Művészet és technika címmel nyílt kiállítás a Regensburgi Egyetem Képzőművészeti és Esztétikai Nevelési Intézete hallgatóinak alkotásaiból a kommunikációról az Érdi Galériában. Köszöntőt mondott Csőzik László polgármester és Dirk Janetzko az AVL HTC ügyvezető igazgatója, megnyitotta Balázs Sándor művészeti író, illetve Mittelmeier professzor. Közreműködött Dresch Mihály. A kiállítás augusztus 19-éig látogatható.
Jelentősen drágultak a papírtermékek, illetve az iskolatáskák tavaly óta. Egy többgyermekes családnak több tízezer forint a tanévkezdés még akkor is, ha nem kapnak új iskolatáskát a gyerekek, és ingyen vannak a tankönyvek.
A biciklisek nyár elején szembesülhettek a kapura kifüggesztett tiltó táblával, ezzel együtt azzal a ténnyel, hogy immár nem tekerhetnek át a Papi földeknek nevezett érdi Városligeten. Hogy miért nem? Kiderítettük.
Mese habbal, szoktuk mondani, legyintve egy-egy képtelen történetre. Kovács Marianna olyan Dráva menti horvát meséket mond, amelyek különösen hangzanak, mégis megkapóak és nehezen feledhetők.
Tavaly a fagy, idén a szárazság tizedeli az érdi agráriumot; a gazdálkodók vizet hordanak a földekre, trükkök sorával próbálják megmenteni a termést, a klímaváltozással folytatott harcban azonban ez kevés lesz.
Közel harminc éve működik ugyanazon a helyen, a Diósdi út 114. alatt, egy garázsból kialakított üzletben. Viktóri Lászlóné Máriától pár régi sztori felelevenítése mellett azt is megtudtuk, milyen nyomtatott sajtóért hajlandók manapság pénzt adni az emberek.
Mindannyian igénybe vesszük a vállalkozók szolgáltatásait, de nem mindegy, hogy milyen minőséget, milyen áron kapunk meg. A tisztességes, szolid árakon dolgozó mesterembereket megbecsüljünk, szeretjük, hűségesen kitartunk mellettük. Főleg akkor, ha már ötven éve áll a városlakók szolgálatában. De vajon ismerjük-e őket, tudjuk, milyen gondokkal küzdöttek, hogyan nyerték el ügyfeleik bizalmát? Ebben a beszélgetésben megpróbálok ezekre a kérdésekre választ kapni. Beszélgetőtársam Simon Miklós, vagy ahogy talán mindenki ismeri városunkban: Miklós bácsi, a kulcsosember.
Mostanában úgy alakult, hogy igen sok időt és energiát kell fordítanom közlekedésre – vonattal, autóval, kerékpárral és gyalog, Érd – Fonyód – Hévíz – Budapest között. Ennek velejárójaként igencsak megnőtt a stressz-szintem is: elérni, odaérni és közben életben maradni, napi program lett.
Megrohamozták a fatelepeket és a klímaszaküzleteket az érdiek, miután kiderült, a kormány a rezsicsökkentést is csökkenteni fogja. A vevők szinte egymás kezéből kapkodják a tűzifát, az iramot a kereskedők és az erdészetek sem bírják szusszal.
A Szociális Gondozó Központ Pócsi Dóra-díja olyasmit jutalmaz, amit a globális verseny világában nem szoktak: a közösséget. Vannak persze „összefogások” – az első vérig. Akkor a „mi” helyébe lép az „én”. Nem így van ez a Gárdonyi Géza Gimnázium 9. a osztályában. Hogy mitől lettek ők 37-en „a legösszetartóbb osztály”, arról az osztályfőnökükkel, Vadász Gergellyel beszélgettünk.
