A kiállítás megnyitóját vasárnap délután tartották az Érdi Galéria tetőterében. A meghívottak között foglalt helyet többek között Labossa Péter evangélikus lelkész, Tar Zoltán református lelkipásztor, Dr. Vassné Baki Ilona, nyugdíjba vonult lelkész és Dizseri Márta.
– A református közélet mindig fontos része volt Magyarország kultúrájának és közéletének. Fel tudjuk sorolni azokat az embereket, akik fontos szerepet töltöttek be hazánk történelmében, köztük Ravasz Lászlót az elsők között kell tisztelnünk és becsülnünk – kezdte beszédét T. Mészáros András polgármester a Ravasz László vándorkiállítás megnyitóján. – Egy ember szellemi, lelki, egyéni tulajdonságai a nehéz helyzetekben kerülnek mérlegre, és akkor dől el, hogy helyt tud-e állni ezekben. Ravasz László Trianon után meg tudta őrizni azt, amit a határok szét akartak választani: a határokon túl nyúló nemzetnek, református egyháznak az egységét. A nyilas időkben a zsidómentésben is részt vett. 1956. november 1-jén azzal kezdte rádiószózatát: „A magyar református egyház csodálattal és hódolattal adózik a nemzeti fölkelés hőseinek. A nehéz helyzetekben is ember tudott maradni, amiért nagyon sokat áldozott fel. 1921-1948 között a Dunamelléki Egyházmegye püspöke volt, utána már folyamatosan háttérbe szorították. Ennek ellenére foglal állást ’56-ban.
– Bizonyos családtörténeti vonatkozása van Érden is Ravasz Lászlónak – tette hozzá a polgármester. – Unokájának a felesége, Bibó Istvánné Lipcsey Judit, itt, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanított magyart, Dizseri Sándor igazgatósága alatt.
Földváryné Dr. Kiss Réka, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke beszédében kiemelte:
– Ravasz László a 20. században, egy nagyon tragikus, fordulatos, felemelő és nehéz pillanatokkal teli században volt a magyar református egyháznak nemcsak püspöke, hanem a felekezeti határokon túl is egy elismert vezetője közel fél évszázadig. Ez az életút rendkívül sokoldalú, rendkívül gazdag. És mint minden életpálya, amelyiknek két diktatúrát kellett végigélnie, természetesen, nem ellentmondásoktól mentes. Ravasz László Trianon traumája után és a kommunista kommün után vette át a magyarországi református egyház vezetését. Egy olyan időszakban, amikor egy vesztes háború rendkívüli sokkja után kellett újjáépíteni nemcsak az országot, hanem az egyházat is. Ravasz László ennek a szellemi építkezésnek az egyik emblematikus személyisége volt. Hihetetlenül jó prédikátor volt, magát elsősorban igehirdetőnek tartotta, és nagyon jól tudta használni a modern média eszközeit. Kevesen tudják, de ő volt az első, aki rádiós prédikációkat tartott, és rengetegen hallgatták. Ugyanúgy meg tudta szólítani az egyszerű munkásembereket, mint az értelmiséget. Jó egyházszervező volt, és jó munkatársakkal vette magát körbe. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy két diktatúra árnyékában kellett szolgálnia. A legtöbbet vitatott pontja az életútjának az volt, hogy a 2. világháború alatt hogyan szólalt meg. Tudjuk, hogy az első zsidótörvényt támogatta, a másodikat megszavazta, de a harmadik ellen már felszólalt. Később, a holokauszt tragikus hónapjaiban minden erejét bevetve szervezte az egyház zsidómentő akcióit. Ezt azért fontos elmondani, mert egyik életút sem tisztán fehér vagy fekete. Ravasz László írásaiban számot tudott vetni önkritikusan azokkal a döntéseivel, amelyekben súlyosat hibázott. És aztán 1956-ban ő volt az, aki a református egyház szellemi vezetőjeként tudott Mindszenty József bíboros-hercegprímással együtt utat mutatni, erkölcsi példát állítani a nemzet elé. Az övé egy sokoldalú, nagyon gazdag életpálya, amelynek felemelő és nehéz pillanataiból ugyanúgy tudunk tanulni. Rendkívül hiteles személyiség, mert számot tudott vetni a hibás döntéseivel, és megújulni, és az egész életét az egyház és a nemzet szolgálatába állítani.
Ravasz László életútjából családtagjai készítettek vándorkiállítást a reformáció 500. évfordulójára, ami azóta már sok helyen megfordult, sőt, egy második kiadást is megélt, ami most Erdélyt járja. A kiállítás szeptember 24-ig 10-18 óra között tekinthető meg az Érdi Galéria tetőterében.
