Talán nem árulunk el titkot, ha beavatjuk az olvasót: a két könyv befejező gondolata is más. Az új ezekkel a szavakkal zárul: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam”.
Igen, ez Pál apostol leveléből egy mondat. Úgy érzem, ez rám illik. A kötet hatvan év verseit, elmélkedéseit, írásait tartalmazza. Most, hogy összegyűjtöttem és rendezgettem az írásaimat, döbbentem rá, hány olyan versem van, ami sem a 2018-ban megjelent, sem a mostani kötetemben nincs benne.
Hogyan kezdett el írni?
Tizenhét éves korom óta írok verseket. Édesanyám nagyon szerette a költeményeket, főleg Adyt. Volt egy vaskos kötete, amit vagy ötvenszer végigolvastam gyerekkoromban.
Mégis az orvosi egyetemre ment, nem az irodalmi pályát választotta. Miért?
Mivel rengeteget betegeskedtem (asztmás lettem egy szamárköhögést követően), nagyon sok orvos ismerősöm volt. Először nem vettek fel, pedig kitűnően érettségiztem, igaz, magyar irodalomból bukásra álltam. 1956-ban egy évre kimaradtam az iskolából, vesekő miatt vesevérzésem volt, pont a forradalom idején kerültem kórházba. Első versem ennek az élménynek a hatására született. Visszakanyarodva az iskolára: új irodalomtanárunk jött, követelte a négy év anyagát, én pedig egy évig, ugye, hiányoztam. Kétszer feleltetett a lakásán, elégtelenre álltam, végül átengedett, az érettségin már mindenből kitűnő lettem. (Ennek története a könyvemben is olvasható.) Az orvosira azonban, ahogy említettem, csak másodjára vettek fel. ’66-ban végeztem el az egyetemet, és tíz évre rá, ’76-ban kezdem filozófiát hallgatni az estin. Ekkor születtek az első elmélkedéseim.
Kit tekint a mesterének?
A költészetben Adyt és József Attilát, spirituális tekintetben pedig Popper Péter írásai inspiráltak, legalábbis a későbbiekben. Érdekes, amikor elkezdtem gondolkodni a világegyetem és az emberiség sorsáról, nagy hasznát vettem a politikai gazdaságtan tanulmányaimnak is – ez akkoriban kötelező tárgy volt –, és gazdaságfilozófiai műveket is szívesen olvasok.
Tagja az Érdi Irkának is. Hogy kezdődött ez a kapcsolat?
Karácsony doktor révén – aki régi ismerősöm volt – kerültem kapcsolatba a Poly-Arttal, illetve az Irkával. 2015-ben beküldtem az egyik versemet egy pályázatukra, és ezzel második helyezést értem el. Így kezdődött… Domonkos Bélát is jól ismertem, barátok lettünk. Magam is szerettem rajzolni – a könyvem egy-egy illusztrációját én készítettem –, festettem is, a zene pedig szintén közel áll hozzám – valaha citeráztam, illetve gitároztam, sőt, játszottam szájharmonikán zenekarban.
Az orvosi hivatás mennyiben járult hozzá az irodalmi munkásságához?
Többször is írtam az orvosetikáról, illetve a hálapénz jelenségéről. Volt egyébként egy hosszú szünet az életemben, amikor egyáltalán nem írtam verseket, csak tudományos cikkeket, az egyik egy európai szaklapban is megjelent. Ekkoriban kardiológusként Balatonfüreden dolgoztam. Később újra kikötöttem a szépirodalomnál, és mivel többen biztattak, folytattam. Prózát is írok, de nem vagyok epikus alkat, azt a párat – például az érettségim történetét – kisebb kínok közt vetettem papírra. Balatonfüredre visszatérve: húsz évig dolgoztam a Balaton-parti városban, onnan a fővárosba csábítottak, és én jöttem, ami később hibának bizonyult: négy évig több helyen is dolgoztam, végül Érden lettem háziorvos. Feleségem is Érden helyezkedett el, letelepedtünk.
A kötet hatvan év munkásságának összegzése – az érdi éveké is –, de nevezhetnénk önvallomásnak is. Hol szerezhetik be az érdeklődők?
Az első kiadás egy példány híján elfogyott, a második kiadás a napokban érkezett meg. Nem árulom pénzért – úgy gondoltam, megengedhetem magamnak, hogy ne kérjek érte semmit. Aki kíváncsi rá, tőlem kaphat.
Folytatja még az írást?
Ameddig élek. Írtam az elmúlt időszakban is: a maszkviselésről, a távolságtartásról. Mindig van téma.
