a megmérettetés, hanem, hogy élvezzétek a munkát, a feladatot és az alkotás öröme járja át a kis szíveteket. Ügyesek legyetek, ne izguljatok, azt mondanám, hogy a versenydrukk 20% legyen, és 80% az öröm”, biztatta a rajz-vizuális kultúra tanár a versenyzőket a megnyitón.
A versenyhez Vargáné Balogh Erika is sok sikert kívánt a diákoknak, akik évfolyamonként külön-külön termekbe vonultak, hogy megkapják feladataikat, és elkezdődhessen a munka. A rendelkezésükre álló 90 perc után pedig kihelyezték az elkészült alkotásokat az 1. emelet paravánjaira, ahol Kéri Mihály, festőművész, az Érdi Galéria vezetője, Pázmány Ágnes, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola vizuális tanszékének tanára, Nagy Éva, az Érdligeti Általános Iskola igazgatóhelyettese, Farkasné Tempfli Márta, tanító, vizuáliskultúra-tanár vizslatta árgus szemmel és értékelte a grafikákat és festményeket – anélkül, hogy tudták volna, kinek, melyik iskola tanulójának a művét látják éppen, hiszen arra figyeltek a verseny szervezői, hogy ezek az adatok a papír másik oldalán legyenek feltüntetve.
Kéri Mihály, aki elmondása szerint nem sokszor szokott zsűriszerepet vállalni diákversenyeken, de az Érdligetiben megrendezett megmérettetésekre évről-évre szívesen megy, azt vallja, hogy az elkészült alkotásokon nemcsak a gyerekek tehetsége, de a művészeti nevelés minősége is tetten érhető. Már csak azért is, mert a tankerülethez jó néhány település és iskola tartozik, tehát a művészeti nevelés nagyon széles spektrumát képviselik. Az értékelésről és a döntéshozatalról a verseny ítésze azt mondta, hogy igazi parázs viták szoktak köztük folyni, és idén is igencsak különféle vélemények alakultak ki a zsűri tagjai között, ezért tartott viszonylag sokáig a döntéshozatal. Kéri Mihály úgy értékelte, hogy a kicsiknél viszonylag egységesebb volt a mezőny, a nagyoknál ez már hullámzóbbnak tetszett, ugyanakkor a 8.-osok között volt négy-öt olyan mű, amelyek alkotóit a festőművész arra biztatná, mindenképp maradjanak ezen a pályán.
Droppa Izabella, az Érdligeti Általános Iskola 3/d osztályos tanulója nyert 1. díjat a korosztályában, akiknek Sebők Éva Az alma meg a kerti manó című meséjét kellett illusztrálniuk. Izabella ismeri és szereti a mesét, már többször hallotta, de azt mondja, így is nehéz volt a számára a feladat. Olajpasztellt használt – életében először, amit édesanyja vett neki nemsokkal korábban. A rajzversenyeken már rutinosan mozog, többen is részt vett, és azokon eddig is szép eredményeket ért el, mondja. Majd amikor – fiatalságára való tekintettel – bátortalanul felteszem a kérdést, hogy gondolja, a rajzolással, festéssel fog-e foglalkozni felnőttként is, gondolkodás nélkül, nagyon határozott igennel felel.
