22_03_29_erdmost_nincskep

Tények és tévhitek a csatornázásról

22_03_29_erdmost_nincskep

Tények és tévhitek a csatornázásról

Tavaly megtörtént az érdi szennyvízcsatorna-beruházás pénzügyi lezárása. Sok álhír, szóbeszéd és sokszor tudatos megtévesztés terjed azóta is a városban, ezért megkérdeztük a legilletékesebbet, Simó Károly alpolgármestert, aki a kezdetektől jól ismeri a program jogi, pénzügyi és persze politikai hátterét.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

– Véget ért a csatorna beruházás, jelenleg az elszámolási időszak tart. Terjed a szóbeszéd a városban, hogy vannak települések, ahol visszafizették a lakosoknak a csatorna hozzájárulást. Érden is lesz ilyen?

– Jól mondta, ez tényleg szóbeszéd, ugyanis nincs Magyarországon olyan település, ahol törvényesen, a jogszabályok betartásával a vízi közmű társulatok visszafizethették volna a lakossági hozzájárulásokat. Gyakorlatilag nincs ilyen lehetőség a vonatkozó törvényekben, ugyanis az úgy szól, hogy azt a pénzt, amit nem használtak fel a beruházásra, át kell adni az önkormányzatnak. Egy csatornázási program minden település életében komoly fejlesztést jelent, s különösen igaz ez Érd esetében, amely Pest megye legnagyobb városaként, megyei jogú városként 80(!) százalékban csatornázatlan volt. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy Érd történetének addigi legnagyobb fejlesztése volt ez, amelyet a szocialista-szabaddemokrata városvezetésnek ugyan nem sikerült véghezvinnie, ezzel szemben a 2006-ban hivatalba lépett új vezetés sikeresen lebonyolított. Ez siker és öröm az érdieknek, hiszen a társulati tagként befizetett hozzájárulásukért nemcsak csatornázott lett a város, de jelentősen javult a környezetvédelem és lakókörnyezetük minősége, és a befizetett hozzájárulás többszörösével nőtt az ingatlanjaik értéke. Ezzel szemben – és bár ez érthető, de nem elfogadható – bosszús és frusztrált az a politikai csoport, amely 2006 előtt a várost vezette, és amely éveken át hitegette az érdieket azzal, hogy lesz csatorna, ám végül, mint oly sok másban, ebben is csődöt mondott. Ez a bosszúság, ez a bosszúvágy, ez a frusztráció készteti ezeket a politikai aktivistákat arra, hogy hazugságokkal tömjék az emberek fejét. Mivel a város fejlesztésével kapcsolatban semmilyen értékelhető elképzelésük nincs, így hazugságokra építik a választási kampányukat.

– Döcsakovszky Béla polgármesterségének idején, tehát már 2002-től napirenden volt a csatornázás. Érdet akkor az MSZP-SZDSZ koalíció politikusai vezették, az országot az MSZP-SZDSZ kormány irányította, volt lehetőség uniós pályázatra is, magyarán minden együtt állt a sikerhez. Mi lehetett az akadálya annak, hogy megépülhessen a csatornahálózat?

– Valójában számomra is rejtély, hogy ilyen kedvező csillagállás mellett a Döcsakovszky-Csőzik páros hogyan tudta elszúrni ezt a programot. Már csak azért is, mert ők ketten a fővárossal közös projektben gondolkodtak. Nyilván Csőzik felügyelte a folyamatot, hiszen akkoriban a fővárost a párttársa, barátja, az egyik akkori kormánypárt egyik legbefolyásosabb politikusa, Demszky Gábor vezette. Csőzik próbálta kihasználni ezt a barátságot, sokáig hitegették is az érdieket azzal, hogy fővárosi kerületekkel is közös pályázat a siker záloga, és teljesen elutasították a csak környező településekkel közös pályázás lehetőségét, azt, amit később mi megvalósítottunk. Való igaz, hogy a fővárosi és kormányzati döntéshozók nem tartották egy több tíz milliárdos projekt szakszerű lebonyolítására elég felkészültnek, elég önállónak az akkori érdi városvezetést. Nem kockáztatták a programot egy „zöldfülű városvezetés alkalmatlankodása” miatt. És ezek nem az én szavaim, ezt Csőzik maga vallotta be annak idején nyilvánosan. És tényleg, mit is lehetne mondani arra a városvezetésre, amely egy: még a saját párttársaival is képtelen dűlőre jutni; kettő: az általa támogatott konstrukcióban a lakossági hozzájárulás 500 ezer forint lett volna, vagyis a duplája, mint amennyi végül az általunk megvalósított programban lett. De leginkább az igazolja az alkalmatlanságukat, hogy pár évvel később, T. Mészáros András polgármestersége idején, de még ugyancsak szocialista kormányzás mellett sikerült az, ami a Döcsakovszky-Csőzik páros szerint lehetetlen volt: a programot leválasztani a fővárosról és így pályázni sikerrel az uniós forrásra, valamint ezzel megfelezni az érdekeltségi hozzájárulást.

– Végül tehát sikerült az önálló pályázás és Érd Tárnokkal és Diósddal közösen megnyerte a pályázatot. Hogyan alakultak a program költségei?

– Az Érdre eső beruházási költség több mint 27 milliárd forint volt. Ebből nagyon sokat – 19,5 milliárd forintot – kifizetett a KEOP, de még ezen felül 7,5 milliárd forintot kellett hozzájárulásként előteremteni a programhoz. Ezekből az érdekeltségi hozzájárulásokból mintegy 4 milliárd forint gyűlt össze, a többit az önkormányzat más forrásból teremtette elő. A törvény úgy szól, hogy ha az érintett ingatlantulajdonosok meghatározott százaléka (67%) önként, hangsúlyozom: önként csatlakozik a társulathoz azáltal, hogy szándéknyilatkozatot ír alá és ez alapján befizeti a hozzájárulást, akkor az érintettek fennmaradó részére ugyanez kötelezővé válik. Érden kiemelkedően magas volt az önkéntesség és nagyon gyorsan össze is jött a szükséges arány. Ami nem csoda, hiszen úgy vártuk már a csatornát, mint növények a nyári esőt.

– Volt arról szó bármikor is, akár a lakosokkal egyedileg kötött szerződésekben leírva, akár bármilyen más formában, hogy ha elkészül a csatornahálózat és az emberek rákötöttek, akkor majd, egyszer visszajár a befizetett hozzájárulás?

– Ez a beruházás indításakor fel sem merült! Gondolja el: vesz valamit, mondjuk egy tévét, aztán néhány hét múlva visszamegy a boltba, hogy köszönöm, tök jó, de most akkor kérem vissza az árát. Az eladó persze azt kérdezné, hogy ezt hogyan képzeli. Maga meg feleli, hogy jött egy úr, és azt mondta, hogy ez visszajár, szóval fizessen! A boltos nyilván szóhoz se jutna. Szóval senki, aki kicsit is gondolkodik, ezt nem tarthatja észszerűnek. Amikor a program elindult, nem is gondolt senki arra, hogy az érdekeltségi hozzájárulásokból és a többi forrásból egyáltalán megmaradhat bármennyi is. Akkor még azon törtünk a fejünket, hogy honnan, milyen hitelből teremtjük elő a hiányzó összegeket. Szó volt róla, hogy 20 éves kötvényt kell kibocsátani, amelynek törlesztését be kell építeni a csatornadíjba. A gondos és megfontolt gazdálkodás, valamint a kormány pénzügyi támogatása nyomán ezt szerencsére el lehetett kerülni. Sőt, az ingatlantulajdonosok által befizetett 4 milliárdból megmaradt 206 millió forint. 2018 májusában a társulati küldöttgyűlés úgy döntött, hogy ezt a megmaradt közös vagyont szét kell osztani a társulati tagok között. Vagyis, aki a nyilvántartásban jelenleg tulajdonosként szerepel, az részesülhet a szétosztásból. Lényeges tehát, hogy ez nem visszafizetés, ilyen jogi lehetőség nem is létezik, hanem a közös vagyon szétosztása az aktuálisan tulajdonosként nyilvántartott társulati tagok között, úgy, ahogy erre a jogszabályok lehetőséget biztosítanak.

– Végül is mikor és mennyi pénzt kapunk vissza a csatorna társulattól?

– Nincs egységesen meghatározható összeg. Hiszen például azok, akik nem is fizették be a hozzájárulást, miért kapjanak bármennyit is, azok pedig, akik még nem fizették be a teljes összeget, miért kapjanak ugyanannyit, mint akik rendesen és időben fizettek? Ez igazságtalan lenne. Tehát aki időben és teljes egészében befizetett, az többet, aki késve fizette, az kevesebbet fog kapni. Először a választott fizetési módtól függően megállapított összegen túl befizetett összegeket kell visszautalni. Majd ezt követően a megmaradt összeget lehet elosztani a tagok által birtokolt ingatlanok számával és így jön ki, hogy kinek mennyi jut. Ezért nem mondtunk mi soha egy egységes összeget ki, csak azt, hogy összesen mennyi áll rendelkezésre. Ugyanis a megtakarított összeg szétosztása csak azután lehetséges, miután mindenki befizetéseit a rendszerben leellenőrizték. Ez a folyamat nagy erőkkel zajlik. A megtakarított vagyon szétosztása jelenti majd az elszámolási eljárás végét. Bízom benne, hogy ez immár nagyon rövid időn belül lezárul, és mindenki megkaphatja a személyre szabott elszámoló levelét.

– A szétosztásnál ki kapja a pénzt, ha az ingatlant közben eladták? Aki befizette, vagy aki megvette?

– Az elszámolási eljárás során tulajdonosként nyilvántartott személy a kötelezettje az adott ingatlan utáni terheknek, és persze ő a jogosultja is az ezzel járó előnyöknek. Ezért az elszámolási eljárás végén tulajdonosként nyilvántartott személy részesülhet a szétosztásból, hisz az ingatlan megvásárlásával átszállt rá minden jog és minden teher.

– Azt írta az egyik portál, hogy az EU megbírságolta Érdet, egy közbeszerzési szabálytalanság miatt, és ezt a lakosoknak kellett kifizetni.

– Ez ugyanannak a hazugság-történetnek a része, amit már bő egy éve terjeszt az érdi ellenzék. Közbeszerzési szabályszegéssel vagy szabálytalansággal összefüggésben, a vonatkozó jogszabályok alapján kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság a csatornahálózat építése tekintetében semmilyen eljárást nem folytatott és semmilyen szankciót nem alkalmazott. Aki mást állít, az hazudik. Volt egy látszólagos pénzügyi vita a brüsszeli bürokrácia és a magyar kormányzati szervek között, ami valójában egy szimpla hatalomtechnikai játszma és nyomásgyakorlás volt Brüsszel részéről. Amikor egyből nem értek célt valamelyik éppen aktuális politikai kérdésben a magyar kormánynál, akkor EU-s ellenőröket küldtek ki különböző uniós projektekhez, hogy találjanak valamit, majd erre hivatkozva a pénzek kifizetésének felfüggesztésével fenyegették meg a Kormányt. Nem mondom ki, mire emlékeztet ez, mindenki látott már maffia-filmeket… A lényeg, hogy erre nyilván bírósági eljárás megindítása lett volna a magyar válasz, úgyhogy az EU-illetékesek az ügyvédes történetekből jól ismert fordulattal alkut kértek, hogy ha nem megy bíróságra a magyar fél, akkor ők is hajlandóak a kompromisszumra, vagyis szülessen egyezség egy mindenki számára elfogadható megoldásról. Ez volt az a korrekciónak nevezett összeg, amiről nem Érd, hanem a magyar Kormány egyezett meg végül a Brüsszellel. Vagyis az érdi befizetőket semmilyen kár nem érte, ahogy a magyar adófizetőket sem, mert a korrekció összegét más környezetvédelmi beruházásokra ki lehetett osztani, tehát a pénz itt maradt Magyarországon.

– Mit gondol, miért érik újból és újból támadások a sikeresen megvalósított csatornázási programot?

– Aki nem vak, az láthatja, hogy az Európai Parlamenti választások és az őszi önkormányzati választások közeledtével a korábban semmilyen érdemi eredményt felmutatni nem tudó, érdi közügyekben mindig csak valamely választás előtt megnyilvánuló ellenzéki politikusok az érdi polgárok megtévesztésével, rémhírterjesztéssel próbálnak pozíciót nyerni. Ami ebben teljességgel elfogadhatatlan, az az emberek aljas indokból elkövetett megtévesztése. Ez politikai uzsoráskodás, a közéleti megnyilvánulás legalja. Ezek az emberek, akik az elmúlt tíz évben minden más fejlesztésre is nemet mondtak, a közösség örömét, a közös munka gyümölcsét mérgezik.

További cikkeink

További cikkeink

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email